A koronavírus 2020 tavaszi első hullámában, amikor teljesen megállt az élet (karanténszabályok, kijárási korlátozások, gyülekezési korlátozások stb.) sok vállalkozó szembesült azzal a helyzettel, hogy nem tudja teljesíteni a szerződéses kötelezettségeit, mert azt objektíve lehetetlen teljesíteni (pl. rendezvényszervezéssel foglalkozott és betiltották a rendezvényeket) / vagy ha ugyan nem teljesen lehetetlen teljesíteni, ha mégis teljesít, akkor a vállalkozása rövid időn belül pénzügyileg ellehetetlenül (pl. nem volt bevétele a vállalkozásának, de fizetnie kell a bérleti díjat) és csődbe megy.
A cikket vendégszerzőnk írta, Dr. Zuberecz Richárd ügyvéd.
Jelen írásban azt járjuk körbe, hogy milyen jogi lehetőségek állnak rendelkezésre, ha előreláthatólag nem tudjuk teljesíteni a szerződéses kötelezettségeinket, illetve hogyan járjunk el ebben az esetben jogszerűen, hogy ne tegyük még terhesebbé a helyzetünket azáltal, hogy egyszerűen csak hagyjuk bebukni a szerződésünket, amivel még kárt is okozunk a másik félnek, amiért felelnünk kell.
Legutóbbi cikkünkben azt vizsgáltuk meg, hogy mit tehetsz akkor, ha a vevőd nem fizet. A cikket ide kattintva tudod elolvasni.
Lehetetlenülés
Fontos jogi különbségtétel, hogy más megítélés alá esik, amennyiben külső kényszerítő ok miatt nem lehet teljesíteni egy szerződést [jogi okok miatt pl. állami/közhatalmi intézkedéssel bevezetett tiltás/korlátozás okán pl. rendezvények betiltása, ami az ún. jogi lehetetlenülés; vagy fizikai okok miatt pl. egy megbízott tanácsadó vagy előadó megbetegszik, belázasodik és nincs olyan állapotban, hogy el tudja látni feladatát / meg tudná tartani az előadását, amit fizikai lehetetlenülésnek hívunk (a fizikai lehetetlenülés a koronavírus járvány esetében viszonylag ritka esetkör)] amit a lehetetlenülés szabályai szerint kell elbírálni, és az az eset, ha a külső okok objektíven nem teszik ugyan lehetetlenné a teljesítést, de azt jelentősen megnehezítik, vagy gazdaságilag előnytelenné/jelentősen terhesebbé teszik. A lehetetlenülés esetében – amely a gyakorlatban ritkább de ugyanakkor egyértelműbb eset – a szerződés megszűnik és egy elszámolási kötelezettség keletkezik a felek között, a lehetetlenülés bekövetkeztének időpontjáig teljesített szolgáltatások ellenértékét meg kell fizetni, míg a szolgáltatással nem fedezett, de már előre kifizetett ellenérték visszajár.
Ezzel szemben, amikor a járvány vagy annak következményei nem teszik a teljesítést objektíven lehetetlenné, csak megnehezítik azt, a szerződés nem szűnik meg (nem lehetetlenül) viszont ha az elnehezült helyzetben pl. egy szerződéses vállalási határidő nem kerül betartásra, az adott fél máris szerződésszegésben találja magát, amelynek a jogkövetkezményeiért – ideértve a másik fél által elszenvedett kárt – felelnie kell, ha nem tudja kimenteni magát.
A vírus nem „Joker-kártya”
Sajnos a járványra nem hivatkozhatunk egyfajta „Joker-kártyaként” (a laikusok általános elképzelésével ellentétben) minden további nélkül, mint általános kimentési/mentesülési okra, hanem a törvény további együttes feltételeket támaszt a mentesülés alkalmazhatóságára.
