A közösségi média oldalakon, de még a híroldalakon is újra és újra körbefut az az információ, miszerint egyetlen euró kifizetése után a vagyonunk egy lakással vagy házzal gyarapodik a festői Olaszországban. Természetes, hogy az olvasók nagy része rögtön kíváncsian kattint, sőt, keresi-kutatja azokat a weboldalakat, ahol bővebben tájékozódhat a lakásokkal, a vásárlási feltételekkel, véleményekkel kapcsolatban. Persze ott vannak a szkeptikusok (vagy inkább realisták?), akik szimpla átverésnek titulálják az egyeurós lakásszerzés lehetőségét, vagy éppen tisztában vannak az árnyoldalakkal, és az „olcsó húsnak híg a leve” elvet követve legyintenek. Valóban lehet venni 1 €-ért házat, vagy ez csak beetetés?
Egyeurós otthonok Olaszországban
Olaszországban valóban létrejött egy olyan kezdeményezés, hogy bizonyos önkormányzati tulajdonban álló lakásokat, házakat 1 euróért értékesítsenek. Még egy közös weboldalt is készíttetek (link), ahol 5€-ért még egy letölthető kisokost is vásárolhatnak a látogatók, melyben összefoglalták a legfontosabb információkat azoknak, akik belevágnának ebbe a projektbe.
Az urbanizáció következtében az emberek túlnyomó többsége a városokba költözött, mivel több lehetőséget láttak a városi létben, mint a vidékiben. Ennek következtében az alapvetően is kisebb létszámmal rendelkező falvak elnéptelenedtek, fejlődésük megállt, infrastruktúrájuk maradi, nem beszélve az olyan további következményektől, mint a helyi vállalkozások számának nagymértékű csökkenése, amely egyet jelent a helyi munkanélküliség növekedésével, valamint az önkormányzatok egyre nagyobb pénzügyi problémáival.
Miért adják oda lényegében ingyen az ilyen házakat?
Mivel leginkább az idősebb korosztály marad(t) ezeken a településeken, akik sokszor nem rendelkeznek örökössel, ingatlanjaik haláluk után valószínűleg a helyi önkormányzat tulajdonába kerülnek. Gondot jelentenek még az elhagyatott épületek és lakóházak, amelyek után a tulajdonosaik nem fizetik az ingatlanadót, így az önkormányzat helyi szabályai szerint bizonyos idő után – vagy az alapvető karbantartás elmulasztása esetén – szintén átkerül a tulajdonjog az önkormányzathoz. Viszont ezután a helyi vezetés dolga, hogy a sokszor romos, életveszélyes állapotokat helyrehozza, a felújítási munkálatokat elvégeztesse, ehhez viszont a legtöbb esetben nem áll rendelkezésére elég fedezet. Ezért inkább továbbadja az ingatlanokat jelképes összegért, természetesen a sok felelősséggel egyetemben.
Valóban lehet találni egy euróért lakást, házat, de még raktárépületet, sőt, világítótornyot is. Jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy miért nem ugranak erre egyből maguk az olaszok? A válasz egyszerű: az épületek a legtöbb esetben elhanyagolt, romos állapotúak. Azzal, hogy egy euróért megveszel egy ingatlant, vállalod egyúttal az olyan kötelezettségeket, mint a pár éven belüli kötelező felújítás, a bürokráciával járó rengeteg papírmunka, a külföldieknek „kötelező” letelepedés, és még hosszan lehetne sorolni a feltételeket. A végére így a legtöbb embernek elmegy a kedve az egésztől, csupán a lelkes megszállottak látják benne továbbra is a lehetőséget.
Milyen indíttatásból vesznek házat az emberek Olaszországban? Vagy bárhol külföldön?
A számok eddig azt mutatják, hogy sokan éltek az olasz önkormányzatok által kínált ajánlattal, leginkább amerikai és nyugat-európai országokból származó személyek érdeklődtek különösen a kecsegtető ajánlat iránt.
Miért döntenek úgy más országok állampolgárai, hogy belevágnak egy hosszú, pénz és időigényes projektbe? Például azért, mert imádják Olaszországot, a helyi életérzést, valamint a tájat, annak szépségét, és hajlandóak elfogadni, hogy sokszor a gyönyörű környezetért cserébe le kell mondaniuk az olyan „extrákról”, mint a közeli bevásárlási lehetőségek, vagy éppen a megfelelő helyi orvosi ellátás.
De dönthetnek a házvásárlás mellett még azok is, akik a nagyvárosi élettől, a sok embertől fuldokolva inkább nyugodtabb és egészségesebb helyre vágynak, vagy csak másodlagos lakóhelyet, nyaralót keresnek. Az öregedő társadalomról gyakorta hallani, 2050-re például a mostani számokhoz képest nyolcszor annyi százéves lesz, így nem meglepő, hogy sokan az időskori otthonukat szeretnék már évekkel, évtizedekkel korábban kiválasztani. Azonban az ilyen célú vásárlásokat nem igazán kedvelik az önkormányzatok, az ajánlat azoknak kedvez, akik minél előbb felújítanának és beköltöznének a választott ingatlanba.
Milyen hatásai, következményei lehetnek a falvak benépesítésének?
