A mondás úgy tartja: „a buta ember a saját, az okos a más kárán tanul”. Ebben ugyan van valami, de hibázni emberi dolog, és bizony kell is néha az élettől egy-két pofon, hogy megtanuljuk a leckét és legközelebb ne kövessünk el újból olyat, amit aztán megbánunk. Nem szeretünk szembesülni a hibáinkkal, ezért először csak ösztönösen hárítunk, de egy idő után – ideális esetben – realizáljuk téves cselekedeteinket. A beismerés pedig már fél siker, ettől a ponttól nyitottabbak vagyunk a változásra, a fejlődésre.

Számtalan hibát elkövettem életem során, sokat ezek közül már egyetemistaként és pályakezdőként, és persze a tanulásnak még közel sincs vége. De őszintén megvallva, azért olykor-olykor igazán jól jött volna, hogyha több tanácsot, útmutatást hallottam-olvastam volna arról, mire számítsak, hogy képzeljem el az egyetem utáni éveimet, a munka világába való beilleszkedést.

Még véletlenül sem célom görbe tükröt mutatni, jelen cikkel sokkal inkább az egyetemistáknak és friss diplomásoknak szeretnék pár gondolattal szolgálni, hogy próbálják meg elkerülni a következő hibákat, ha az egyetem kapuját elhagyva az első komolyabb munkahelyükre készülnek:

1. Ne hidd azt, hogy tiéd a világ.
   
   Semmiképpen sem szeretnélek lehozni az életről, de egyetemistaként vagy friss diplomásként hajlamosak vagyunk elhinni, hogy innentől kezdve az egész világ a lábunk előtt hever. Hogy az egyetemet elvégezve az összes munkáltató minket akar, sőt, miénk lesz a legjobb pozíció, tálcán kínálják az álommunkát. Persze itt most kicsit túloztam, és ezen sorokat olvasva valószínűleg a fejedet is rázod, de valahol mélyen te is biztosan érzed, hogy a sikerért, jó pozícióért, az elismerésért mindig és mindenhol meg kell küzdeni, nem lesz ez másképp az egyetemet elhagyva sem. Fontos, hogy az embernek legyen önbizalma, de itt sem jó, ha túl kicsi vagy éppen túl nagy az a bizonyos ego. Bízz magadban és a tudásodban, azonban fogadd el, hogy az egyetem befejeztével a tanulás egyáltalán nem ér véget, sokat kell még tapasztalnod, illetve a türelem és az alázatosság is mindenképp kifizetődő hosszú távon.
   
2. Nem készülsz fel kellően az interjúra, negatívan beszélsz a múltról.
   
   Valószínűleg eddig is tisztában voltál azzal, hogy állásinterjúra érdemes felkészülten érkezni. A megjelenés, öltözködés, viselkedés sokat elárul egy jelöltről, és nem utolsó szempont az sem, hogy a céggel, annak tevékenységeivel mennyire vagy tisztában.
   
   Amikor nyakig benne voltam az álláskeresésben, utánanéztem olyan oldalaknak, ahol álláskeresési tippekről írtak, és szöget ütött fejembe az egyik: „ne szidd az előző munkáltatód!” Sosem értettem igazán, miért ne lehetne megmondani, hogy az előző helyen miért nem érezted jól magad, vagy mi a váltási szándékod mozgatórugója. Aztán amikor segítettem Milánnak az interjúk levezénylésében, megkaptam a választ a kérdésemre. Akármennyire is szépen fogalmazta meg mondandóját az interjúalany, ez volt talán a legfőbb indok, amiért nem őt választottuk. Hiszen akkor majd a nálunk végzett feladatról is ugyanezt fogja mondani az őt körülvevő embereknek?!
   
