Nincs olyan jóérzésű ember a bolygón, aki ne értene egyet azzal, hogy mindannyian egyenlőnek születünk, tekintet nélkül a bőrünk színére, a vallásunkra, nemzetiségünkre, vagy akár arra, hogy a saját, vagy a másik nemhez vonzódunk. Különösen kényes kérdés ez az olyan súlyos történelmi viharokat átélt részein a világnak, mint Európa, vagy éppenséggel az USA, ám ezeken túl szinte egyetlen olyan ország sincs, ami ne szenvedett volna rengeteget a rasszizmus, az antiszemitizmus, az etnikai kirekesztés, vagy a vallási megkülönböztetés viharaitól.

Súlyos kérdések ezek, amikre régóta igyekszünk választ keresni, az elmúlt időszakban azonban úgy tűnik, igazolódhat a régi mondás, miszerint:

A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve.

Itt és most nincs lehetőségünk arra, hogy megpróbáljuk fel- és visszafejteni a probléma eredetét, az azonban egészen jól látszik itthonról is, hogy nyugaton valami nem stimmel. A cikkhez végzett anyaggyűjtés során belefutottunk egy döbbenetes dokumentumfilmbe, ami kis túlzással akár emblematikus lenyomata is lehet annak, ami a tengerentúlon zajlik.

Az „egyéniség védelme”, a tolerancia, elfogadás, a szociális érzékenység, az általános szeretet jegyében a vezetés Seattle egykor virágzó városában elérte, hogy a szabálysértéseket nagyon lazán, vagy akár egyáltalán ne kezelje a rendőrség. Ezek közé tartozik a közterületi vizelés, sátrazás, szemetelés, kis mennyiségű kábítószer birtoklása- és fogyasztása, kis értékű lopás, egyéb gyomorforgató vagy egyenesen veszélyes tevékenységek.

Az eredmény nem túl meglepő: sporadikus sátorvárosok a városon belül, szeméthegyek, az utcán önkívületi állapotban tomboló drogosok, akik ki tudja milyen vegyületek hatására már csak körvonalaikban hasonlítanak egy emberre, viselkedésükben, artikulálatlan üvöltéseikben egyáltalán nem.

Megoldást mi nem tudunk nyújtani, ám be tudunk mutani néhány céget, akik hasonló „filozófia”, vagy éppenséggel külső nyomás hatására úgy döntöttek, hogy változtatnak logójukon, arculatukon, hogy megfeleljenek a politikai korrektség iránymutatásainak. Rettegvén attól, hogy rasszistának, netán kirekesztőnek bélyegzi őket a világ, akár évszázadok óta bevált brandek változnak mostanában, ezekből szemezgettünk.

Amikor már az eszkimó szó is rasszista

Talán nem túlzás kimondani, hogy egyenesen komikus, sőt, nevetséges példák is akadnak bőven, Észak-Amerikában sok cég, egyéb szervezet döntött úgy, hogy megválik a brandnevében régóta jelen lévő „eszkimó” szótól, miután kutatók rávilágítottak, hogy ez a szó „rasszista”, hiszen eredeti jelentése: „hócipőt köt”, márpedig egy népcsoport ősi foglalatosságára utalni kirekesztő.

Hogy mit szabad használni helyette? Elfogadott az „inuit” kifejezés, hiszen ez gyűlöletmentesen utal egy etnikumra. Persze az eskimo szó nem valamely, ezt a népcsoportot leigázó, zsarnoki „erő” nyelvéből ered, hanem az ojibwa nyelvből, mely ehhez a kultúrához kötődik. De sebaj, a lényeg az, hogy nehogy rasszistának gondoljanak bennünket, ennek megfelelően megvált az eskimo szótól többek között az Edmonton Eskimos, egy kanadai futballcsapat, bár azt nem jelentették még be, hogy mire váltanak.

Hasonlóképp járt el az Észak-Amerika szerte népszerű fagylalt, az Eskimo Pie is, marketingvezetőjük elmondása szerint a rasszizmus problémájában a „megoldás” részesei kívánnak lenni. Ha mindez nem lenne elég, még olyan böngészőkiegészítést is találhatunk, amely az eskimo szót minden szövegben automatikusan kicseréli az „inuit” kifejezésre, elkerülendő az olvasó nyugalmának megzavarását.

