ChatGPT vs The New York Times – Új import trend – Kötelező bérsáv az álláshirdetéseknél

Dátum

Megosztás

A Hírszemle mai adásának első hírében a The New York Times viszi bíróság elé az OpenAI-t, mert a ChatGPT állítólag felhasználta a magazin tartalmait a tanulásra, és ezzel jogszerűtlenül válhatott annak versenytársává. De van HR-es témánk is: egy EU-s irányelv előírja, hogy az álláshirdetésekben fel legyen tüntetve a pozícióhoz kapcsolódó bérsáv. Ausztriában ez eddig is így működött, egy kutatás megnézte, mennyire (nem?) vált be az átláthatóság. Végül a kínai import egy új trendjéről beszélgetünk: a bérgyártás mellett egyre több eredeti kínai márka indul világhódító útra, amiknek európai forgalmazókat, márkapartnereket keresnek a kínaiak. Ki és hogyan tud ebbe a trendbe beszállni? A mikrofonok mögött Mándó Milán és Sólyom Eszter.

A podcast elérhetősége

Az adást meghallgathatod Spotify-on, Apple Podcasten, YouTube-on videó formában itt, vagy az alábbi lejátszók egyikén:

A heti híreink és témáink:

  • 0:00 – Intro
  • 2:06 – Pereli a New York Times az OpenAI-t
  • 13:05 – Kötelező bérsáv – Nem jó semmire?
  • 22:37 – Új trend a kínai importban: Márkaképviselőket keresnek

Pereli a New York Times a ChatGPT-t

A ChatGPT fejlesztői előtt igazán nagy jogi procedúra áll és ez merőben megrengeti az egész AI ipart. A The New York Times beperelte az OpenAI-t mert a ChatGPT és a hozzá kapcsolódó megoldásainál jogsértő módon válik a versenytársukká azzal, hogy lemásolja az adatbázisába a tartalmait.  Már az általános szerződési feltételeit is módosította az újság, ahol megtiltja a tartalmai felhasználását AI rendszereknek.

Az elmúlt hónapokban már tárgyalt a The New York Times és az OpenAI arról, hogy a cég akár fizet is a tartalmakért, ám valami félremehetett, hiszen a per elindult. Amennyiben az újság bizonyítani tudja a másolást, úgy korlátozhatják a tanulási modellben a tartalmaikat, sőt akár az eddigi tanulási modellt is fel kell rúgni az AI-os cégnek. A bíróság a céget akár 150 ezer dolláros bírsággal is sújthatja minden egyes jogsértő tartalomért, bár ekkora összeg elképzelhetetlen.

Már többször felmerült, hogy szerzők, tartalomkészítők elzárják a tartalmaikat, hogy az AI robotok nehogy ebből tanuljanak. A fantasy könyvek szerzői már többször bemutatták, hogy a könyveikből vett ki konkrét részeket az AI generált könyv.

A másik oldal viszont, akár a könyvek, akár a média lényegében forrásmegjelöléssel dolgoznak. Az is igaz, hogy a ChatGPT semmilyen forrást nem ír bele.

Itt érdekes kérdés lehet, hogy vajon a hasonló nagy média oldalaknak kellene-e AI chat az oldalára? Ezt azért is kérdezem, mert például a Minnernél ez terítéken van. A The New York Times például ott a lehetősége, hogy saját maga olyan AI chatet készítsen a weboldala tartalmai alapján, ami versenyképesebb lehet, mint a ChatGPT megoldása. Ha úgy nézzük, akkor a weboldalon a keresőnek az új verziója a chat-es megoldás, ahol lehet az is, hogy majd a szerzők a chatnek is írnak tartalmat, nemcsak „cikként”.

Forrás: Media1

Mire jó a kötelező bérsáv az álláshirdetésekben?

Már biztos hallottatok arról az EU-s irányelvről, ami a munka átláthatóságára törekszik, és ezért előírja a bérsávok publikálását az álláshirdetésekben, illetve a vállalatoknak nyilvánossá kell tenni az átlagos fizetéseket munkakörönként. Ennek a célja az is, hogy az álláskeresők tisztábban lássanak, illetve a nemek közötti bérszakadékot is próbálják vele áthidalni. Nálunk ennek az irányelvnek a bevezetése még évekre van, de érdekesség, hogy Ausztriában már 12 éve olyan a törvény, ami megfelel ennek a direktívának.

Egy 2022-es német tanulmány megpróbálta kideríteni, hogy ez a törvény vajon elérte-e a célját az elmúlt bő évtizedben, és a rövid válasz az, hogy nem: az eredmények szerint a munkaadók a legalacsonyabb fizetési negyedben lévő állások 70 százalékát töltötték fel nőkkel, a legmagasabb fizetési negyedben viszont kevesebb mint 20 százalék volt a nők aránya. Ezek az arányok nem változtak a törvény 2011-es bevezetésével, így a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a nemek közötti bérszakadékot nem az átláthatóság hiánya okozza.

