Tavaly áprilisban jelent meg bő másfél év munka után az első könyvem, idén márciusban jött volna a második, ha nem mossa el a koronavírus. Persze ami késik, nem múlik, miközben ezeket a sorokat írom, már a korrektornál van az új alkotás, mindeközben tegnap megjelent itthon egy amerikai sikerkönyv, aminek a kriptopénz és blokklánc témájú fejezetében segédkeztem. Van tapasztalatom a könyvírásban, egészen pontosan az első betű leütésétől kezdve a kiadóval folytatott hadakozáson át addig a magasztos pillanatig, amikor a kezünkbe kerül egy könyv, aminek a borítóján ugyanaz a név szerepel, mint az anyakönyvi kivonatunkon.
Mivel az a pillanat többet ér, mint bármennyi pénz, ezért összefoglaltam az eddigi tapasztalataim, hangsúlyozottan az eddigi tapasztalataim, az ötödik, később a tizedik könyvem után ismét beszámolok. De most csapjunk a lecsóba!
A stilisztika nem -csak- a te feladatod!
Ahogy minden kezdő szerző, én is kételkedtem abban, hogy vajon kellően szép, kifinomult-e a stílusom, szorongtam, mert nem voltam biztos abban, hogy közérthető, folyékony, gördülékeny a szöveg, amit kiadok a kezemből. Persze nagy segítségemre volt bő tíz év újságírói tapasztalat, mégsem lehettem biztos magamban. Ma már tudom, hogy mindamellett, hogy nagy figyelmet kell fordítanunk az írásképre, a kiadó munkatársai rengeteget dolgoznak majd azon, hogy szép legyen a szöveg, nekünk a tartalom a feladatunk.
Az információ kincs!
A középiskolában még a matek dolgozatok helyett is novellát írtam, hamar kiderült, hogy ez az út nem járható, ha nincs tudás a fejünkben, nem értjük igazán a témát, amiről beszélünk, akkor nem lesz jó a könyv, az információ sokkal fontosabb, mint a stilisztika és a szövegmennyiség! Ez ismételten nem jelenti azt, hogy igénytelen, hanyag szövegezéssel is elérhetjük a célt, azt viszont határozottan állítom, hogy minden bekezdés, sőt, minden mondat legyen tartalmas, információban bővelkedő!
A tudás rendezett információ!
Az információ olyasmi, amit egy darab papír, vagy egy öreg számítógép is képes tárolni, az olvasónak nem az a célja, hogy két lábon járó lexikonná váljon, hanem az, hogy új tudásra tegyen szert. Éppen ezért okosan, legfőképp pedig ügyesen kell rendeznünk az információkat, ha ehhez nincs érzékünk, tehetségünk, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz. Ugyanis ez olyasmi, amiben a kiadó sem tud segíteni. Segítségünkre lehetnek viszont remek tankönyvek, emlékezzünk vissza, hogy mik voltak azok, amik nekünk a legtöbbet segítettek valaminek a megértésében, vegyük elő, nyerjünk inspirációt az ott látott struktúrákból, akár ábrákból is!
Az ábrák aranyat érnek!
Szóba kerültek az ábrák, nem véletlenül, az evolúció ugyanis a vizualitásra „fejlesztette” az agyunkat, az őseinknek nem volt más eszközük, csak az érzékszerveik, azok közül is a legfontosabb a látás. A préda távolságát és pontos elhelyezkedését az adott terepviszonyok között a szemeinkkel mértük fel, ugyanez a logika érvényes tőzsdei, egészségügyi, vagy akár építőipari tudásanyagokra. Használjunk ábrákat, a forrás megjelölésével pedig bátran használjuk fel mások munkáit!
A forrás kötelező!