Mivel az olasz egyeurós házak híre már az egész világot bejárta, sok különböző országból és kultúrából származó egyén vásárolhat és vásárol is ingatlant, létrehozva ezzel egy multikulturális közösséget. Elképzelhető, hogy egyes falvakban nem is az olasz lesz a beszélt nyelv, hanem például az angol? Bizonyos településeknél az újonnan odaköltözött lakók már tanulják az olasz nyelvet; más falvakban, kisebb városokban viszont megfigyelhető az ellenkezője is, azaz a már régóta ott élő helyiek próbálják elsajátítani az angol nyelvet a gördülékenyebb kommunikáció érdekében. Nagyobb volumenű társadalmi változások biztosan nem következnek be egyhamar, viszont a program sikere megkérdőjelezhető abból a szempontból, hogy a vásárlók legnagyobb részét még mindig a külföldiek teszik ki, és nem pedig az olaszok.
Mit kell tudni az olasz egyeurós házakról?
- Egyes településeken az 1€ csak a kezdő licit volt. Az ingatlanok átlagosan 1000 és 25.000 euró között keltek el.
- A vételáron túl a vevőnek 15.000 eurós felújítási kötelezettséget kell vállalni 5000 eurós letét mellett, vagyis ha az ember úgy gondolja, hogy kicsit pihentetné a dolgot, vagy csak nyugdíjas korára újítja majd fel, abban az esetben nem fog működni.
- Sok helyen adott a helyi kormányzat 15.000 eurós felújítási, és 10.000 eurós energiahatékonysági támogatást
- Lényegében akár 50%-kal olcsóbban lehet így ingatlanhoz jutni Olaszországban, de végül nem egy euró lesz értelemszerűen a végső ára.
Hasonló ingatlanvásárlási ajánlatok
Detroit
Korábban már írtunk a Minner-en az elnéptelenedett, leharcolt Detroitról, ahol szintén megvalósult egy hasonló projekt. Kellett is valamit lépnie a városvezetésnek, mert 2006-ban egy családi ház ára átlagosan még 70.000 dollár volt, azonban 2013-ra az ilyen jellegű ingatlanok értéke egészen 16.000 dollárig (kb. 5 millió Ft) zuhant. A városban a munkanélküliségi mutatók a 2008-as válságban az egekbe szöktek, ami magával vonzotta a bűnözések számának növekedését is.
2014-ben a Detroit-i önkormányzat elindította a buildingdetroit.org oldalt, ahol 1000 eurós kezdő licittel hirdettek meg házakat. Egyes ingatlanokat 1000-1500 dollárért is meg tudtak venni az érdeklődők, de bizonyos házakért valakik hajlandóak voltak többet, 10.000 dollárt is fizetni, sőt, előfordult 37.000 dolláros vásárlás is. Nyilvánvaló, hogy a városon belül sem mindegy, hogy az ingatlan hol helyezkedik el, vagy milyen a környék, a szomszédság, valamint az infrastruktúra. A „betelepítési” aukció sikeresnek mondható, mivel több ezer lakást és telket értékesítettek ezzel a módszerrel. A kezdeményezésnek (is) hála új cégek jöttek létre, települtek be, új munkahelyek jöttek létre, csökkentve ezzel a munkanélküliséget.
A 2008-as válság, valamint az önkormányzat 2013-as csődesete a mélybe repítette a térséget. A város szellemváros lett, elhagyatott városrészekről szóló képek, videók lepték el a világhálót, újságokat, tv-adásokat, a romló közbiztonságról nem is beszélve. Ezzel az újítással 2014-ben a tendencia megfordult, az ingatlanár index már a válság előtti csúcs felett van.
Spanyol szellemtanyák, szellemfalvak – “Megveszem az egészet”
Repüljünk vissza Európába, példáinkból nem maradhat ki Spanyolország sem. Gwyneth Paltrow amerikai színésznő életmódmagazinjának egyik kiadásában karácsonyi ajándékötleteket kaphattak az olvasók, melyek közül az egyik tipp egy elhagyatott spanyol falu megvásárlása volt. A pár házból álló település azóta elvileg gazdára is talált, az 50 millió forintnak megfelelő ajánlatra egy holland házaspár harapott rá, bár nem karácsonyi ajándékként tekintettek rá.
Az urbanizáció Spanyolországot sem kímélte, azonban mostanában úgy tűnik, fordulhat a kocka: egyre többen vágynak vissza a természetbe, a kisebb falvakba, és ez pont kapóra jött az spanyol ingatlanpiac számára: az eleinte külföldieket megmozgató komplett szellemfaluk felvásárlása már teljesen bevett dolog, ráadásul az olasz példával ellentétben a kereslet 30-40%-a spanyoloktól származik, míg ez a szám eleinte csupán 1% volt. Az érdeklődők között egyébként fel-felbukkannak intézményi és magánbefektetők is, többek között Oroszországból; de volt már rá példa, hogy egy kanadai baráti társaság kereste fel az illetékes szervet vásárlási szándékkal.
Ma már kevés arra az esély, hogy 50 millió forint körül találjunk egy egész szellemfalvat, de az átlagárak még így sem mondhatóak irreálisan magasnak: 64 és 145 millió Ft között mozognak a meghirdetett települések, de ha a büdzsé ezt nem engedné, egy magyar lakás áráért már spanyol szellemtanyát is vásárolhatunk. Persze ezen összegek még csak a tulajdonjogot jelentik, a vevőknek vagy befektetőknek számolniuk kell a romos épületek felújításával, ami átszámítva alsó hangon is további tízmilliókat emészthet fel. A helyi kormányzatok egyébként bizonyos esetekben támogatják az elnéptelenedett falvak újjáélesztését, különösen akkor, ha turisztikai célú fejlesztésekről (pl. szálló kialakításáról) van szó.