Néhány példa, hogy miért nem éri el a célját a törvényi előírás:

  • csak garantált minimum bért kell megadni, de ettől a munkaadó felfelé eltérhet, a minimumot pedig kollektív ágazati szerződések határozzák meg. Így a minimumon túl ismét a jelölt tárgyalóképességén múlik, mit sikerül kialkudnia, ebben pedig több felmérés szerint a férfiak jobban teljesítenek.
  • az álláshirdetések szigorú egyenlőséget követelnek, nem írhatod bele hogy férfit keresel vagy tökéletes német nyelvtudást ami kiszórhatna például bevándorlókat. DE hogy végül kit vesznek fel az állásinterjú után, arra nincs szabályozás, és ha sejted is hogy diszkriminálnak, neked kéne perelned miatta, ami nem igazán életszerű.
  • A nemek közötti bérszakadék elsődleges oka a foglalkozások egyenlőtlen nemi eloszlása, a nők eleve jóval többen vannak olyan foglalkozásokban, amelyek az alacsonyabb fizetési kategóriákba esnek. Oktatás és átképzés nélkül csak az átláthatósággal a nők nem mozdultak el magasabban fizetett szakmák felé, az átlag bérkülönbség 15% ami nem változott az elmúlt 11 évben a felmérés szerint.

Ha a női-férfi kérdést teljesen félretesszük és csak az álláskeresők nézőpontját vizsgáljuk, akkor is az osztrák példa jó emlékeztető arra, hogy ha itthon bevezetésre kerül az EU-s irányelv, akkor annak a hogyanja nagyon nem lesz mindegy. Például ugyan nálunk nem elterjedtek ezek az ágazati kollektív szerződések, de ha a cégek megtehetik, hogy a mindenkori minimálbért adják meg az álláshirdetésben azzal a kitétellel, hogy a tényleges fizetés ettől felfelé eltérhet, azzal senki nem lesz előrébb.

Forrás: G7

Új trend a kínai importban: márkaképviselőket keresnek a kínai gyártók, azaz márkák

Változott a kínai import, a kínai vállalkozások stratégiája. Míg eddig azzal, hogy az Alibabáról csak kiválasztottál termékeket, megrendelted a gyártótól, vagy te magad több körös beszélgetés után sajátmárkás (értsd ráraktad a logód, módosítottad a terméket…) terméket bérgyártattál, nagyrészt ki is merültek a lehetőségek a kínai import területén. A kínaiaknak sem volt még meg az a tudásbázis, hogy ők maguk olyan márkákat indítsanak, ami versenyezni tud a nemzetközi piacon. Megfelelő képzés kell, hogy nagy mennyiségben tudjanak alkalmazni olyan munkavállalókat, akik fel tudnak húzni egy márkát.

Például akár nézzük a Canton Fair-t, vagy egy-két hazai kínai expót, láthattad, hogy bizony a marketingnek igazán híján voltak a cégek. A standok eléggé fapadosak voltak, a kínai cégeknek nincs weboldaluk, marketing kiadványaik olyanok, mintha 2000-es évek elején járnánk.

Az új korszak a kínai márkák terjeszkedése. Egyébként is a termékek többségére rá van írva, hogy Made in China, így nem ördögtől való gondolat az, hogy akár egy már felépített (vagy felépítésben lévő) kínai márka importőre legyünk. A Xiaomi erre jó példa, ahol is sikerült elég jó közösséget is felépíteni a márkának.

Hasonló terjeszkedést látunk most az autóiparban, sorra nyílnak a kínai autómárkák szalonjai.

Na de itt jön a neheze. Nem úgy működik ez, hogy Alibabán kinézünk egy terméket és a forgalmazója leszünk. Kutatni kell azokat a kínai márkákat, akiknek a kereskedelmét el tudnád vállalni nem csak itthon, hanem Európában, vagy a térségben. Fontos! Itt még inkább szükséged lehet egyes termékeknél arra az üzleti modellre, hogy viszonteladókon keresztül adod el a terméket, és te mint márka, nagykereskedő veszel részt a kereskedelemben.

Kapcsolódó cikk: Új trend a kínai importban. Márkaképviselőket keresnek a kínai gyártók, azaz márkák

Korábbi hírszemlék

Fotó: Canva

Mándó Milán
Mándó Milán
Azt az üzleti blogot írom, amit én is szívesen olvasnék. A célom, hogy nap mint nap benntartsalak az üzleti flowban, fenntartsam a lelkesedésed! 9 éve foglalkozom azzal, hogy vállalkozások működését fejlesztem, újítom meg. Imádom az üzleti statisztikákat, stratégiákat, kutatásokat és ezeket mind összekapcsolni. És ebben segítek neked a cikkekben, oktatásokban, sőt akár chaten is!