Egy szirup is lehet rasszista

Aunt Jamimama, egy palacsintaszirup, amit nekünk sajnos még nem volt szerencsénk megkóstolni, azonban biztosak vagyunk abban, hogy kiváló termékről van szó, hiszen egy úgynevezett household brandről, vagyis szinte minden háztartásban ismert márkáról, termékről van szó, nemrég szintén változtatásra kényszerültek.

Hogy miért? Azért, mert a címkén látható alak „racial stereotype”, vagyis rasszista sztereotípia. Hogy ez mit is jelent, az nagy kérdés, az azonban bizonyos, hogy az egyszerű rajz egy hatvanas éveiben járó, kedves arcú, afroamerikai hölgyet jelenít meg, egy olyan karaktert, akinek a főztjét garantáltan örömmel fogyasztaná például jelen cikk szerzője is.

Azonban most a túltolt politikai korrrektség áldozatául esik, amit bizonyára sokan sajnálnak, hiszen a hatvanas évek legelejétől együtt élt az amerikai társadalommal ez a szirup, ezzel a csomagolással.

Egy sör is emlékeztethet a rabszolgatartásra

A Dixie Beer milliárdos tulajdonosa nemrég bejelentette, hogy hosszas gondolkodás után úgy döntött, hogy megváltoztatja sikeres terméke nevét, mivel a „dixie” szó a rabszolgatartás időszakára emlékeztethet egyeseket, márpedig ez elfogadhatatlan. Sokan azonban nemtetszésüknek adtak hangot, mondván, hogy teljesen abszurd, hogy egy szóból -ami valóban egy adott történelmi időszak jellemzője- a rasszizmus elleni harc eszközét faragják, alaptalanul.

Maga a „dixie” szó a déli államok alternatív elnevezése, a polgárháború időszakából származik, amikor a rabszolgatartó -főként mezőgazdaságból élő- déli államok hadban álltak a szabadságpárti északiakkal. Azonban a déli államok minden -egykori- lakójára rásütni a rasszista, sőt, a rabszolgatartó „jelzőt”, képtelenség, hiszen anno nem mindenki foglalkozott mezőgazdasággal ezekben az államokban, történelmi emlékek pedig bizonyítják, hogy sok fehér lakos kifejezetten segítette a felszabadulásban, akár elrejtőzésben a fekete rabszolgákat.

Sok magyar kedvence, Uncle Ben’s is rasszista lett

Ennek a terméknek a változása engem különösen rosszul érint, hiszen emlékszem gyerekkoromban, amikor a posztszocialista, koszos KÖZÉRT polcain megpillantottam egy Uncle Ben’s spagettiszószt, akkor kértem az anyukámat, hogy vegye meg, hiszen úgy gondoltam, hogy egy kicsit a távoli, misztikus Amerika részese lehetek, ha ezt eszem, arról nem is beszélve, hogy jó volt.

Most azonban Ben nagybácsinak is mennie kell, annak ellenére is, hogy egyik, a karakter eredetéről szóló történet sem szól rasszizmusról, kirekesztésről, vagy akár rabszolgatartásról. Az egyik verzió szerint ugyanis fikcionális karakterről, egy rizsfarmerről van szó, a másik szerint egy Chicagoban egykor valóban létező szakácsról. Mindenesetre az említett palacsintaszirupot is gyártó élelmiszeripari óriás, a Mars úgy döntött, hogy változtat az arculaton, mert „nincs helye a rasszismusnak” a társadalomban. Még ebben az esetben sem derült ki, hogy miként fog kinézni az új márka.

A rézbőr a sportban sem megengedett

Vitán felül áll, hogy egészen embertelen bűnöket követtek el az első telepesek az őslakosokkal szemben Amerikában, ugyanúgy, ahogy brutális volt az Afrikából elhurcoltakkal szembeni bánásmód. Az azonban nem világos, hogy miért kell most, hirtelen megváltoztatni a Washington Redskins focicsapat logóját, nevét, hiszen csupán emléket állít az indiánként ismert népcsoportnak.

