A Minner irodában van egy módszerünk, amivel kezeljük azokat a kérdéseket, amire nem találjuk a választ, vagy azokat a projekteket, amik elsőre túl nagy kihívást jelentenek. Ahelyett, hogy végkimerülésig meetingeznénk rajtuk, félretesszük őket. Többször is előfordult már, hogy néhány nap vagy hét után szinte magától ránk talált a megoldás: megváltoztak a körülmények, új lehetőségek merültek fel, vagy simán új ötleteink ugrottak be. Mivel először Donát kollégánk mesélt arról, hogy az egyetemen alkalmazta ezt a módszert, Milán “Donát-elvnek” nevezte el ezt a stratégiai halogatást.
Már egy ideje fel volt írva, hogy a Donát-elvről cikk készüljön (ironikus, tudom), és megosszuk veletek ezt a Minner által tesztelt és jóváhagyott módszert. Aztán amikor nekiláttam a téma feldolgozásának, egyre több bizonyítékot találtam, hogy amit Donát az egyetemen a haverjaival kitalált (biztos, hogy nem azért hogy beadandók írása helyett sörözni menjenek), az tudományosan megalapozott. Kutatások támasztják alá, hogy a halogatás kimondottan jót tesz bizonyos típusú feladatoknak!
A legnagyobbak is halogatnak, és ez nem biztos hogy rossz
A halogatásra hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint egy rossz szokás, amit le kell győznünk. Igaz, hogy a halogatás oka sokszor önbizalomhiány vagy valamilyen érzelmi bizonytalanság, szorongás, és okozhat stresszt, bűntudatot. De sokszor pont az utolsó utáni pillanatban érzett stressz az, ami a munkavégzéshez szükséges motivációlöketet megadja.
Felmérések szerint az egyetemisták 95%-a halogat – és nincsenek ezzel olyan rossz társaságban: Mozart a Don Giovanni nyitányát a bemutató előtti éjszaka, három óra alatt írta. Martin Luther King Jr pedig leghíresebb beszédét a színpadra lépése előtti utolsó pillanatig szerkesztette, és részeit – köztük az ikonikus “Van egy álmom” mondatot is – ott helyben improvizálta.
Feladat vs határidő motiváltság
Mary Lamia “What Motivates Getting Things Done” című könyvében két embertípust különböztet meg: azokat, akiket maguk a feladatok motiválnak, ezért szeretnek tennivaló listát írni, a feladatokat kisebb részfeladatokra osztani, a munkájukat előre megcsinálni és aztán többször szerkeszteni, javítani. És azokat, akiket a határidők motiválnak, ezért hajlamosak az utolsó pillanatig várni, hogy a határidő okozta nyomás és stressz kényszerítse őket a feladatvégzésre.
Duke Ellingtonnak, a Grammy-díjas amerikai zeneszerző, zongorista és zenekarvezetőnek tulajdonítják a következő idézetet:
“Nem időre van szükségem, hanem határidőre.”
A határidő okozta sürgősségérzet segíthet fókuszálni, sőt előidézheti a flow állapotot is. Az utolsó pillanatban érzett pánik elönti a tested adrenalinnal, ami energizál – legalábbis a feladat befejezéséig. A nyomás alatt elvégzett munka pedig nagyobb sikerélménnyel járhat.
Szakemberek azért különbséget tesznek a megfelelő mennyiségű, és a krónikus halogatás között. Vékony vonal választja el azt a mennyiségű stresszt, amitől elég motivált vagy végre megcsinálni a feladatot, és azt ami már megbénít, káros a lelki egészségedre, kapkodáshoz és silány munkához vezet. Ezt a pszichológiában a Yerkes-Dodson törvény írja le, amely szerint a megnövekedett izgalom (arousal angolul, vagy stressz) egy bizonyos szintig növeli a teljesítményt, utána viszont rontja.
A halogatás a kreativitás hajtóereje
A Donát-elv nem csak nekünk jött be. Kis keresgélés után több bizonyítékot találtam arra, hogy a halogatás nemcsak a motivációt növeli, de valóban fontos része a kreatív folyamatnak. Adam Grant egy TED előadásban beszélt arról, miről ismeri fel az innovatív, kreatív, világmegváltó embereket, akiket ő eredetinek (“originals”) nevez. Az első jellemző, amiről beszél, hogy az eredeti emberek nem sietik el a dolgokat, “későn érkeznek a buliba”, a megkezdett feladataikat lassan fejezik be.
