Február elején közel ezer milliárd dollár tűnt el a szoftverszektorból. A befektetők pánikban, a vállalkozók tanácstalanok, a Reddit-felhasználók meg röhögnek. Három narratíva a SaaS-piacról.

2026 januárjának végén az Anthropic csendben kiadott tizenegy iparág-specifikus plugint a Claude platformjához. Jogi dokumentumelemzés, pénzügyi modellezés, HR-workflow-k. 48 órán belül a Thomson Reuters részvényei 16 százalékot zuhantak, a LegalZoom 20-at esett, és a Jefferies traderei már nevet is adtak a jelenségnek: SaaSpocalypse.

Február elejére az eladási hullám elérte az egész szoftverszektort. A Salesforce, a ServiceNow, a SAP, a Workday mind mínuszban zárt. Összességében közel ezer milliárd dollárnyi piaci érték párolgott el néhány hét alatt. Az elemzők egy új rövidítést kezdtek használni: FOBO, vagyis Fear Of Becoming Obsolete, a félelem attól, hogy a szoftver feleslegessé válik.

De mennyire valóságos a pánik, vagy mennyire használják ezt a narratívát manipulációra?

Milán erről az effektusról írt már előljáróban a 2026-os vállalkozási ötletek cikkünkben, s bár nagyon erős állításokat fogalmaz meg, az irányt nagyjából és szép lassan követi a piac (lsd. ez a 3 narratíva). Ami viszont differenciálhatja a SaaS-al dolgozókat, azok az oktatási anyagok. Vagy egyenesen erre épülő teljes oktatási üzletágak. SaaS+Edu modellben. A cikk olvasása után majd kattintsatok át és nézzétek meg, hogy lépett ilyen irányba a Xerox is. 

A ‘per-seat’ modell halála

Ez az első narratíva, amely a licenc felől közelíti meg a modell problematikusságát. A TechCrunch cikke személyes sztorival indul: egy alapító üzenetet küld a befektetőjének, hogy lecseréli a teljes ügyfélszolgálati csapatát AI-ra. A befektető, Lex Zhao (One Way Ventures) számára ez volt a pillanat, amikor világossá vált, hogy a Salesforce-jellegű cégek megszűntek automatikus választás lenni. Miért? Mert a szoftverépítés belépési korlátja a coding agentek miatt annyira lezuhant, hogy a „megvenni vagy megépíteni” kérdés egyre inkább az utóbbi felé billen.

Ez a SaaS-nak kész rémálom, hiszen az ipar évtizedes alapfeltevése az volt, hogy a cégek felhasználónként fizetnek a szoftverért. Tíz ember használja a CRM-et, tíz licenc. 

De ha egyetlen AI ágens elvégzi azt, amihez korábban tíz ember kellett, miért fizessen a cég tízszer?

A SaaS vállalatok 70-90 százalékos bruttó marzzsal dolgoztak, ami a tech szektor egyik legvonzóbb üzleti modelljévé tette őket. Ezidáig…

#kutatás Az F-Prime Ventures befektetője, Abdul Abdirahman szerint ez az első alkalom a szoftver történetében, hogy annak végső értékét (terminal value) alapjaiban kérdőjelezzük meg. A szoftverszektor forward P/E rátája 35x-ről 20x-re esett, ami 2014 óta nem látott szint.

Túl van reagálva?

Jon Markman a Forbes-ban éles befektetői szemmel mutat rá egy paradoxonra, amit a Wall Street (harmadik narratívája) nem lát. Írásában arra hivatkozik, hogy a Bank of America elemzője, Vivek Arya „belsőleg inkonzisztensnek” nevezte az eladási hullámot. A piac egyszerre bünteti a chipgyártókat (mondván, az AI-kiadások nem hoznak elég profitot) és a szoftverkészítőket (mondván, az AI mindent lecserél). De a kettő nem lehet egyszerre igaz.

Markman bevezet egy fontos fogalmat: a data gravity koncepciót. Az AI ágens csak annyit ér, amennyit az adattal tud kezdeni. A Fortune 500 cégek évtizedes, üzletkritikus adatokat tárolnak a nagyvállalati rendszereikben. Ezeket átmozgatni egy vadonatúj AI-startuphoz drága, lassú és kockázatos. Praktikusabb az AI-t odavinni, ahol az adat már él. Ezért van az, hogy a Microsoft Azure 39 százalékkal nő, az Oracle szerződésállománya 438 százalékot ugrott, miközben a kisebb, egyfunkciós szoftverkészítőket valóban megüti a piac.

