Melyik az az Insta vagy Facebook poszt, amire napok múltán is emlékszel? Vagy melyik legutóbb látott közteres plakátot tudod visszaidézni? Nincs könnyű dolguk a cégeknek, nem hiába szokás kiadni ezt a feladatot egy erre specializálódott szakembernek vagy kreatív ügynökségnek. A szemünk a legelső szűrő, szinte teljesen függetlenül attól, hogy hol éri a látható információ, pontosan ezért nem mindegy, milyen képeket, dizájnelemeket használunk. Akármilyen szituációban is legyen a potenciális fogyasztó, el kell érnünk, hogy a mi hirdetésünk üzenete a lehető legnagyobb eséllyel találjon bele a céltábla közepébe, az ő fejébe.

Hőtérképen már mi magunk is teszteltük, hogy egy átlagos felhasználó mit csinál az oldalainkon böngészve, és nem volt meglepő tapasztalni, hogy a képekkel, infografikával vagy statisztikai grafikonokkal megtámogatott tartalmakon több időt töltenek el a felhasználók, sőt, tovább is görgetnek. A vizualizációval az átadni kívánt üzenetet is gyorsabban és könnyebben befogadja a közönség, bár sajnos ezt a részét még egyetlen általunk használt szoftver sem méri.

Ahogy már az előző cikkemben is említettem, a Minner-nél kalandos története van a képszerkesztésnek. Pályafutásom elején képek tömkelegét gyártottam napi szinten, ez volt a fő feladatom. Habár ezek a képek egytől egyig különböztek egymástól, egy dologban mégis megegyeztek: borzasztó bután néztek ki. Pedig nagyon igyekeztem minél jobb ábrákat gyártani, de valahogy nem akart eljönni az igazi áttörés, nem éreztem a színek, alakzatok, szövegek közti egyensúlyt.

A Canva.com sablonjai között fellelhetőek rendkívül igényes példányok, de egy idő után azt gondoltam, hogy kár hozzájuk nyúlnom, mert úgyis csak elrontom, vagy nem tudom megfelelően a mi arculatunkra szabni. Márpedig valamit muszáj volt villantani, így saját sablonok készítésébe fogtam. Egy egész héten át semmi másból nem állt a munkám, minthogy template-eket kreáljak. Itt már érzékelhető volt a stílusváltás, az egységességre való törekvés, a dizájn és arculati elemek tudatosabb alkalmazása. Mondhatni, hogy elértük a 2.0-ás verziószámot, mutatom is összehasonlítva a kezdeti verzióval:

Mindeközben az Instagramon rátaláltunk @gazduig-ra, hivatalos nevén és titulusán Gazdig Bence UI & grafikus designer-re, vagy más néven a „Designer csávó”-ra, de mi az irodában csak Gazduig-nak hívjuk. Milán a legelső telefonbeszélgetésnél megkérdezte, miért került be a névbe az az u betű, mire jött a kézenfekvő magyarázat: kiolvasható belőle az „UI”.

Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy naponta többször is átpörgetem az Instáját, mert a képek láttán a magas endorfin felszabadulás szinte már függőséget okozott. Látván a munkáit, az esélytelenek nyugalmával mondhatom, hogy hozzá képest a kanyarban sem vagyunk, sőt, még mindig csak a boxutcában dekkolunk. Milánnal gyakran beszéltük, hogy egy grafikustól természetesen elvárható, hogy értsen a szakmájához és igényes anyagokat tegyen le az asztalra, de Bence munkái azért is döbbenetesek számunkra, mert a végtelenül egyszerű dizájnelemeket is – mint a kört vagy a pontokat – mesteri módon képes felhasználni és egyedire szabni.

Ezek a grafikák nagyon motiváltak minket, bennünk volt a folyamatos fejlődésre való törekvés is, de nem akartunk nekiállni pizzából dekoratív hölgyet készíteni Photoshoppal, mert az már megint egy másik szint. Érdekes, hogy sosem azzal volt a fő gondunk, hogy mi legyen egy adott poszt témája, szövegezése; sokkal inkább a dizájn, a szöveg képen való megjelenítése fogott ki rajtunk.

Pont kapóra jött, hogy Milán és Bence mindketten előadók voltak ugyanazon a rendezvényen, mert Bencét ezután felkértük egy konzultációra, ahol kiderült, hogy ő sem a PS-t használja elsődlegesen, hanem a Figma nevű online szoftverrel készíti műveit. Több, konstruktív posztjából igyekeztem ihletet meríteni, valamint rengeteg eddigi referenciájához adott hozzáférést azért, hogy ezek egy-egy elemét fel tudjam használni. Nagyon kedves gesztus volt tőle, de aztán hamar rájöttem, hogy ezek mindegyike művészi módon az adott vállalkozáshoz volt igazítva, és hasonló érzés fogott el, mint a Canva sablonjainál: kár hozzájuk nyúlnom. Olyan ez, mint amikor rendelkezel ugyan a big data-val, de azt sem érted, hogy állj neki kiolvasni az összefüggéseket, nem látsz olyan insight-ot, ami előrébb vinne.

Talán ez betudható annak, hogy nem rendelkezünk olyan készségekkel, szépérzékkel, mint egy grafikus. Egy UI (User Interface – felhasználói felület) designer azt is tudja, hogyan készítsen olyan grafikákat, ami nem csak a szemet gyönyörködteti, de szinte kényszeresen ráveszi az agyad, hogy „olvass el és értsd meg, amit üzenek!”

Habár bőven van még hová fejlődni, valamint a szoftveres tudásom is jelenleg csak a kettes alját súrolja, de azt a célt tűztük ki Milánnal, hogy szeptemberig felfejlesztjük a kreatív anyagainkat, és megpróbáljuk teljesen új szintre emelni az általunk készített képek minőségét. Milánnak – remélhetőleg sikeresen – pitcheltem, hogy az Insta lapozós posztokat mi is szervezzük ki a Gazduig Creative Agency-nek, mert abban különösen profik. Ha a munkánk tetemes része nem tartalomkészítésből állna, valószínűleg minden egyéb kreatívval kapcsolatos feladatot egyenesen nekik adnék át, ráadásul nem kizárólag grafikai munkák tervezésével és kivitelezésével foglalkoznak, hanem lényegében minden olyan felület kampányszintű menedzselésével is, ahol ezek a kreatív anyagok megjelennek.

Egy kép felér ezer szóval, szóval beszéljenek helyettem az ügynökség referenciái ebben a témában:

Ha tetszett, amit láttál, irány a gazduig.com!