Egy közös ShareNow, GreenGo, és Mol Limo reklámnak is elmegy annak a Telex olvasónak a története, aki a rendszeresen elromló saját autó fenntartásáról közösségi autómegosztóra váltott. Jobban megéri bérelni, mint saját autót venni? És vajon mi mással lehet még ez a helyzet?

Harmadannyit költ a bérelt autóra

A Telexen jelent meg egy cikk, ami egy olvasójuk történetét meséli el. Anita használtan vásárolt egy Volvót 2020-ban, mondván sokat utazik, vidéki ügyfeleket látogat, szüksége van egy nagyobb és kényelmes autóra. A Volvo azonban rövid időn belül többször cserben hagyta, beázott, lerobbant, mindenféle baja volt. A legsötétebb időszakban havonta 300 000 forintra nőttek az autós kiadásai, de a kocsi akkor is felszippantott havi 100 000 Ft-ot, amikor épp arra nem lehetett használni, amire vásárolva lett.

Végül Anita eldöntötte: megszabadul az autótól, és átül kerékpárra, tömegközlekedik, a fővároson kívüli utakra pedig közösségi autómegosztótól bérel. Megfigyelte és újragondolt a szokásait, és felismerte: havonta legfeljebb 6-8 nap van, amikor kénytelen autóba ülnie. Így akár 50 000 Ft alatt meg tudja úszni az autóbérlést a felváltva használt közösségi autómegosztókkal.

Anita történetéről itt beszélgettünk, a hír a 15:00-től kezdődik:

Kicsiben is működik

Hasonló történetről számolt be a Guardian is pár évvel ezelőtt. Az oxfordi Emily Kerr a ShareOurCars nevű program része, amelyben 20 szomszédságbeli háztartás osztozik 7 járművön. A program azt veszi alapul, hogy az autók az idő nagy részében kihasználatlanul állnak, így teljesen logikus, hogy egy közösség tud osztozni rajtuk.

Ez nemcsak a környezetnek, de a szomszédság pénztárcájának is jó, akik két évvel ezelőtt óránként 7 fontot (kb 3200 Ft), egy hétvégére pedig körülbelül 90 fontot (kb 41000 Ft) fizettek egy autóért. Az autók fenntartását, biztosítását, a foglalórendszert és a tagok ellenőrzését egy partnercég biztosítja az önszerveződő közösségnek. A szomszédok továbbá egy WhatsApp csoportban is kommunikálnak egymással.

A kulcsszó: sharing economy

A közösségi autómegosztás, a rövidtávú lakáskiadás pl AirBnB-n keresztül, a coworking irodák, a Mol Bubi biciklik, a Lyft, Bolt és az Uber, de még a kerületi adok-veszek csoportok is ugyanannak a jelenségnek a részei. Ez pedig az úgynevezett sharing economy, vagy magyarul megosztáson alapuló gazdaság, közösségi gazdaság azon az elven alapszik, hogy nem minden általunk birtokolt tárgyat használunk a nap minden órájában, és nem akarunk mindent (újonnan) megvásárolni, amire szükségünk van. Ilyen módon létrejön egy cserealap, amit egymás rendelkezésére bocsáthatunk – általában valamilyen díj ellenében, és valamilyen startup vagy app segítségével.

Ez nem új dolog: régen is előfordult, hogy barter alapon kisegítettük egymást. Kifestettünk a haveroknál, legközelebb ők jöttek hozzánk bútort pakolni. Kölcsönadtuk a sátrat, máskor elkértük egy napra a kocsit. A digitalizáció azonban lehetővé tette, hogy egyrészt pénz kerüljön a történetbe, és keressünk valamit a kölcsön adott ingóságunkon, másrészt akár vadidegenek tudják igénybe venni a ki nem használt eszközeinket. Digitális startupok és alkalmazások összekötik a keresletet a kínálattal, a cég pedig a saját jutalékáért cserébe garanciákat vállal, technológiai hátteret biztosít, adatbázist tart fent, panaszokat kezel, értékeléseket gyűjt hogy a bizalom kialakulhasson a felhasználók között.

„Ingyen elvihető” – az ajándékgazdaság

A sharing economy egy radikálisabb formáját angolul gift economynak hívják, ez az ajándékgazdaság. Az ajándékgazdaság egy ajándékozáson alapuló gazdasági rendszer, amelyben a résztvevők a felesleges javaikat vagy szolgáltatásaikat eladományozzák anélkül, hogy viszonzásra vagy díjazásra számítanának. Ez a rendszer különbözik a piacgazdaságtól, amelyben az egyének árukat és szolgáltatásokat pénzre cserélnek, vagy a cseregazdaságtól, amelyben az árukat és szolgáltatásokat azonos értékű árukra vagy szolgáltatásokra cserélik.

Érthető módon ez egy kapitalista társadalomban nem hangzik kimondottan életszerűnek, de kis skálán az ajándékgazdaság működik. Ilyenek például az „ingyen elvihető” Facebook csoportok, vagy a szabadpolcok, a nyilvános helyre, kávézóba, utcára elhelyezett könyvespolcok, ahová ki lehet tenni feleslegessé vált könyveket, a kínálatból pedig válogatni és ingyen elvinni ami megtetszik. De a couch-surfing gyakorlata (amikor ingyen felajánlod az utazóknak a kanapédat) vagy maga az önkéntesek által szerkesztett Wikipédia is az ajándékgazdaság része.

Kapcsolódó tartalmak

• Hírszemle: Saját autót bérel, harmadannyit költ – Ezt add el a Z generációnak – eMag piactér forgalom
• Tarol a Vinted! Tarol a Rejoy, Furbify. Media Markt is beszáll a használt piacba – Minner Hírszemle
• Az Airbnb-t a 2008-as válság indította el, a 2020-as dönti be? 12 év üzleti sztorija egy cikkben [podcast]
• Utoljára az Uber, Airbnb, Apple borította fel a piacot? Ki lesz a következő? Digitális evolúció

Forrás: Telex, Guardian, StartupGuide, Masterclass
Kiemelt kép: M. Rennim / Unsplash