#kutatás: Grant egy diákjával ezt le is tesztelte: különböző vállalatoknál kérdőíveket töltettek ki az emberekkel arról, milyen gyakran halogatnak. Majd a vezetőiket meginterjúztatták, hogy adott embereket mennyire tartanak kreatívnak és innovatívnak. Azokat, akik azonnal nekilátnak és elvégzik a feladataikat, kevésbé innovatívnak értékelték a főnökök, mint a mérsékelten halogatókat.
De vajon a halogatás vezetett a jobb ötletekhez, vagy a kreatív embereknek rossz az idő menedzsmentje?
#kutatás: Egy másik kísérletben résztvevőket arra kértek, hogy álljanak elő eredeti biznisz ötletekkel, másik független résztvevők pedig osztályozták, mennyire találják kreatívnak az ötleteket. A csavar, hogy az ötletgazdák közül random módon halogatásra kényszerítettek néhányakat: valakiknek 5 percig, valakiknek pedig 10 percig aknakeresőzni kellett az ötleteik leírása előtt. A független értékelők azokat az ötleteket találták a legjobbnak (16%-al kreatívabbnak), amiket 5 perc aknakereső, azaz mérsékelt halogatás után írtak az ötletgazdák.
A kreativitás fokozását Grant azzal magyarázza, hogy miután megismerték a résztvevők a feladatot, és utána kezdtek más tevékenység végzésével halogatni, közben az elméjük továbbra is aktívan foglalkozott a feladattal. A háttérben dolgozott az agyuk, és eltérő, akár váratlan ötleteket fontolgatott. Grant szerint ezt a hatást mi is elérhetjük, ha a kreativitást igénylő feladatunkat egy ideig tudatosan félretesszük. Ő maga az Eredetik című könyve írása közben egy fejezetet a mondat közepén hagyott abba hónapokra, és bár nagyon idegesítette ez, mikor visszaült rengeteg új ötlet volt a fejében.
Ahogy Aaron Sorkin amerikai forgatókönyv- és drámaíró fogalmazott:
“Te halogatásnak hívod. Én gondolkodásnak.”
Grant azonban figyelmeztet: a halogatás a kreativitás hajtóereje, de csökkenti a hatékonyságot.
A teljes TED előadást érdemes meghallgatni:
Aki lemarad, az kimarad – vagy nem?
Oké, a fentiek logikusan hangzanak, de te nem vizsgára készülsz, hanem vállalkozol. Mi a helyzet a biznisz ötletekkel, vállalkozásfejlesztéssel? Van egy jó ötleted, ami lehet jobb lenne, ha félretennéd kicsit, de félsz hogy közben megcsinálja más, és oda az előny…
“Ha nem első vagy, akkor utolsó” – tartja a startupperek között előszeretettel ismételgetett mondás. Az üzleti életben úttörők előnyének (angolul first-mover advantage) nevezik azt a versenyelőnyt, amivel a piacra elsőként belépő szervezet bír. A gondolat logikus: ha elsőként lépsz piacra, akkor van időd követőket szerezni, márkát építeni, amíg a konkurenciád csak alszik a volánnál. Mire más is észbe kap, te már piacvezető leszel.
Ahány példa alátámasztja az úttörők előnyét, annyi szól ellene is. Ki emlékszik ma már például a Friendsterre, ami beelőzte a Facebookot? A Microsoft egy évtizeddel korábban kiadott már tabletet, aztán mégis lesöpörte a pályáról az iPad. Az úttörők előnye könnyen válhat az úttörők kockázatává.
Előharcosnak lenni költséges, rájuk hárul az ügyfelek edukációjának oroszlánrésze, a gyorsan változó technológia pedig szempillantás alatt elavulttá teheti a terméket. A piacra másodikként, harmadikként, vagy később érkezőknek valójában komoly fölényt jelenthet, hogy már validált piacra lépnek be, bizonyított az érdeklődés, és tanulhatnak az előttük járók hibáiból – a replikálás ráadásul 60-70%-al olcsóbb is.
#kutatás: Egy 50 kategóriában 500 céget vizsgáló kutatás azonban azt találta, hogy a terméket elsőként piacra dobó startupok 47%-a elbukott. Ezzel szemben a piacra korán, de nem elsőként belépő cégeknek csak 8%-a vallott kudarcot. Igaz, a kutatás 1993-as… De az úttörők előnye azonban egy 1988-as publikációból terjedt el, és később az eredeti szerzők is óvatosságra intettek a koncepcióval kapcsolatban.
Ez jó volt, van még ilyen tartalom?
- CEO Napló: Innováció. Nem kell kreativitás? Sőt hibázni kell?! 1. rész
- A távmunka megöli az innovációt? Kutatás + konklúzió, megoldás
- Sikeres célkitűzési módszerek, hogy véghez vidd az idei terveid. SMART célok példákkal [kutatás]
Kiemelt kép: Canva