Nem kell megtéríteni a másik fél kárát, azaz mentesülünk a felelősség alól, ha:
- a szerződésszegést az ellenőrzési körünkön kívül eső körülmény idézte elő, (ún. vis maior-ok, a koronavírus járvány vagy annak hatásai alkalmasak lehet vis maior oknak)
- ami a szerződéskötés időpontjában (!) nem volt előre látható,
- és nem volt elvárható, hogy ezt a körülményt elkerüljük, vagy a kárt elhárítsuk (Ptk. 6:142. §).
Gyakorlati szempontból a második előreláthatósági feltétel bír a legnagyobb jelentőséggel. A járvány 2020 tavaszi kirobbanása után kötött szerződéseknél a felek alappal már nem hivatkozhatnak majd álláspontom szerint arra, hogy a járványhelyzetet és annak következményeit nem látták előre, a járvánnyal az új szerződéseknél kalkulálni kell. Ezért az újonnan kötött szerződésekben javasolt külön ún. vis maior-klauzulát is részletesen kitárgyalni a feleknek, az ilyen esetre vonatkozó szabályokat alaposan kidolgozni. Egy elképzelhető szabályozási javaslat lehet az, hogy a felek már előre rögzítik a szerződésben azt, hogy amennyiben a szerződéses szolgáltatás tárgyát érintő hatósági intézkedést vezetnek be a járvány miatt (pl. egy kereskedelmi egységre újonnan kötött helységbérlet esetén korlátozzák az üzletek nyitvatartását) a szerződéses díj (pl. a bérleti díj) automatikusan előre meghatározott mértékre csökken vagy a szerződés automatikusan megszűnik és a felek kötelesek egymással elszámolni az általuk előre rögzítettek szerint.
A járványra és következményeire való hivatkozás, mint kimentési ok egy már bekövetkezett szerződésszegésre utólag reagál. Mindenképpen komoly jelentőséggel bír, hogy nem kell adott esetben a szerződésszegés miatt még a másik fél káráért is felelnünk, azonban az elnehezült üzletmenetünk ettől már nem kerül előnyösebb helyzetbe. Milyen lehetőségünk van tehát akkor, ha a járvány miatt egy szerződéses kötelezettségünket előreláthatólag nem tudjuk teljesíteni (és a szerződés nem tartalmaz vis maior klauzulát), de meg akarjuk tartani a szerződést, nem akarjuk lezárni az adott partnerrel a jogviszonyt/az üzleti kapcsolatot?
A gyakorlati tapasztalatom az volt az első hullám alkalmával, hogy a vállalkozók/jogkeresők tapasztalat hiányában nem megfelelően éltek a rendelkezésükre álló jogi eszközökkel és hagyták, hogy a negatív események elsodorják magukkal a szerződéseiket, annak ellenére, hogy azok menthetőek lettek volna, még akkor is ha a másik fél nem akar benne közreműködni.
A jelentősen megváltozó körülmények problémájára az ókori római jogból ismert clausula rebus sic standibus jogelv (a körülményekben bekövetkező lényeges változás figyelembevétele) kínál megoldást a magyar jogban is. Ezt a jogelvet a magyar bírói gyakorlat a bírói szerződésmódosítás keretein belül alkalmazta/alkalmazza. De ne szaladjunk ennyire előre, hogy egyből bíróságra kellene menni!