Az első könyvem megíása során mind a társszerzők, mind a saját fejezeteim kapcsán elkövettem azt az óriási hibát, hogy csak kilestem egy-egy információt egy gyors kereséssel, de nem jelöltem meg a pontos forrást. Bő fél évvel később, amikor kész volt a kézirat, a kiadó közölte, hogy egész jó az anyag, de amíg nem pótolom az összes forrást, addig nem fogunk továbblépni, akár tetszik, akár nem! Heteket kellett eltöltenem azzal, hogy kikeressem a forrásokat, amikből dolgoztam, és pontosan, a kiadó szabályrendszere szerint megjelöljem azokat. Óriási, idegörlő munka volt, egyben azt is megtanultam, hogy ha nincsenek források, akkor egy könyv annyit ér, mint egy nagy adag kisméretű csomagolópapír, ugyanis voltak olyan fejezetek, amikhez kútfőből dolgoztam, a forrásmunka elvégzése során viszont kiderült, hogy tévedtem!
A könyvírás maraton, nem sprint!
Még egy rövidke könyvet megírni is óriási munka, rengeteg időt, kitartás, önfegyelmet igényel. Bár vannak kimagaslóan tehetséges emberek, akik akár hat hét alatt is meg tudnak írni egy könyvet, a legtöbbünknek viszont legalább hat hónapra lesz szüksége. Van, aki kitűz egy napi, vagy akár heti adagot, például egy oldalszámot, amit meg kell írnia. Így dolgozik például Stephen King, én a káoszban hiszek, akkor dolgozom, amikor érzem a lendületet, néha egy hétig semmit sem írok, máskor két hét alatt megírom egy könyv ötödét. Mindenkinél más működik, az egyetlen közös mindannyiunkban az, hogy a könyvírás megterhelő, kemény feladat, fel kell kötni a gatyát! Készüljünk tudatosan a nehézségekre, haladjunk folyamatosan, lassan, de biztosan, a végcél lebegjen a szemünk előtt!
A könyvírás gazdaggá tesz!
Nem, nem anyagi értelemben, legalábbis a hazai piacon ez szinte kizárt. Viszont az egészen biztos, hogy egy könyv megírása hihetetlenül erőssé teszi az embert, hiszen olyan, mint egy nagy csata, lesznek mélypontok, viszont miután túljutottál minden nehézségen, átverekedted magad mindenen, amin át kellett, és végre a kezedbe kerül a könyved, akkor már nem ugyanaz az ember vagy, hanem valaki, aki sokkal erősebb, kitartóbb, lelki értelemben gazdagabb! Ha van valami, amiért érdemes könyvet írni itthon is, akkor ez biztosan az!
A könyv marketing!
Pontosan azért, mert anyagi értelemben kevéssé éri meg magyar nyelven könyvet íni, más célokat kell találnunk. A megoldás pofonegyszerű, ha könyvet ítál valamiről, akkor bizonyítottad a világnak, hogy igazán értesz ahhoz a témához, a könyved a névjegyed, bárhova mész is! Ha sikerül egy komoly kiadóval kiadatnod a könyved, akkor tengernyi webes és offline megjelenést fogsz kapni, mindenhol ott lesz a neved, ennek csillagászati értéke van! Keress rá egy könyvre, nézd meg hány webshopban, webhelyen érhető el, majd becsüld meg, hogy mennyibe kerülne ugyanazokat a média- és egyéb megjelenéseket megvenni!
A könyv ajtókat nyit meg!
A könyv tehát marketing, de csak akkor fog hatékony eszközként kamatozni számodra, ha ügyesen megragadod a kínálkozó lehetőségeket. Engem oktatni hívtak az első könyvem után, természetesen igent mondtam, ahogy az összes médiaszereplésre is. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy profitáljunk a könyvünkből, ez sokszor áttételes és összetett, de sokkal könnyebb, mint maga a könyvírás.
Kiadót találni nem könnyű
Ha kész vagy a kézirattal, akkor jön a következő, nagy feladat, méghozzá az, hogy megtaláld azt a kiadót, aki érdemesnek találja a munkád a megjelentetésre. Annak ellenére, hogy megírtam már egy könyvet, a másodikhoz több mint harminc kiadót kellett megkeresnem, mire találtam egyet, aki elhívott egy találkozóra. Óriási kitartást igénylő, hosszú folyamat.
Mindenkinek sok sikert, kitartást kívánok a könyvíráshoz, tapasztalatból tudom, hogy megéri!
Fotó: Pixabay
