Ez nem tudományos fantasztikum: a Csillagok Háborúja bajban van. Az újabb és újabb filmek egyre rosszabbul teljesítenek, a tematikus vidámpark alig érdekel valakit, az új generációval nem sikerült megszerettetni a franchise világát. Amióta a Disney felvásárolta a komplett brandet, azóta úgy tűnik, az Ezeréves Sólyom repülésre képtelen, ennek pedig fontos üzenete van a hazai KKV-k számára is.

A legenda szerint, amikor a hetvenes években, szűk körben, stúdióvezetők számára bemutatták az első filmet, akkor az egyik munkatárs bizony sírva fakadt mozi végére, a látvány, a történet, a karakterek, a jellemfejlődés, a konfliktus, a hangulat együttese túl sok volt, még egy meglett férfi számára is. Hiába, nem csoda, hogy az egyetemes filmtörténet legnagyszerűbb alkotásai között tartjuk számon Lucas első munkáit.

Majd néhány évtized múltán, a digitális kor hajnalán jött a folytatás, három újabb film, ami már komoly vitákat generált a rajongók között, sokan túlságosan bonyolultnak, az eredeti filmek szellemiségétől eltérőnek érezték a kétezres évek új filmjeit. Sőt, Jar Jar Binkst sokan olyan mélyen gyűlölték, hogy a karaktert formáló színész még fenyegetéseket is kapott.

Mindezek ellenére megvolt annak a trilógiának is a maga értéke, nagyszerű alakítások, többé-kevésbé jól felépített történetvezetés. Majd újabb hosszú évek múltán elérkeztünk a Disney-korszakhoz, a csillagászati, mintegy négy milliárd dolláros felvásárlás után komoly teljesítménykényszer nehezedett a gyártóra, ennek ellenére valami nagyon rosszul sült el.

Logikai bukfencekkel és lyukakkal teli történetek, meg nem magyarázott, fel nem épített karakterek akik a semmiből bukkannak elő, a nagy előd nosztalgiafaktorára való túlzott építkezés, a korábbi filmek motívumainak gátlástalan újrahasznosítása és ismételgetése. De sokak szemében ezek még csupán a kisebb bűnök, az igazán komoly problémák azzal vannak, hogy a Disney arcul köpte a Star Wars szellemiségének legfontosabb elemét.

A hetvenes években is voltak súlyos társadalmi problémák, annak az időszaknak is megvoltak a maga megosztó kérdései, feszültségből akkor sem volt hiány. Lucasnak viszont eszébe sem jutott, hogy ezeket az aktualitásokat beledolgozza a filmjeibe, az volt a célja, hogy egy időtálló, kortalan alkotást hozzon létre, ezt sikerült is elérnie.

Persze nem szakadt el az emberi társadalmak problémáitól, azonban egy univerzális, minden történelmi korban jelen lévő problémára, az elnyomó birodalom, és azzal hadakozó, bátor lázadók szembenállására hegyezte ki a filmek lényegét. Ezt sokan sokféleképp értelmezték, beleláthatjuk a náci Németország, a római birodalom, vagy bármilyen más hatalom leképezését, a lényegen ez mit sem változtat.

A központi, könnyen értelmezhető vonulatot jellemfejlődés, és egy maroknyi, szerethető karakter fűszerezte, ezt a történetet még az is értette, aki nem rajongott különösebben ezekért a filmekért. Ezzel szemben a Disney éra kötelességének érezte, hogy beledolgozza az új filmekbe a jelen kor társadalmi problémáit, ezek közül is azokat, amiknek a súlyosságát sokan megkérdőjelezik.

-Női egyenjogúság erős női karakterek előtérbe helyezésével.

-Rasszok közötti egyenlőség diverz szereplőgárda felvonultatásával.

Ez az a két meghatározó elem, ami újra és újra előkerül a mai trilógiában, ám túl egy-egy üzenetértékű utaláson harsány kiáltásként, erőszakosan a néző arcába tolva. Persze ez nem lenne baj, hiszen valóban nemes gondolatokról van szó, amikkel minden jóérzésű ember maradéktalanul egyetért. Az viszont óriási hiba, hogy Lucas örökségével szembemenve nem maradandót, hanem aktuálisat „mondtak” az alkotók.

Ennek meg is lett a böjtje, egyre rosszabbul teljesítenek az új filmek. A Solo: a Star Wars Story például egyenesen veszteséges lett, és bár ez nem mondható el mindegyik új moziról, a Disney mégis úgy döntött, hogy „szünetet tart”, egyelőre a TV sorozatokra fókuszálnak, egy ideig -vagy talán soha- nem láthatjuk a messzi-messzi galaxis történéseit.

Hogy mi a tanulság? Az, hogy ha egyszer valamit szeret a piacod, akkor tartsd magad ahhoz, ha pedig nem tudsz újat mutatni, akkor meg se próbáld. Vannak termékek, brandek, amik évtizedek óta semmit sem változtak, egész egyszerűen azért, mert a háttérben állók jól tudják: nem kell változniuk, hiszen azzal csak felbőszítenék a közönséget.

A Spiracha csípős szósz például 40 éve semmit sem változtatott sem a receptjén, sem az arculatán, hiszen nem volt okuk változtatni, egykor és most is jól mennek az eladások. Persze a példa egy kissé sántít, hiszen egy dollármilliárdokért felvásárolt film franchise és egy szósz között van néhány árnyalatni különbség, ami az összetettséget illeti.

Ennek ellenére tény, hogy van, amin nem érdemes változtatni, hiszen ha ezt megtesszük, azzal csak felidegesítjük a vásárlóinkat, különösen akkor, ha olyasmiről van szó, amit szeretnek, amit megszoktak. Járt utat járatlanért el ne hagyj, mert csökkenni fognak a bevételeid.

Fotó: Pixabay, Spiracha