Avagy a „nincs időm” csapdája.
“Amikor megörülök, hogy mennyi minden belefért egy napomba, te mindig rácáfolsz és mindezt úgy, hogy nem kattansz bele.”
Egyik barátnőm legutóbbi gondolata azzal kapcsolatban, hogy mennyi mindent is tudunk egyszerre menedzselni, ha ott a tervezés, figyelem és a lelkesedés.
Egyszerűen imádom ezt a témát. Annyira profán, hogy már-már elképzelhetetlennek tűnik az, hogy ezen múljon az extra bevételed.
Mégis, meg vagyok róla győződve, hogy ez az egyetlen gondolat, ami közted és a vágyott életed, valamint a mellékes bevételed között áll.
Ideje másként tekinteni az idődre, hovatovább: az önmagadról alkotott képre.
Alkalmazottként, amikor a főnök bejelenti, hogy átszervezés jön, új feladatok várnak rád és a ‘hatékonyság’ szót hangoztatják, akkor egyből jobban ver a szíved. ‘Várjunk… most több munkám lesz ugyanannyi időben?!’ Aztán pár hónap múlva csodálkozva veszed észre: hoppá, ez is belefért valahogy.
Nincs semmilyen trükk, semmilyen “tuti recept”, vagy “működő napi rutin”. Csak te vagy és a döntéseid. Ami láthatatlanul irányít. Itt a lehetőség, hogy kezedbe vedd az anyagi életedet és vele az életedet.
Javaslom, hogy nyisd meg az elméd, mert formabontó gondolatokat hozok.
És még mielőtt legyintenél, emlékeztesd magad a bölcs mondásra: ott bújuk a megoldás, ami felett átsiklanánk azzal az esélyt romboló gondolattal, hogy “ó én ezt már tudom/annyiszor hallottam már…..”
A cikket vendégszakértőnk írta, Duka Zsófia, vállalkozó nők üzleti mentora, üzleti tanácsadó, a Novamentorhub megalapítója.
Mi is az a „nincs időm” csapda?
Ha foglalkoztat a “mellékes” gondolata, hogy változást hozz az életedbe, akkor biztosra veszem, hogy a következő gondolatod ez (volt): jó-jó…DE MIKOR?
Az elmúlt közel két évtizedben számtalanszor hallottam a tóduló mondatokat, amikkel egyszerűen derékba törjük az álmainkat. Szomorú hallgatóság vagyok ilyenkor mert tudom, ez valójában nem más, mint egy csapda.
Egy olyan mantra, amit annyiszor hallunk és annyiszor mondunk el magunknak is, hogy már elhittük és kész tényként kezeljük.
Tyúk vagy a tojás?
Ilyenkor pedig nehéz megítélni, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?
Ami a fejünkben van és amit magunk előtt látunk, az hiedelem vagy valóság? A körülményeink teremtenek minket, vagy mi alakítjuk a körülményeinket?
Tudom, érzékeny téma. És még mielőtt felhúznád a szemöldököd és összeszorítanád az állkapcsod, javaslom, vegyél egy mély levegőt.
A csapda abban rejlik, hogy az időhiányt objektív tényként kezeljük ahelyett, hogy megkérdőjezelnénk.
A kritikus gondolkodás kritikusan fontos, és ez a fejünkben sorakoztatott gondolatokra is alkalmazható. Amit a fejünkben hallunk, gondolunk, az – kapaszkodj – csakis a mi igazságunk.
Hogyan fordulhat elő ugyanis, hogy ugyanolyan körülmények között más “megcsinálja a szerencséjét”, míg más a “de mégis mikor” gondolatokat szajkózza? Nem, nem amiatt, mert tőkéje/szerencséje/kapcsolatai vannak…stb.
Ez észlelés és értelmezés kérdése. Amikor azt mondjuk, hogy „nincs időm”, akkor azt feltételezzük, hogy minden jelenlegi tevékenységünk/körülményünk fix, nem megváltoztatható. Így máris ott találjuk magunkat, hogy a körülményeink rabja vagyunk.
Miért veszélyes ez a gondolkodás?
A „nincs időm” kijelentés több szinten is blokkoló hatású:
Tudatalatti szinten azt üzened magadnak, hogy áldozat vagy a körülmények játékában. Ezzel elveszíted a kontrollérzetet saját életed felett.
Gyakorlati szinten nem vizsgálod meg a lehetőségeket. Automatikusan kizárod magad olyan lehetőségekből, amelyek akár néhány hónapon belül pozitívan változtathatnák meg az életedet.