   Mi a tanulság? Ne szidd a múltat, az előző munkahelyedet, akármilyen rossz emlékeket is társítasz hozzá! Tekints rá úgy, mint egy jó tapasztalatra, egy olyan munkára, amit soha többé nem akarsz csinálni, de kellett ahhoz, hogy fejlődj. Ha pedig megkérdezik a váltásod okát, légy felkészülve valamilyen frappáns gondolattal, mint például „Azért szeretnék váltani, mert úgy érzem, ezen a munkahelyen jóval többet tudnék tanulni és fejlődni, a szektort jobban megismerném” vagy „Szeretnék a saját szakmámban elhelyezkedni, a végzettségem ehhez a munkakörhöz passzol a leginkább, így jó lenne kamatoztatni az egyetemen megszerzett tudásomat.”
   
3. Nem bánsz jól az időddel.
   
   „Mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.”
   
   Még egy epizód a kedvenc sorozatodból éjfél előtt 10 perccel, másnap pedig alig bírsz kikelni az ágyból. Amíg az egyetemi előadásokon sokszor az igazak álmát alhattad, a munkahelyen erre nem lesz sok esélyed, ha csak nem tesztalany vagy egy agyi kísérletben.
   Fontos, hogy tiszteld a saját időd, és ne szúrj ki magaddal. Én például még mindig küszködök néha azzal, hogy jól osszam be az időmet, de az biztos, hogy a szokások megfelelő kialakítása (például a fix lefekvés-felkelés, heti 3-4 sportolás, stb.) sokat segíthet, hogy energikusan kezdj minden napot. Nem kell projektmenedzsment szoftverben vezetned a feladataidat és a dátumokat, de ha kicsivel jobban megtervezed az időbeosztásodat, több lehetőséged lesz időt szakítani arra, amire igazán érdemes és fontos.
   
4. Nem építesz kapcsolatot, nem ismerkedsz új emberekkel
   
   Az egyetemi bulik, rendezvények nem csak a lerészegedésről szólnak. Ezek olyan események, ahol rengeteg hozzád hasonló, a te érdeklődési körödnek megfelelő emberrel találkozhatsz, ismerkedhetsz. Nem kizárt, hogy néhány szaktársaddal később is barátok maradtok, sőt, akár együtt vágtok bele közös projektbe vagy vállalkozásba. Légy nyitott, próbálj meg minél több emberrel beszélgetni, mert lehet, hogy később fontosak lesztek egymás számára. Az egyik legjobb barátomat – aki fotózással, videókészítéssel és vágással foglalkozik – az egyik egyetemi buliban ismertem meg, azóta pedig rengeteget segítettünk egymásnak mind barátilag, mind pedig üzletileg.
   
5. Nem kérdezel, nem vállalod a felelősséget a hibáidért.
   
   Itt főleg az onboardingra, azaz a betanulási folyamatra gondolok, de nem csak ebben a szakaszban érvényes. Amikor a Minner-hez kerültem, valószínűleg Milánt kikergethettem a világból, annyi mindent megkérdeztem tőle. Ha végeztem egy adott feladattal, mindig kikértem a véleményét, mert ezek mentén tudtam építkezni, megfelelően betanulni és elvégezni a rám kiszabott feladatokat. Akármennyire is törekedtem a hibák elkerülésére, néha azért becsúszott pár. Habár már jóval több feladatot tudok supervising nélkül teljesíteni, a mai napig rákérdezek mindenre, ami nem teljesen tiszta a fejemben.
   
   Amit mindenképp megtanultam: hogyha hibát követsz el, sokkal jobb, ha beismered és „elviszed a balhét”, mintha a felelősség hárítását választod, mivel ez akár kellemetlen munkahelyi légkört is eredményezhet. Természetesen, ha egyáltalán nem érzed magad felelősnek egy felmerülő problémában, és ezt még érvekkel is alá tudod támasztani, akkor állj ki a saját igazad mellett, mert a kölcsönös tisztelet pozíciótól függetlenül, mindenkitől és minden irányból elvárható.

Ebben a cikkben pedig arról olvashatsz, hogy én személy szerint milyen kihívásokkal szembesültem pályakezdőként: Mire elég ma egy (közgazdász) diploma? Saját tapasztalataim pályakezdőként

Borítókép: Unsplash.com