Miért tesz jobb vezetővé, ha olajbogyót szüretelsz? – Vagy bármi, ami NEM a munkád

Dátum

Megosztás

Gondoltál már arra, hogy a leghatékonyabb üzleti stratégiád idén nem egy új szoftver bevezetése, hanem egy pár gumicsizma vagy egy horgászbot lesz? Elsőre talán abszurdnak tűnik, hogy a cégépítés kulcsa éppen az irodán kívül hever, de a gyakorlat és a kutatások mást mutatnak. Ma arról beszélünk, miért nem lustaság, hanem üzleti érdek a kikapcsolódás.

Ismerős az az érzés, amikor a munkaköröd már nem csak egy szerep, hanem lassan az egész identitásodat felemészti? (Áh! Hivatás!) Amikor már a vasárnapi ebédnél is a negyedéves számok pörögnek a fejedben, és a „pihenés” kimerül annyiban, hogy a telefonodon nem az e-maileket, hanem a LinkedIn hírfolyamot görgeted? (Soha!) Vállalkozóként vagy vezetőként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a folyamatos készenlét a siker ára. De mi van, ha ez pont fordítva igaz?

Erre hozza saját példáját Aytekin Tank, a Jotform (egy viszonylag nagy nemzetközi SaaS cég) vezérigazgatója, aki nem a Szilícium-völgy valamelyik wellness-központjában tölti a szabadságát, hanem egy törökországi olajfaligetben. És nem pihenni jár oda. Szüretel. Legalábbis erről ír egy publikációjában.

A vezérigazgató, aki traktorra cseréli a laptopot

Aytekin nem azért csinálja ezt, mert unatkozik. Évente néhány hetet a családi birtokon tölt fizikai munkával, olajbogyókat cipelve, távol a táblázatoktól és a KPI-októl. Első ránézésre az olajfáknak és az online űrlapoknak (ez a Jotform profilja) semmi közük egymáshoz. És pont ez a lényeg.

Amikor egész nap a képernyőt bámulod, a problémáid absztraktok, a megoldások pedig sokszor csak elméletben léteznek. Ezzel szemben, amikor egy láda gyümölcsöt cipelsz, az eredmény azonnali és kézzelfogható. A hátad nem az irodai széktől fáj, hanem a valós fizikai terheléstől. Ez a kontraszt az, ami valójában helyreteszi a fejedet.

#kutatás A vezetők, akik tisztában vannak a korlátaikkal és képesek „földhözragadtak” maradni, magasabb elkötelezettséget és bizalmat váltanak ki a csapatukból. A fizikai munka, a kezdő szerepbe való visszatérés pont ezt a fajta alázatot adja vissza. 

Az alázat, amit a természet tanít

Amikor a céged élén állsz, te vagy a szakértő. Döntesz, iránymutatást adsz, és valljuk be, hozzászoksz ahhoz, hogy a dolgok úgy történnek, ahogy te akarod. De az olajfaligetben? Ott Aytekin nem a „CEO”. Ott ő csak egy újabb szempár, kétkezi munkás, és sokszor nem is a legügyesebb.

Az üzleti ösztönök, amik a tárgyalóasztalnál milliókat, a természetben semmit sem érnek. A fák nem törődnek a negyedéves jelentéssel, a gyümölcslegyeket nem érdekli az utasításod, és az időjárást sem tudod egy memo-ban szabályozni. Ez a fajta kiszolgáltatottság, vagy inkább az irányítás elvesztése egyfajta ajándék. Emlékeztet arra, hogy a kompetenciád kontextusfüggő. Ez a felismerés pedig sokkal megközelíthetőbbé, emberibbé tesz, amikor visszatérsz az irodába.

A kontextusváltás ereje

Itt álljunk meg egy pillanatra, mert van egy fontos fogalom, amit tisztáznunk kell. Az angol vállalkozói szlengben a „context switching”, vagyis a kontextusváltás általában szitokszó. Tudod, amikor ugrálsz az üzenetek, az e-mailek és a telefonhívások között (ezért is elterjedtek az olyan all-in-one platformok, mint a Clickup vagy a Notion ökoszisztéma). Cal Newport, a téma szakértője ezt egyenesen „termelékenységi méregnek” nevezi, és igaza is van. Ez a fajta mikro-váltogatás megöli a fókuszt.