Hiába, hogy a piac kihalási eseményként kezeli az egész szektort, ha közben a számok sokkal inkább egy evolúciót mutatnak. Aki képes különbséget tenni az adatinfrastruktúrát birtokló óriások és az egyfunkciós szoftverek között, az befektetési lehetőséget lát, nem apokalipszist.

Az AI-nak is kellenek emberek

A Wall Street Journal egy egészen más szögből közelít. A lap arról ír, hogy az AI legnagyobb nyertesei éppen azok a management tanácsadó cégek, amelyek lejtmenetét jósolták korábban. (Pont ezekről a tanácsadó cégekről írtunk egyébként korábban mi is: Oktatási kultúra, specialista szemlélet – 30 készség, ami számít) Az OpenAI és az Anthropic direkt partnerségeket köt a McKinsey-vel, a BCG-vel, az Accenture-rel, hogy az AI-t ténylegesen beépítsék a vállalati működésbe.

Miért? Mert a technológia önmagában nem elég. Egy McKinsey-felmérés szerint a vállalatok kétharmada még el sem kezdte az AI skálázását. A PwC által megkérdezett vezérigazgatók fele nem lát érdemi pénzügyi megtérülést az AI-ból. A technológia megvan, de a bevezetés, a változásmenedzsment, a workflow-k újragondolása emberi munka marad.

Pl. a McKinsey AI-részlegénél (QuantumBlack) a régi modell: 1 projektmenedzser + 14 tanácsadó. Az új modell: 1 projektmenedzser + 2-3 tanácsadó + AI ágensek. Kevesebb ember, de nem nulla ember. Sőt, a nagyobb csapatokat így kisebb, specializáltabb szakértőkre lehet bontani.

Mit mond a reddit-közösség?

Röviden? Hogy a a SaaSpocalypse narratíva „Wall Street-i hallucináció.” A felhasználók arra mutatnak rá, amit a vállalkozók a saját bőrükön tapasztalnak: az enterprise szoftver esetében nem a funkciókért fizetnek, hanem a compliance-ért, a jogbiztonságért, az SLA-ért és a támogatásért. Ezt nem lehet „vibe code-olni.”

Ugyanakkor a valódi tanulság nem az, hogy nincs változás. A változás óriási, csak nem ott történik, ahol a piac pánikol. Három dolog biztosan igaz:

• az AI-eszközök radikálisan csökkentik a szoftverépítés költségeit,
• az egyfunkciós SaaS-cégeknek (gondolj egy projekt-menedzsment vagy egy egyszerű CRM-eszközre) valóban egyre nehezebb lesz indokolni az áraikat, 
• és az eredmény-alapú árazás lassan felváltja a fejenkénti licencelést.

Tehát? 

1. Egyrészt érdemes újraértékelni a SaaS-előfizetéseidet: tényleg kell mind a húsz eszköz, vagy egy AI-asszisztens három feladatot is el tud végezni? 
2. Másrészt, ha te magad SaaS-t építesz vagy szolgáltatást adsz el, a kérdés most azzá válik, hogy milyen értéket adsz, amit egy prompt nem tud kiváltani (kis túlzással persze). A compliance, az iparági tudás, az emberi felelősségvállalás nem automatizálható. A generikus funkció igen.

Ami végső soron nekünk felhasználóknak jó hír, hogy lassanként eljutunk oda, hogy nem fizetünk bármiért, amit csak felraknak a felhőbe (ha valakinek esetleg hiányzik a régimódi, amikor még egyszer elég volt minden szoftverért fizetni).

Olvasnál még a témában?

• Ki vitte el a sajtomat? Folyamatos változások tegnap és ma
• Ha a hideg demó halott, hogyan vásárolnak szoftvert a B2B döntéshozók?
• Az ötlet törékeny – Jony Ive levele fiatal alkotóknak
• Hatékonyság, nem hype: Hogyan lesz valódi üzleti érték a generatív AI-ból? – útmutató a PwC-től
  

Forrás:
TechCrunch, Forbes, The Wall Street Journal, Reddit r/investing

Fotó:
Canva, Flow