Ez kellett ahhoz, hogy a Wall Street farkasa sokáig fenntartsa a bizniszét. Sales trükkök

Olyan információkat hoztam, melyek között több olyan is van, amit valószínűleg még sohasem hallottál ezelőtt. A Wall Street farkasát nem kell bemutatnom neked, mivel a sztoriból már filmet is készítettek, és valószínűleg te is láttad már (ha nem, nézd meg mindenképpen). A kiemelt képen a film egyik plakátjának egy részlete látható a főszereplővel Leonardo DiCaprioval. A Wall Street igazi farkasát az alábbi képen láthatod, Jordan Belfortot.

A Wall Street farkasának trükkjei

Először szeretném leszögezni, hogy ezeket a trükköket nem minden brókercég alkalmazta, vagy alkalmazza (azért még van, aki igen). Ezek a csalásért elítélt Jordan Belforthoz tartoznak, ő alkalmazta őket. Az is igaz, hogy sokszor csak szimplán emberi pszichológiából indult ki. Pontokba szedem azokat az érdekességeket, trükköket, amiknek köszönhetően Jordan Belfort sokáig fenn tudta tartani a brókercégét. Én is dolgoztam brókerként, így nagy rálátásom van erre a szektorra, és természetesen én is kutattam ezt a piacot, vizsgáltam az átvehető marketing eszközöket…

Azok voltak számára a megfelelő brókerjelöltek, akiknek…
szinte egy vasuk sem volt, vagy hányattatott sorsúak voltak. Ők jobban dolgoztak, mint bárki más. Nem kényelembe helyezték magukat, hanem felemelték a telefont, és új ügyfeleket hajtottak fel hónapról hónapra.
Célt adtak
Egy nagy irodában telefonáltak, ahol tényleg látszott, hogy aki sokat dolgozik, az sikeres lesz. Hátul telefonáltak az olcsóbb ruhában lévő hideghívók, ügyfélfelhajtók (nekik is szintén voltak ügyfeleik), majd elöl a már sikeres brókerek, akik természetesen márkásabbnál márkásabb öltönyökben voltak. A legérdekesebb, hogy érdekes álcélt adtak az embereknek. Nézd csak a következő pontot!
Legyél gazdag! Költsd el a pénzed! Vegyél új órát, új kocsit, járj bulikba, szórd a pénzt, kaszinózz!
A gazdagságot ők abban mérték, hogy minél több pénzt tudjanak elkölteni minden hónapban. Még a filmben és a könyvben is elmondja Jordan, hogy az a sikerének egyik kulcsa, hogy a brókerei olyanok akartak lenni, mint ő. Annyira gazdagok, azt akarják enni, inni, viselni…, amit ő. Ezt bizony ő tudatosan irányította, és rávette az embereit arra, hogy szórják a pénzt. Tudod, ha elfogy, mit kellett csinálniuk? Hát dolgozni! A luxust viszont hamar meg lehet szokni, így természetes, hogy kidolgozták a belüket is, és hozták az új ügyfeleket. A brókerek érezték a sikert, érezték, hogy mindenki dolgozik…, pedig ez csak egy trükk volt. Mondjuk az is igaz, hogy nehéz a telemarketingeseket motiválni, ezt láttam a munkám során az ingatlanosoknál is.
Egy nagy tér, ahol telefonáltak. Nagy zaj = valami történik, nem akarok kimaradni belőle = nagy profit

Tudtad, hogy Jordan Belforték azért tudtak annyi pénzt összegyűjteni, mert a brókereik egy légtérben telefonáltak? Akiket hívtak, szinte alig hallották, hogy mit mond nekik az adott bróker, mert akkora háttérzaj volt. Jordanék ezzel a trükkel elérték, hogy a befektetők azt érezzék, hogy itt bizony mozgolódás van, nagy munka folyik…,

valami történik

a Wall Streeten. Gondolj bele, milyen lett volna, ha valaki felhív, háttérben síri csend… elhinnéd, hogy akkora nagy biznisz van láthatáron? Na ugye! Sőt emiatt még néha azt is elfelejtették az ügyfeleik, hogy előtte buktak egy ügyleten, ugye a mohóság nagy úr.
Na, de fordítsuk ezt át másra. A sok lájk vonzza a vevőket, mert úgy érzik, valami történik. Erről beszélgettünk Marcellal ebben a podcastban: Számítanak a Facebook lájkok a marketingben? Érdemes ma követőket gyűjteni? [podcast]
Szerencsejátékosokra fókuszáltak
Nehéz elhinni, de a legtöbb nagyobb befektető, akiket ők hívtak, szinte kaszinóként tekintettek a tőzsdére. Nem a befektetés hozama miatt fektettek be, inkább csak a játék miatt. És Belfort ezt tudta. 50-100 000 dollár a legtöbb befektetőjüknek könnyen mozdítható összeg volt. Aminek jó része természetesen a brókercéghez vándorolt, mert értettek annak megcsapolásához.
Értettek az emberek nyelvén – sales tipp!!!
Bár először centes (1 dollár alatti) részvényeket árultak középosztálybelieknek, rájöttek, hogy nagyobb pénz van a nagy befektetőkben. Őket viszont másképpen kell megközelíteni. Először is a bizalmat azzal növelték, hogy brandet, márkát tettek a cég mögé. Továbbá átalakították a telefonálás szövegét:
- Először olyan cégekről beszéltek, melyek nagy márkák. Pl. Kodak, IBM, At&T. Ezeket a nagyobb befektetők ismerik, felkapták rá a fejüket, tudtak róla beszélgetni a brókerekkel.
- Akár többször is hívták őket különböző időpontban, különböző ismert részvénnyel kapcsolatban, hogy kitapogassák a megfelelő időpontot és témát, részvényt.
  Azonnal nem dönt senki, több idő kell hozzá, sőt a több hívással elérik azt, hogy megtalálják azt a pontot (azt az információt), amit hallva a vevő azt mondja:
  
  Igen, én ezt akarom, ez kell nekem!
- Mindent vezettek az ügyfelekről, hogy ne kelljen emlékezetből hívni (kontakt lap) őket, így az ügyfél úgy is érezhette, hogy már régi ismerősök a brókerrel, mivel olyan dolgokról tudtak beszélni, ami az ügyféllel is kapcsolatos (gyerekek, feleség, munka…).
- Mikor már ügyfél lett valaki, utána rövid időn belül a centes (penny stock) részvényeket is ajánlották neki. A nagyobb részvényeken kevesebb volt a jutalékuk, míg ezeken a centes részvényeken 10-50%-os tranzakciós díjjal dolgoztak. Továbbá ez már viszont a csaláshoz még jobban hozzátartozik, hogy bennfentes kereskedést folytattak.