Azonban, ha ezt nagyban csinálod – napokra vagy hetekre kiszakadsz egy teljesen más tevékenységbe –, az már nem méreg, hanem… hát, orvosság.

#tipp Keress olyan hobbit, ami radikálisan eltér a munkádtól! Ha szellemi munkát végzel, csinálj valamit a kezeddel (asztaloskodás, kertészkedés, festés). Ha fizikai munkát végzel, keress szellemi kihívást. A lényeg a kontraszt. A Minner egy korábbi flow-kísérletében már hivatkoztunk a Curtin Egyetem kutatására, ami kimutatta: ​​a ma délutáni tevékenységed közvetlen hatással van a holnapi teljesítményedre. Ha munka után a képernyőt bámulod és passzívan fogyasztasz tartalmat, másnap mérhetően csökken a produktivitásod. Ezzel szemben, ha aktív hobbit űzöl – legyen az sport, olvasás vagy épp olajbogyó-szüretelés –, az feltölti a mentális tankodat a következő napra.

Az agyad ilyenkor nem áll le, csak átkapcsol. Amíg a kezed az olajbogyókkal (vagy épp a horgászbottal, fakanállal) van elfoglalva, az elméd felszabadul a stratégiai nyomás alól. És láss csodát, pont ilyenkor, a „semmittevés” közben születnek meg azok a kreatív megoldások, amikért az íróasztal felett görnyedve hiába küzdöttél.

Ez a jelenség szorosan kapcsolódik ahhoz, amit egy korábbi cikkünkben is boncolgattunk a Minneren. Ott arról írtunk, hogy miért érezzük bűntudatnak a pihenést, és miért paradoxon, hogy pont a legjobb embereinket büntetjük a folyamatos elérhetőség elvárásával. Ha érdekel, miért kellene a csapatodat is néha „kényszerpihenőre” küldeni, olvasd el ezt is: A kikapcsolás paradoxona – Miért büntetjük a legjobb embereinket?

Ha nincs meg ez a fajta kiszakadás, az sajnos egyenes út a kiégéshez. A Minneren több cikkben is foglalkoztunk már a burnout jelenségével, nem véletlenül. Sokan azt hiszik, a kiégés csak annyi, hogy „fáradt vagyok”. De ez tévedés. És ha ez nem a munkahelyi/szervezeti környezet miatt van, akkor érdemes a saját szabadidőnkben elkezdeni vizsgálódni…

A „lopakodó” készségfejlesztés

A legjobb az egészben, hogy a hobbitoknak (!) nem kell „hasznosnak” lenniük. Nem kell, hogy pénzt termeljenek, sőt. Mégis, sunyi módon tanítanak.

Lehet, hogy csak a fotózás öröméért veszed kezedbe a kamerát, de hirtelen azt veszed észre, hogy a design review-kon sokkal jobban kiszúrod a részleteket. Vagy elkezdesz kenyeret sütni hétvégén, és rájössz, hogy türelmesebb lettél, és jobban tudsz alkalmazkodni a folyamatokhoz, szituációkhoz. Mindezt nyomás nélkül, a kontextus váltás által természetesen adaptálódsz.

És van még egy hozadéka a dolognak. Amikor Aytekin visszatér a gazdaságból a tech cégéhez, nem csak kipihentebb, de hálásabb is. A mezőgazdaság kiszámíthatatlansága után értékeli a technológia stabilitását és skálázhatóságát. A kontraszt segít abban, hogy újra megszeresd azt, amit csinálsz.

Ne érezd tehát önzésnek, ha elvonulsz. A növekedés nem csak a tárgyalóteremben történik. A hobbid nem időpocsékolás, hanem egy szükséges kapaszkodó a kiégés ellen és a stratégiai megújulásért.

Olvasnál még a témában?

Forrás:
Entrepreneur (Aytekin Tank), Minner

Fotó:
Envato License

Kertvéllesy András
Kertvéllesy András
Négy ország felsőoktatási intézményeiben, három nyelven tanultam írni és olvasni. Hiszem, hogy a világ megismerésére az egyik legjobb módszer a színháztörténet és az önreflexió. Analitikus típus vagyok: szeretek többet gondolkozni, mint amennyi időbe kerül azt elmondani – remélem, hogy a Minneren, pont emiatt kerültök majd előnybe.