Beárnyékolja a gazdasági kilátásokat a recesszió rémhíre, az átlagembert a magas infláció és emelkedő rezsiköltségek húzzák, miközben a World Inequality Report 2022 szerint a népesség 10%-a birtokolja a globális vagyon 75%-át (a top 1% kezében van a teljes vagyon 38%-a). A gazdasági egyenlőtlenség és a gazdasági növekedés között azonban érdekes összefüggés van.

Gátolja a növekedést a nagy egyenlőtlenség

Szögezzük le az elején: egy piaci alapú gazdasági rendszerben valamennyi egyenlőtlenség elkerülhetetlen. Hiszen:

az emberek eltérnek tehetségben, szorgalomban, érdeklődési körben, és a szerencse sincs egyenlően elosztva.

Az IMF azonban arra figyelmeztet, hogy a túlzott egyenlőtlenség erodálja a társadalmi kohéziót, politikai polarizációt (szélsőségek megerősödését), és végső soron alacsonyabb gazdasági növekedést okoz.

A gazdaságnak bizony jobb, ha a gazdagok továbbgazdagodása helyett a szegényebb lakosság vagyona nő, a fejlett világra azonban jelenleg nem ez a jellemző.

Gondolatkísérlet: mi lenne, ha újraosztanánk az összes pénzt?

A globális egyenlőtlenséget nem tudjuk gombnyomásra megoldani, de ha megtehetnénk, vajon mi történne? Tegyük fel, hogy újra tudjuk osztani a világ teljes vagyonát az emberek között. Egyáltalán mennyi jutna? Megoldana minden problémát, éhezést? És hosszú távon fenntartható volna-e ez az egyenlőség – vagy visszaállna rövid időn belül minden a jelenlegi helyzetbe?

Először is, nem kapnánk akkora csekket, mint gondolnád: a Bloomberg adatai szerint a globális vagyon 530 billió (ezer milliárd) USD, amiből kerekítve 90 000 USD azaz körülbelül 35 millió forint jutna minden 15 év feletti személynek (tegyük fel, hogy a fiatalabbakról a családjuk gondoskodik).

Borítékolható a vagyon visszarendeződése?

A mi lenne, ha… kezdetű kérdésekre nehéz helytálló választ adni, olvassátok ezt a bekezdést fenntartásokkal. De a legtöbb feltételezés szerint elég gyorsan visszarendeződne a globális vagyon a mostanihoz hasonló megoszlásba. Erre utal az alábbi idézet is:

„Ha a világ minden pénzét összegyűjtenénk és kiosztanánk az emberek milliárdjai között, viszonylag rövid időn belül a gazdagok újra gazdagok, a szegények ismét szegények lennének.” – Kurt Tepperwein

Nem mindegy azonban, hogy miért. Sokan úgy gondolják, a jelenlegi pénzügyi egyenlőtlenség is annak köszönhető, hogy egyesek kreatívabbak, intelligensebbek, kitartóbbak, keményebben dolgoznak, mint mások. Szerintük a gazdagság a belső teljesítőképesség, tudat, akarat kérdése. Persze, az emberi kapzsiság is hozzásegítene a visszarendeződéshez.

Másrészről viszont leegyszerűsítés, hogy aki szegény, annak elég csak a hozzáállásán változtatni, biztos nem akarja eléggé vagy lusta dolgozni. Tagadhatatlan a családi háttér, az edukáció, egészségügyi helyzet, vagy a bőrszín szerepe a sikerben. Nem kizáró ok, és nem is kifogás, de vitathatatlan hogy nem indul minden ember egyenlő versenyfeltételekkel az életben.

#kutatás: Intelligencia kérdése a siker? Kutatások bizonyítják, hogy nem az alacsonyabb intelligenciájú emberek kerülnek szegénységbe, hanem maga a szegénység állapota az, ami csökkenti a kognitív kapacitást. Magyarul, szó szerint elbutít a nélkülözés: a pénzhiányból fakadó aggodalmak felemésztik az egyén mentális kapacitását, így kevesebb marad más feladatokra. Ez a folyamat pedig nem generációkon keresztül történik, hanem akár egy éven belül. Az egyik kutatásban például a termelés szezonalitásának kiszolgáltatott földműveseket vizsgáltak. Ugyanaz a gazdálkodó csökkent kognitív teljesítményt mutatott betakarítás előtt (amikor nélkülöznie kellett), mint a betakarítás után, amikor épp sok pénzre tett szert.

Családban marad – vagy mégsem?

A Wall Street Journal blogja hozta le, hogy Firenzében a jelenleg tehetős családok azoknak a leszármazottai, akik 600 évvel ezelőtt is gazdagok voltak. Kutatók 1427-es adózási adatokat hasonlítottak össze 2011-essel. A rokonságot az azonos vezetéknevek alapján azonosították – ezt a nagyon jellegzetes és regionális olasz vezetéknevek tették lehetővé. A kutatók szerint a 15. századbeli felmenők foglalkozása, bevétele és vagyona alapján megjósolható a ma élő leszármazottak foglalkozása, bevétele és vagyona.

A jelenlegi adófizetők közül a legjobban keresők már hat évszázaddal ezelőtt is a társadalmi-gazdasági ranglétra tetején voltak!

Az olasz kutatók szerint a firenzei adatok erőteljes bizonyítékai arra, hogy a társadalmi-gazdasági státusz hihetetlenül tartós, a társadalmi osztályok között nem olyan nagy az átvándorlás, mint azt gondoltuk eddig.

A gazdag szülők azonban nem garanciái a gazdag gyerekeknek: a Nasdaq cikke szerint a tehetős családok 70%-a a második generációra, 90%-a pedig a harmadik generációra elveszíti vagyonát. Az okok között lehet, hogy a sok pénzzel felnövő gyerekek nem becsülik meg annak értékét így elherdálják az örökséget; nincsenek kitartásra, kemény munkára kényszerítve; vagy a szüleik nem bíznak bennük annyira hogy pénzt bízzanak rájuk. Az anyagiak tabusítása miatt elmarad a gazdagság és szegénység közötti egyik legfontosabb különbség, azaz a:

Pénzügyi műveltség, pénzügyi edukáció

Akár a megörökölt családi vállalkozást kell tovább fejleszteni, családi vagyont valahogy nem elherdálni, vagy a gondolatkísérletben hozzánk vágott 35 millió forintot ügyesen felhasználni, el tudjuk képzelni, hogy az fogja a legjobban venni az akadályokat, akinek megvan a megfelelő ismerete, hozzáértése a pénz kezeléséhez. Megfelelő információk birtokában tud döntéseket hozni, befektetni, megtakarítani. A nap végén tehát, ha az újraosztás után minden pénz visszaszivárogna a gazdagokhoz, akkor azt a vagyon megtartásához és gyarapításához szükséges tudás befolyásolná a legjobban.

Olvass tovább:

• Számít-e a szerencse a bizniszben? Másnak bejött, mert jókor volt jó helyen? [kutatás]
• A lottóötös ott van a vállalkozásodban? Te is úgy érzed?
• Ők váltottak. Alkalmazottból vállalkozók lettek. 5 álommegvalósító sztori

Fotó: Katt Yukawa / Unsplash