Teendőink, tanácsok
Amint látjuk, hogy nem fogunk tudni a szerződésnek megfelelően teljesíteni (pl. határidő problémánk van), első lépésben igazolható módon értesítsük a másik felet (lehetőség szerint ajánlott, tértivevényes levélben és e-mailben is egyaránt, vagy ha a szerződés az e-mail is írásbelinek ismeri el, akkor elegendő e-mail útján) erről. Ahhoz, hogy jogszerűen járjunk el, nem elég tehát passzívan várni, hogy mi fog történni, hanem tevőlegesen fel kell lépnünk, tájékoztatni kell a másik felek a várható következményekről (ez már csak az általános együttműködési kötelezettségből is adódik). Az értesítési kötelezettség a Bécsi Vételi Egyezményben (CISG) (ami a magyar Ptk. szabályozásához sok esetben mintaként szolgált) külön szabályban nevesített kötelezettség, amiből következtethetünk arra, hogy az együttműködés emelt szintje a jogviták magyar bíróságok általi megítélésénél is irányadó lesz. Az értesítés utáni következő lépésben meg kell kísérelni a szerződő partnerrel megegyezni. Amennyiben a felek a szerződés közös megegyezéssel történő módosításával megnyugtatóan kezelni tudják a helyzetet és el tudják kerülni a pereskedést, mindenképpen engedjenek a pozíciójukból a szerződés fennmaradása érdekében. Közös megegyezéssel történő módosítás nélkül, ha a teljesítés érdekében az adott fél a körülmények által lehetővé tett minden intézkedést megtett (pl. az adott hiányzó alapanyagot megpróbálta máshonnan beszerezni, de nem sikerült) (ismételten fontos, hogy aktívan keresni kell a megoldást, amit utóbb egy perben igazolni kell majd, nem elég „hátradőlni” és bízni abban, hogy a vis maiorra hivatkozás elegendő lesz), de azok nem vezettek eredményre, érdemes bírósági szerződésmódosítást kezdeményezni a jogviszony megváltoztatása és a felelősség csökkentése érdekében, amelynek az alábbi feltételei vannak:
Bármelyik fél a szerződés bírósági módosítását kérheti, ha a felek közötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően előállott körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, és
- a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható;
- a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és
- a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe. (Ptk. 6:192. §)
A bíróság általi szerződésmódosítás tartós jogviszonyokban lehetséges (pl. bérlet, keretszerződések). A tartós jogviszony fogalmát viszont a törvény nem határozza meg. Egy bírósági döntés szerint tartós jogviszonyt a felek olyan szerződése keletkeztet, amely az egymással szemben fennálló jogaikat és kötelezettségeiket hosszú időn át meghatározza. Mivel társadalmilag-gazdaságilag a járvány miatt különleges időket élünk, nem kizárt, hogy megismétlődik az a folyamat, ami az I. világháború után már egyszer végbement, hogy a magyar bírói gyakorlat a tartós jogviszony tágabb (megengedőbb) értelmezésével a bírósági szerződésmódosítás intézményén keresztül korrigálja a járványhelyzet miatt szélsőségesen megbomlott szerződéses viszonyokat. Fontos korlátja a szerződésmódosításnak, hogy a szerződést a bíróság által meghatározott időponttól, legkorábban a szerződésmódosításra irányuló igény bíróság előtti érvényesítésének időpontjától kezdődően módosíthatja, úgy, hogy a körülmények megváltozása miatt egyik fél lényeges jogi érdeke se sérüljön.
Fentieket összegezve szerződéses kapcsolataink elnehezülése esetén akkor járunk el üzletileg ésszerűen és jogszerűen, ha (1) igazolható módon értesítjük a másik felet a teljesítési nehézségekről; (2) ugyanakkor a teljesítés érdekében a körülmények által lehetővé tett minden intézkedést megteszünk; (3) majd megkíséreljük mindkét fél számára elfogadható közös megegyezéssel módosítani a szerződést; (4) ennek sikertelensége esetén pedig mihamarabb kezdeményezzük a bíróságnál a szerződés bíróság általi módosítását.
Kapcsolódó cikk: Nem fizet a vevő, szerződésszegés. Mit csináljak? Vállalkozóként hatékonyan a jogvitákban
Ez megvan! Most szerezzünk rendes vevőket!
Ajánlom figyelmedbe a következő cikkeket:
- Mivel tűnhet ki egy vállalkozás a tömegből?[+kutatás] [+Podcast]
- Ezeknek a digitális megoldásoknak a használata lehetőséget teremt a jelenlegi helyzet kiaknázására
Fotó: Envato License
