A Gen Z-t évek óta a képernyőhöz láncolják a sztereotípiák, amiről pont mostanában írunk is, talán jövőhéten jelenik meg (Miért nem létezik „a Gen Z” egységes célcsoportként, és miért égetik a pénzüket a márkák, amelyek mégis így kezelik) és eközben valami más is történik: a generáció egy része tudatosan fordul az analóg hobbik felé, nem is kevés sikerrel. Hímzésből, mahjongból, és egyéb kétkezi, egyébként gyakran hobbiként űzött tevékenységekből építenek márkákat, közösségeket és vállalkozásokat. A riport, amit ma hoztam öt ilyen történetet mesél el és mindegyikben ott van ugyanaz a minta: a képernyőfáradtság lehet üzleti lehetőség, azoknak akik hajlandók analógba fordulni.

A jelenséget a cikk kedvéért hívjuk a nagymama-hobbik reneszánszának, utalva arra, hogy ezek a tevékenységek hagyományosan az idősebb korosztályhoz kötődtek. De a pandémia óta a fiatalok körében is terjednek, és 2026-ra már gazdasági lábnyomuk is van. 

Ha valamivel párhuzamot lehetne vonni, az szerintem pont a mellékes témák, amikkel a minneren is foglalkozunk. Hobbiból mellékes, ami aztán főállássá növi ki magát. Több példát is hoztunk már és jópáratok a Minner Extra csoportban is írt már.

Hímzés

Emma 23 évesen a befektetési bankszektorban dolgozott, amikor rájött, hogy nemcsak a munkaideje telik képernyő előtt, hanem a szabadideje is. Szobatársaival elkezdett hímezni. A technikát még gyerekként tanulta rokonoktól, de évek óta nem gyakorolta. A hobbi azonnal beszippantotta őket és látva, hogy mekkorát mentek a social médiában, 26 évesen megalapította a What’s the Stitch-et, ahol hímzővásznakat, kiegészítőket és digitális mintákat árul. A márka védjegye a csípős humor: Emma szándékosan töri meg a hímzés „unalmas” hagyományát és visz bele fiatalos referenciákat.

A történetek mögött van egy mélyebb magyarázat is. Jaime Kurtz, a James Madison University boldogságkutatással foglalkozó pszichológia professzora szerint ezek a tevékenységek azért hatékonyak, mert fókuszt igényelnek, kihívást jelentenek, és kézzelfogható eredményt adnak – mindhárom összetevő, ami csökkenti a szorongást és növeli az elégedettségérzetet. Kurtz szerint a hobbik fontosságát sokan alábecsülik, vagy úgy érzik, nincs rájuk idejük, pedig már kis időszeletekben is komoly hatásuk van a mentális jólétre. Ez annyira nem újdonság, főleg ha olvastátok ezt a cikkünket: Miért tesz jobb vezetővé, ha olajbogyót szüretelsz? – Vagy bármi, ami NEM a munkád

Mahjong, mint zen-állapot

Clara, a So Bam Fun társalapítójaként a mahjongot pozicionálta újra fiatalok számára. A játékot „zen-állapotnak” írja le, amikor leül a barátaival, képes kizárni mindent, ami a játékon kívül van. A lényeg nem a verseny, hanem az a buborék, amiben csak ők vannak és a játék. Egy társasjáték, ami analóg meditáció, és működik. Mitől biznisz? Mert kínálnak privát órákat, lehet bérelni szetteket, illetve rendszeresen eseményeket is tartanak.

És “ez nem a mamád mahjongja”.

Madárfigyelés? Játék!

Persze nem minden fiatal épít csak arra, hogy megszabaduljon a telefonjától, mert mi van, ha a digitalizáció segíthet az egyébként analóg hobbijának felturbózásában?

Isaiah, 22 éves madármegfigyelő és tartalomgyártó, aki a hobbiját a Pokémon-játékokhoz hasonlítja: az új régiók felfelfedezése olyan, mint egy új pálya feloldása, a megfigyelt fajok száma pedig mint egy pontszám. Az ő számlálója 800 fajnál tart, de a madármegfigyelés nála nem maradt hobbi. Nonprofit szervezetet alapított, és részben a közösségi médiában felépített platformja segítségével közel 6,5 hektáros természetvédelmi területet vásárolt Georgia államban!

