Elértünk a 3. részhez a Sárospataki Albert által írt sikeres cégvezetők naptárjával kapcsolatos tanácsainál. Első részben megkaptuk a szemléletmódot, másodikban betekinthettél Albert naptárjába, napi-heti munkarendjébe és most a kezdő és haladó naptárhasználatba avat be a Billingo alapítója, aktív befektető.

A cikket Sárospataki Albert, a Billingo vezérigazgatója írta. Sikere cégvezető naptárja cikksorozat részeként.

Ahogy egyre több vállalkozóval, vezetővel és alkotó emberrel dolgozom együtt, újra és újra visszaköszön egy közös pont: a naptár minősége valójában az életminőség egyik tükre.

Sokan úgy tekintenek a naptárra, mint egy kötelező, praktikus segédeszközre. Valamire, amibe beírjuk a meetingeket, a feladatokat, a határidőket. Pedig, ha mélyebben belegondolunk, ez az eszköz valójában a gondolkodásunk, a prioritásaink és a belső működésünk lenyomata. A naptár megmutatja, hogy:

• mennyire tudatosan osztjuk be az időnket,
• mit tartunk fontosnak,
• mennyire merjük megvédeni a fókuszidőnket,
• mennyire vagyunk képesek nemet mondani másoknak, vagy akár saját impulzusainknak.

És ami még fontosabb: a naptárunk megmutatja, hogy mennyire vagyunk jelen a saját életünkben. Ott van benne minden, a családi programok hiánya vagy jelenléte, a túlterhelt napok, a pihenőidő be nem tervezése, vagy épp az, ha sosem hagyunk magunknak stratégiai gondolkodásra időt. Mindez nemcsak működési szint, hanem önismereti kérdés is. A naptár az egyik legjobb tanítónk, ha megtanulunk olvasni belőle. És nemcsak visszafelé, hanem előre is.

Az évek során egyre világosabban láttam: ahogy fejlődik valaki emberként, vezetőként, vállalkozóként, úgy változik meg a viszonya a saját naptárához is. Nem egyik napról a másikra történik ez, de van egy ív, egy fejlődési ív, ami szinte mindenkinél felismerhető.

Ez alapján három nagyobb szintet különítettem el:

• kezdő szint, amikor a naptár inkább sodródik az emberrel, mintsem vezeti,
• haladó szint, amikor már van rendszer, de még nem él és nem alkalmazkodik,
• és mester szint, ahol a naptár már egy intelligens, reflektív, tudatos eszköz az élet minőségének emelésére.

Ezek nem címkék, nem státuszok, hanem segítő kapaszkodók. Segítenek abban, hogy lásd, hol tartasz most, és merre tudsz elindulni, ha szeretnél egy olyan időbeosztást, ami valóban támogat. Mert a naptár nem másé. A naptárad a tiéd. És akkor jó, ha rólad szól, a te céljaidról, a te működésedről, a te életedről.

Kezdő szint – amikor a naptár inkább sodródik az emberrel, mintsem vezeti

Ez az a szint, ahol gyakorlatilag mindenki elkezdi. És ez így van jól. A legtöbben nem egy tudatos, strukturált naptárhasználattal indulnak el a vállalkozás, vezetői szerep vagy egy új életszakasz felé. Hanem úgy, hogy „van egy naptáram”, „néha beírok valamit”, „próbálom valahogy összefogni a napokat”. Itt a naptár még nem irányít, nem segít dönteni, nem tervezésre, hanem emlékeztetésre való. És a legtöbb esetben inkább mások igényei töltik meg, mint a saját szándékaink.

A napok zsúfoltak, a hetek kiszámíthatatlanok, a prioritások folyamatosan változnak. Ez a fázis gyakran inkább túlélés, mint tudatos működés. De – és ez nagyon fontos – ez nem kudarc, hanem teljesen természetes tanulási szakasz. Sőt, ez az a tapasztalati bázis, amire később lehet építeni. A legjobb tanulságokat gyakran pont itt gyűjtjük be.

Ebben az időszakban gyakran a naptárunk nem tükrözi vissza azt, amit mi valójában szeretnénk, hanem azt, hogy más mit akar tőlünk. Feladatok, hívások, kérések, találkozók – amikre reflexből igent mondunk, vagy épp csak hagyjuk, hogy „beússzanak”. A naptár ilyenkor nem előre segít, hanem utólag dokumentál: visszanézve látjuk, hogy sok minden történt, de nem biztos, hogy pont az, amit szerettünk volna.

Amit sokan elrontanak ebben a szakaszban, az a túlzott önkritika. Hogy „miért nem vagyok még rendszerezett?”, „miért nem tudok úgy működni, mint mások?”. Pedig a valóság az, hogy ez egy tanulási görbe. Itt alakul ki az önismeretünk az időnkkel kapcsolatban. Itt jövünk rá arra, hogy mikor tudunk jól dolgozni, miben merülünk ki, mit viselünk el sokáig, de mi az, ami egy idő után már túl sok.

A kezdő szint legnagyobb tanulsága, hogy az időnk nem végtelen, és nem is irányíthatatlan. Itt jelenik meg először az igény a fókuszidőre, a priorizálásra, a pihenőidő beírására. És még ha nem is tudjuk rögtön megvalósítani, az, hogy észrevesszük, már önmagában előrelépés.

Ha itt vagy, az azt jelenti, hogy már tudod, hogy nem szeretnél csak sodródni. Hogy vágysz valami tudatosabbra. És ez a legjobb hír. Mert innen már el lehet indulni. Nem kell egyszerre rendszert csinálni, elég, ha minden héten csak egy kicsit többet figyelsz. Például arra, hogy mi visz el sok energiát feleslegesen? Mikor tudsz valóban mélyen dolgozni? Mikor lenne időd pihenni, csak nem szoktál hagyni rá helyet? A kezdő szint nem a gyengeség, hanem a felismerés terepe. Innen vezet az út a tudatosabb, rendezettebb, és legfőképp a saját működésedhez igazított időgazdálkodás felé.

A haladó és a mester szintet előfizetőink olvashatják.

• Haladó szint – amikor már van rendszer, de még nem él a naptár
• Mester szint – amikor a naptár már együtt lélegzik veled

Sárospataki Albert cégvezetői naptár cikksorozata:

• Nincs egyetlen vállalkozói naptár. Sárospataki Albert tanácsai a témában
• Rendszer, fókusz, rugalmasság – és amit sokáig elrontottam. Sárospataki Albert naptára

Fotó: Canva