Az új név: Washington Football Taam, persze feltehetőleg csak addig, míg az ország egyik alapító atyja, George Washington nem kerül tiltólistára, előreláthatólag rabszolgatartás vádjával.

Amikor már a termék alakja is kiveri a biztosítékot

Jól érzékelteti a jelenség súlyát, hogy egy másik szirup is szerepel a listánkon, Mrs. Butterwith’s, pontosabban az alkotók bűne az, hogy az üveg, vagyis a műanyag csomagolás alakja egy fekete, netán latinó nőalakot jelenít meg, márpedig ez rasszista. Ehhez nincs mit hozzáfűznünk, az azonban bizonyos, hogy a gyártó cég elnöke szerint „nem áll összhangban” a csomagolás az értékeikkel, ezért változtatni fognak.

A rasszista banán

Miss Chiquita, az itthon is ismert banánkereskedő is támadások célpontja lett, hiszen a trópusok nőalakját jeleníti meg logójában, márpedig ez elfogadhatatlan. Ők egyelőre még nem döntöttek a változtatásról, ám könnyen lehet, hogy hamarosan fognak.

Vaj van a füle mögött

Hiába, nincs megállás, egy újabb termék, ami az őslakosokra emlékeztet, ennek megfelelően mennie kell, a gyártó önként döntött úgy, hogy az indián nőalakot kiszedi az arculatból, nem sokkal a brand századik születésnapja előtt, elkerülendő a média haragját.

Végezetül nézzük meg, hogy mit is mond a Wikipédia a politikai korrektségről: a politikai korrektség (jelzőként használva: politikailag korrekt, szokásos rövidítése PC [píszí] az eredeti angol political correctness kifejezés alapján) olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést, eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését. Az angol kifejezés amerikai közvetítéssel terjedt el a világban. Magyar nyelvi környezetben azonban figyelembe kell venni, hogy az angol „political” szó ennél a kifejezésnél politikus jellegűt jelent, azaz nem pártpolitikai, hanem össztársadalmi értelemben vett korrektséget.

Teljesen korrekt, ugye? Ki ne értene ezzel egyet? Jelen cikk szerzője például semmiképp sem szeretne megsérteni senki, sőt, még titkon, a világtól elvonulva sem mondja magának, hogy ezzel, azzal, amazzal a csoporttal ez, az, amaz a baj. Mert a saját életemre fókuszálok, és mélyen hiszek abban, hogy az egyén számít, csakis a tettek, személyes értékek -vagy azok hiánya- mentén ítélhetünk meg egy embert.

Kétségtelen, hogy nincs semmi jelentősége a bőrszínnek, egyebeknek, azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy átestünk a ló túloldalára. Ez a jelenség szép lassan hozzánk is be fog gyűrűzni, könyen lehet, hogy hamarosan hazai brandek is változtatásra kényszerülnek, mert valakit sért az, amit a nevük, logójuk, arculatuk képvisel.

Azért veszélyes ez az egész, mert hatalmat ad azok kezébe, akik egy-egy kisebbség vélt vagy valós sérelmeire hivatkozva rábírják cégek, magánszemélyek egész sorát arra, hogy változtassanak szokásaikon, elvárásaik szerint cselekedjenek. Túlzásba estünk, mint minden túlzás, ez is visszás, számos kockázatot rejt magában.

A legnagyobb kérdés pedig az, hogy vajon van-e különbség a között, hogy egy csoportot pusztán a bőrszíne miatt bélyegzünk meg, és aközött, hogy egy csoportot a vélt rasszizmusa miatt ítélünk el. A túlzásba vitt politikai korrektség nem más, mint „inverz rasszizmus”, nem egy csoportot üldöz, hanem egy másikat emel fel, méghozzá olyan magasra, hogy annak már a többiek látják kárát. Holott a cél az lenne, hogy mindannyian békésen, egymás mellett állhassunk, akár együtt is dolgozhassunk.

Fotó: Pixabay, Business Insider, Mars, Uncle Ben’s, The Washington Football Team, Chiquita, Land O Lakes, Mr. Butterworth’s, Dixie Beer