Bár az NFT piacon már kezd ereszteni a lufi, bőven van még muníciója az internet népének. Már zeneszámokat, sőt, koncertfelvételek emlékezetes pillanatait is tokenizálhatjuk, felkészül a pornóipar. De miközben mindenki fejvesztve próbálkozik, van egy terület, ami tökéletes párosításnak tűnik. Arató András, a tűzgyújtó lány, és számos egyéb mém a blokkláncról köszön vissza.

Ha számodra misztikus, hogy mit is takar az NFT mozaikszó, először olvasd el az alábbi cikkünket, majd bátran folytasd ezt az anyagot.

De még az sem tiszta, hogy mik azok a mémek…

Jogos, tulajdonképpen a mém fogalmának tisztázását sem úszhatjuk meg, teszünk is egy kísérletet. Tulajdonképpen bármiből lehet mém, fotós, és gyakran videós tartalmakról van szó elsősorban. De ezzel nem voltunk túlságosan precízek, hiszen a mémek egyik kedvenc terepe a GIF technológia, ami se nem videó, se nem kép, a kettő sajátos elegye.

Sőt, tulajdonképpen egy-egy hanganyag, például egy híres filmből vett rövid mondat, vagy egy jól ismert dal apró részlete is mémmé válhat, és válik is. Fogadjuk el, hogy mém az a digitális tartalom, ami mémmé válik.

A mém olyan digitális tartalom, amit valamilyen aktuális, vagy időtálló kontextusba helyeznek, ezzel szórakoztató és/vagy elgondolkodtató új tartalmat alkotva.

Jó, de miért lesz valamiből mém?

Ezt az internetek népétől kellene megkérdezni, nincs egyértelmű válasz. A legprecízebb, amit mondhatunk, talán az, hogy egy mém minden esetben rekflektál valamilyen eseményre, ami annak az adott közösségnek valamiért fontos, szinte mindig humoros formában.

Egy-egy mém egy kicsit olyan, mint egy sablon, amit bárki az aktuális igényeire szabhat, ha szeretne reagálni valamire, amit a világban, pontosabban az interneten lát. A következő lépés, miszerint virálissá válik-e az adott alkotás, már teljesen más tészta, külön könyvet érdemelne a viralitás kérdésköre.

Oké, de NFT és mémek együtt, ez mi?

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. A híres idézet fordítva, és kicsit más köntösben igaz erre a jelenségre. A mémek mindenkihez tartoznak, de ugyanakkor senkihez. Értelmetlen még csak megpróbálni is tulajdonjogot, vagy akár szerzői jogot formálni egy mémre, ami a közösségi médiában terjed, hiszen legfeljebb azt érhetjük el, hogy kinevessenek bennünket. Eddig legalábbis így volt.

Az NFT technológia ugyanis lehetővé teszi, hogy tulajdonjogot rendeljünk egy digitális alkotáshoz, bármihez, akár egy mémhez is. Ez természetesen nem gátolja meg, hogy korlátlanul másoljuk, osztogassuk-küldözgessük az adott alkotást, de a közösség elfogadja, hogy van egy eredeti, ami aktuálisan a miénk.

Ha ez egy kicsit furcsán hat, akkor nem bennünk van a hiba, de van azért ráció ebben az egészben. A digitális térben számos művész alkot, eddig esélyük sem volt arra, hogy monetizálják az alkotásaikat.

Az NFT technológia viszont igenis lehetővé teszi, hogy értékesítsék a műveiket, akár a későbbi továbbértékesítésekből is profitáljanak. Ez utóbbi olyasmi, amire a hagyományos művészeti piacokon nem volt eddig jó megoldás, a digitális térben viszont már van.

Művészeknek segíteni tökre rendben van, de egy mémnek?

A mémeken gyakran szerepelnek emberek, akik soha, egyetlen egy fillért sem kaptak azért, mert rajtuk, pontosabban az arcuk köré írt szövegen nevet a fél világ. Azért ez nem tűnik túlságosan igazságosnak, még akkor sem, ha áttételesen, például médiaszerepléseken, haknikon keresztül mégis elérhettek némi bevételt.

Jó példa a lány, aki egy égő ház előtt állva mosolyog a kamerába. Lehet, hogy felnőve őt zavarja, hogy emberek milliói nevetnek ezen a fotón, lehet, hogy míg minket ez szórakoztatott, neki ártott. Az ilyen esetekben jöhet jól, ha monetizálhatóvá válnak a mémek.

Az említett lány például félmillió dollárért adta el a mémet, hogy ez az ár sok vagy kevés, reális, vagy irreális, az megint más kérdés. Bár ha mindannyian csak egy dollárt fizetnénk azért, mert egyszer mosolyt csalt az arcunkra, akkor valószínűleg könnyedén kijönne a matek.

Akkor mostantól tilos mémeket gyártani?

Nem, erről szó sincs. Semmi sem változik, legalábbis a mémek alkotói számára semmiképp. Ha látunk egy mémet, amit szeretnénk ellátni valamilyen tartalommal, szöveggel, mert azt reméljük, hogy a kettő kombinálásából lesz valami szórakoztató, akkor továbbra is bátran megtehetjük.

Azonban az eredeti kép, a „sablon” értékesíthetővé válik az NFT technológia segítségével. Ez pontosan olyan, mint amikor a Mona Lisáról veszünk egy másolatot, egy plakátot, képeslapot, bármi egyebet. Ez teljesen legális, hiszen mindenkinek egyértelmű, hogy ami nálunk van, az egy másolat, az eredeti pedig továbbra is ott lóg a falon Párizsban.

Akkor ez műkedvelés, jótékonyság, hülyeség, vagy mi?

Mindhárom együtt. Az internet evolúciójának következő lépcsőfokáról van szó. Az NFT nagy dolog, akár túlfújjuk most a lufit, akár nem. Egy remek hazai példa a Hide the pain Harold mém, vagyis az Arató Andrásból lett világsikerű mém-sorozat.

Andrásnak mostantól lehetősége van arra, hogy plusz bevételt érjen el a fotóiból, ezt meg is teszi. Az egyik első NFT itt látható, illetve itt is:

Az, hogy linkeltük az NFT eladási oldalát, illetve betettük ebbe a cikkbe is, tökéletesen szemlélteti, hogy miként is működik egy NFT. Ugyanúgy megosztható, felhasználható egy digitális alkotás, például egy fotó, mint eddig, persze a forrás megjelölése nem árt. Azonban lesz egy boldog tulajdonos, aki elmondhatja, hogy NFT formájában az övé, és csak az övé a fenti kép. És persze András bevételhez jut sok év után, ez így van jól!

Fotó: Pixabay