NVIDIA: a következő AI-hullám a szakmunkára épül

Dátum

Megosztás

Rengeteg szó esik arról, hogy mennyi és milyen munkahelyet vesz el az AI, de ritkán beszélünk arról, hogy mennyi újat teremt… Pedig az óriási adatközpontok beruházásai és azok fogyasztási, karbantartási követelményei bizony olyan pozíciókkal járnak, amikről az AI esetében keveset beszélünk: villamos mérnökök, gépészek… vagyis a kék gallérosok.

Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója a brit Channel 4 Newsnak adott interjúban egyértelmű üzenetet fogalmazott meg: az AI-korszak fizikai infrastruktúrája — adatközpontok, gyárak, hűtési és energiaellátási rendszerek — hatalmas, tartós keresletet generál a szakmunkák iránt. Huang megfogalmazása szerint villanyszerelőkből, vízvezetékszerelőkből, ácsokból és más szakemberekből százezrekre lesz szükség, és a kapacitásokat “évről évre duplázni” kell. A hangsúly eltolódása jelzésértékű: a növekedés nem kizárólag szoftveroldalon történik, hanem a “vas” és a kivitelezés oldalán is.

Adatközpont-boom és beruházási háttér

A kijelentés mögött konkrét beruházási hullám körvonalazódik. Az Nvidia bejelentette, hogy 100 milliárd dollárt fektet be az OpenAI adatközpontjainak fejlesztésébe, Nvidia AI-processzorokra építve. Iparági szinten a McKinsey előrejelzése alapján a globális adatközponti tőkeberuházások 2030-ra elérhetik a 7 ezer milliárd dollárt. Egyetlen, nagyjából kb. 23 ezer m² adatközpont építése során akár 1 500 kivitelező is dolgozhat, és ezek közül sokan évi 100 ezer dollár feletti jövedelmet érnek el túlórákkalm, jellemzően diploma nélkül. Az üzembe helyezés után egy ilyen létesítmény körülbelül 50 főállású munkatárssal működik, és minden egyes ilyen állás további 3,5 munkahelyet indukál a helyi gazdaságban.

Mit jelent ez az érintett iparágak számára?

  • Tartós kivitelezési kereslet: Az adatközpontokhoz szükséges elektromos rendszerek, hűtés, kábelezés, szerkezeti munkák és kiegészítő infrastruktúra (betáp, alállomások, tűzvédelem) széles szakemberkört kötnek le.
  • Szakképzési és kapacitásbővítési kényszer: A “szakmunkás-pipeline” gyors bővítése kritikus tényező. A vállalati és állami programok súlypontja az utánpótlás és átképzés lesz.
  • Regionális hatás: A nagy létesítmények lokális munkaerő-piaci és beszállítói lánc-hatása számottevő, a közvetett foglalkoztatás is nő.

Vezetői nézőpontok és a munkaerőpiac

Huang nézeteit más nagyvállalati vezetők is alátámasztják. Larry Fink (BlackRock) a kormányzattal folytatott egyeztetésein a szakképzett munkaerő – különösen az elektromos szakmák – várható hiányára figyelmeztetett az AI-adatközpont építések miatt. Jim Farley (Ford) pedig arra mutatott rá, hogy a reshoring-célok (vagyis a szakmunkások visszatelepítése) és a valós munkaerő-kapacitás között rés tátong. Az amerikai piacon már most több százezer fős hiány látszik a gyártásban és az építőiparban. Eközben a szakképzési programok bővítése napirenden van, és vannak fiatalok, akik a gyakorlat-orientált út mellett döntenek…

Hogyan illeszkedik mindez a korábbi elemzésünkhöz?
A Minneren februárban publikált „300 milliárdos AI-offenzíva – pörög a felhőbiznisz” cikkben már bemutattuk, hogy a Big Tech szereplők 2025-ben összesen 300–325 milliárd dollárt fordítanak AI- és adatközpont-beruházásokra. Az Amazon a 100 milliárd dollár feletti éves capex-szel, a Microsoft kb. 80 milliárddal, a Meta kiadásnövelése, és a Google/Alphabet adatközpont-orientált fejlesztései mind egy irányba mutatnak: a generatív AI skálázásának limitje ma az infrastruktúra.

A Jevons-paradoxon logikája – olcsóbb, hatékonyabb erőforrás még nagyobb felhasználást generál – itt is működik: ahogy csökken az egységnyi AI-kapacitás költsége, nő az alkalmazási kör, ami újabb beruházásokat indukál.

Az európai kontextusban az InvestAI kezdeményezés 200 milliárd eurós kerete, benne az „AI-gigafactory” koncepcióval, szintén ezt a trendet erősíti, még ha nagyságrendben el is marad az amerikai vállalati hullámtól. A mostani Fortune-anyag Huang nyilatkozatával gyakorlatilag a munkaerőpiaci következményeket teszi explicitté ugyanennek a beruházási pályának: az adatközpont- és energia-infrastruktúra-építések munkaerőigénye rövid távon a szakmunkák felé tereli a keresletet.

Döntéshozói következmények

A vállalati és közpolitikai fókuszban reálisan számolni kell a kivitelezésben és üzemeltetésben jelentkező szűk keresztmetszetekkel. Az AI-kapacitásnövelés ütemét egyre inkább a rendelkezésre álló szakemberállomány, az energiahálózat és a hűtési megoldások határozzák meg.

A Fortune-cikk által idézett példák alapján a rövid távú foglalkoztatási hatások jelentősek a kivitelezési fázisban, míg az üzemeltetés koncentrált, de kisebb létszámú, magas szaktudást igénylő pozíciókat teremt. Ennek megfelelően Huang azt ajánlja a fiataloknak, különösen a Z generációnak, hogy fontolják meg szakmunkásképzésben való részvételt, mert a technológiához és AI-hoz kapcsolódó fizikai létesítmények építése és működtetése nélkülözhetetlen lesz.

Mi a helyzet itthon? Magyarországon körülbelül 4,7 millió foglalkoztatott van, ebből mintegy 22–25% tekinthető klasszikus szakmunkásnak (pl. villanyszerelő, vízvezeték-szerelő, gépész, építőipari szakmák). Az ipari szektorban tapasztalható munkaerőhiány különösen a szakmunkák területén jelentős, a foglalkoztatók folyamatosan keresnek képzett dolgozókat. Az állami szakképzési vizsgák száma csökken, miközben az energetikai és digitalizációval kapcsolatos felsőfokú továbbképzések népszerűsége nő, tehát a szakképzésből kikerülő utánpótlás limitált…

Röviden tehát: Magyarországon körülbelül minden negyedik-ötödik foglalkoztatott szakmunkás, akik közül jelentős potenciállal képezhetőek át AI-korszak igényei szerint, de ehhez fejleszteni szükséges a képzési rendszert és erősíteni a digitális készségeket. Hogy ez mennyire reális? Az erre irányuló kérdéseinket az ország AI-stratégiai tervével kell szembeállítani…

Olvass még a témában!

Forrás:
Fortune, GKI, Minner

Fotó:
Envato License

Kertvéllesy András
Kertvéllesy András
Négy ország felsőoktatási intézményeiben, három nyelven tanultam írni és olvasni. Hiszem, hogy a világ megismerésére az egyik legjobb módszer a színháztörténet és az önreflexió. Analitikus típus vagyok: szeretek többet gondolkozni, mint amennyi időbe kerül azt elmondani – remélem, hogy a Minneren, pont emiatt kerültök majd előnybe.