Egyébként Isaiah szerint is leegyszerűsítő a „telefonhoz ragadt generáció” narratíva. A technológia hozzáférést is jelent: az eBird alkalmazás például lehetővé teszi a megfigyelések naplózását és tudományos kutatáshoz való hozzájárulást. A telefon önmagában nem ellenség, a kérdés, mire használod.

Kovácsolás, várólistával

Az online jelenlét sokaknak segített még egyébként, ezek az analóg hobbisták egyszerre lettek közösségi médiás arcok és működő vállalkozók. Anna 27 évesen például főállású kovácsmester és patkolókovács, a TikTokon AnvilAnna-ként találjátok meg.

Már azelőtt beindult a dolog, hogy elkezdett volna socialözni. Aztán jött a nemzetközi közönség. Anna szerint a kovácsszakma és más “régi” mesterségek visszatérése részben arról szól, hogy az embereknek elegük lett a hiperdigitális világból és a szemét minőségű termékekből, így felértékelődtek a kézi, házi kézműves dolgok. Az egydarabos sarkantyúira pl. egyéves a várólista – tartósak, és nincs belőlük kettő egyforma.

„Az emberek kezdik észrevenni, hogy a gyári cucc milyen gyorsan tönkremegy” 

Akár megveszik, amit csinál, akár a videói miatt veszik elő maguk is a kalapácsot: „az emberek tartósságot akarnak, és ez a mesterség nem véletlenül létezik már ennyi ideje.”

Versek, viaszpecsétek és levéltársak

Kristie költészet- és levélírás-rajongóknak hozta létre a Verse & Sippet, és igen, ez egy platform, ahol komolyan veszik a viaszpecsétet. Kristie online origamit, boríték-zárási technikákat és papíros craftokat mutat be, a követői pedig nemcsak nézik, hanem aktívan kérdeznek: milyen papírt használ, honnan vette a szerszámait, és – egyre többen – hogy lehetne levelet váltani valakivel, aki szintén nem sajnálja az energiát egy kézzel írt levéltől.

Ebből lett egy levelezőtárs-közvetítő szolgáltatás. Mert miért ne.

A Mail Clubba havonta küld eredeti verset és hozzáillő teát párszáz embernek szerte a világon. A cél szerinte ugyanaz, mint az összes többi tartalmával: „lassabb pillanatokat” teremteni olyan platformokon, amelyek lényege a minél gyorsabb, minél rövidebb figyelem. „Ezek megállítanak a görgetésben”.

Irónia vagy sem?

Mármint, hogy ezen analóg hobbi-bizniszek nagyrésze digitális platformon fut. Hát, na, ez a mai marketing sajátja. Instagram, TikTok, hírlevelek, online platformok. Tehát, valahol mégsem arról van szó, hogy ezek a fiatalok hátat fordítottak az online világnak. 

Csak arra használják, amire KELL: közösségépítésre, vállalkozásépítésre, és arra, hogy a kezükkel csinált dolgoknak piacot teremtsenek. Így a képernyőfáradtság valójában nem a technológia tagadása. Tudatosul csak bennük annak helyes, vagy egészséges használata. Ami egyébként mindegyikük szerint egy döntés kérdése, nem valami trend vagy hype, amivel ki akarnak tűnni.

Emlékeztek Nikire? A magyar lányra, aki Amerikában épített bizniszt a hobbija köré? Annó, amikor erről írtunk kapott hideget-meleget is, szülői támogatás, nem nulláról indult… stbstb. Sokan már ott is elsiklottak afelett, hogy amúgy az értékteremtés és az analóg tevékenység az ő korában, hogy viszonyul egymáshoz. Na mindegy. Ajánlom, hogy nézzétek, olvassátok át újra azt az anyagot: Egy magyar lány, aki a hobbijából vállalkozást épített! Niki’s Tiki: Az első millióm után

Érdekelnek a mellékes lehetőségek? Irány a Minner!

• Témában megjelent cikkeink: https://minner.hu/mellekes/
• Képzés! Mellékes vállalkozás indításának lépései – MinnerAkademia.hu

Forrás:
Entrepreneur, Minner

Fotó:
Canva, Flow