Érzelmi szinten frusztrációt építesz fel magadban, mert egyrészt vágysz a változásra, másrészt folyamatosan azt erősíted, hogy lehetetlen.
Ez egy önbeteljesítő jóslat lesz. Hiszel benne, ezért valóban nem találsz időt. Nem találsz időt, ezért még inkább elhiszed, hogy nincs.
Hogyan lépj ki a „nincs időm” csapdájából?
1. Változtasd meg az elvárást
Mivel a napod egy jelentős része kötött, más elvárásokat érdemes magaddal szemben támasztani ahhoz képest, mint aki ezt űzi egész nap.
Ha az eredmény később jön, mint az ismerősnek, ne csüggedj, más a kiindulási pont.
2. Az idő újraértelmezése
Nagyon lényeges. Az idő nem lineáris erőforrás, amit el kell osztani. Az idő energia és figyelem kérdése.
A fókuszod és a jelenléted a megvalósításban egyszerűen mintha meghajlíntaná a teret, és azt fogod érezni, a 3 óra valójában csak 1 volt. Elképesztő produktivitást tud eredményezni, és beigazolódik a mondás, miszerint a munka kitölti a rendelkezésre álló időt. Érdemes kipróbálni.
3. A mikro-időblokkok méltatlanul alábecsült ereje – Napi 1 óra ereje
A legnagyobb tévedés, hogy csak nagy blokkokban gondolkodunk az időről, ami pedig megugorhatatlannak érződik, ezért meg se próbáljuk. Tudod, az észlelés és értelmezés.
Azt a kérdést tedd fel magadnak: mi az a minimum időablak, amit napi szinten tudnék erre szánni? Biztos vagyok benne, ha kritikusan(!) szemléled a jelenlegi időbeosztásodat, találni fogsz napi legalább 1-2 órát, amit erre szánni tudsz.
Napi 1 óra egy év alatt: 365 óra (45 teljes munkanap). Vagyis bő két extra hónap, ha összevetjük a főállásodban töltött munkaóráiddal. Pedig csak napi 1 órát szakítasz ki a szabadidődből.
4. A prioritási térkép
Készíts egy listát arról, mivel töltöd az idődet egy átlagos héten. Fogadni mernék, hogy találsz benne:
- Céltalan közösségi média böngészést
- Felesleges sorozatnézést
- Időhúzó beszélgetéseket
- „Csak gyorsan megnézem” tevékenységeket
Nem arról van szó, hogy ezeket teljesen el kell hagyni. Arról, hogy tudatossá válj velük kapcsolatban. Ez máris segít abban, hogy legyen helye a mikro-időblokkoknak.
5. A „jó: elég” elvének alkalmazása
A (túlzott) perfekcionizmus az idő legnagyobb rablója. Ha mellékállásban vállalkozol, nem az a cél, hogy minden kész és tökéletes legyen, hanem hogy működjön és aztán képes legyen fejlődni.
- Legyen egy jó weboldalad, nem kell tökéletes
- Készíts jó tartalmat, nem kell remekművet
- Indulj el azzal a szolgáltatással/termékkel, amit aztán a visszajelzések mentén finomítasz.
A nagy felismerés
Valójában, ha őszinte vagy magadhoz, beláthatod, hogy nem az idő a kérdés. Hanem a szándék. Ha szeretnél változást, akkor elég minden nap egyetlen döntést meghoznod: amellett, hogy mi az a legapróbb dolog, amit ma tehetek a vállalkozásom elindulása/fejlődése érdekében?
Amennyiben hűen tartod magad ehhez az elszántsághoz, észre fogod venni, hogy az életed e köré rendeződik és az idő megteremtődik.
De az első lépést neked kell megtenned azzal, hogy rácáfolsz arra, hogy nincs időd.
Konklúzió
Az „nincs időm” csapdája sajnos vagy nem sajnos, de egy választás. Dönthetsz úgy, hogy áldozata vagy a körülményeknek, vagy úgy, hogy kreatívan alakítod őket.
A mellékállású vállalkozás nem arról szól, hogy több időd legyen. Arról szól, hogy másként használd fel azt, amid van. Okosabban. Fókuszáltabban. Felelősségteljesen.
A változás és az extra bevételed kulcsa ott rejlik az időről alkotott gondolkodásodban.
Az első lépés mindig a legnehezebb – de sosem a legidőigényesebb. Kezdd el ma, csak 15 perccel. Holnap már látni fogod, hogy ez lehetséges.
