Manapság több cégvezetői beszélgetésben előjön: érkezőben a ChatGPT-vel diplomázott generáció. A beadandót a gép írta, a szakdolgozatot a gép írta, a vizsgára a gép készítette a tételeket, és a végén ott áll egy diplomás, aki egy emailt vagy kommentet sem tud megírni segítség nélkül. “Bezzeg a mi időnkben ilyen nem volt” kommentek 1…2…3… Na persze. Volt puska a tolltartóban, volt Wikipédia-bekezdés kék linkekkel együtt bemásolva, volt a felsőbb éves szakdogája „ihletnek”, és volt az a csoporttárs, aki mindenki helyett megírta a beadandót egy sörért. Csalni mindig lehetett, csak lassabban ment. Persze erre azt mondjátok, hogy ez legalább munkát igényelt, ami alatt kb meg is tanultuk az anyagot. Oké…
A tét viszont most nagyobb, mint egy elnézett beadandó. Augusztusban írtuk meg Gerlei Béla nyomán, hogy a magyar cégvezetők egy része már ma sem vesz fel juniort, és ehhez kapott egy kényelmes alibit: a junior munkát úgyis elvégzi a ChatGPT.
Az alábbi kutatás, amit a Siemens és az UNIside közleményéből változatlanul közlünk, ezt a képet két helyen is megkarcolja. Egyrészt a diákok nem fogadják el vakon, amit a gép mond, a bizalmi átlag 10-ből 4,5. Másrészt önerőből tanulták meg az egészet, egyetem nélkül. És pár év múlva hozzák ezt magukkal a munkaerőpiacra!
Te melyik vagy? Aki fél tőlük, vagy aki felveszi őket, mert ők már tudják maguktól?
A kutatás
Sajtóközlemény.
A Siemens Zrt. és az UNIside közös kutatása feltárja a mesterséges intelligencia szerepét a magyar egyetemisták tanulmányaiban és mindennapjaiban.
A kutatás szerint a magyar egyetemisták körében valóságos MI-láz tombol: a válaszadók 75,3 százaléka hetente, de inkább napi több alkalommal veszi igénybe az MI-eszközöket. Ez a szám jóval magasabb, mint a már munkahellyel rendelkezők körében: a Gallup 2026 májusában készített felmérése alapján a munkavállalók nagyjából fele használ MI-eszközöket, de csak 15 százalékuk veszi igénybe a mesterséges intelligenciát naponta.
A hallgatók döntő többsége önerőből, informálisan sajátítja el a tudást. Mindössze 3,6 százalékuk vett részt szervezett, MI-témájú egyetemi órán. Ez azt is jelentheti, hogy az intézmények lemaradásban vannak a hallgatói igényekhez képest, miközben a felsőoktatásban tanulók már rég belevetették magukat a mesterséges intelligencia világába.
A kutatás során az MI-eszközökben való jártasságukról is kérdezték őket: 41,7 százalékuk „készségszinten” használja, 10,5 százalékuk pedig már profinak, „számtalan promptot író felhasználónak” tartja magát.
Bár tömegesen használják, a hallgatók kritikusan viszonyulnak az MI által generált információkhoz. Egy 10-es skálán, ahol az 1 a teljes bizalmatlanság, a 10 pedig az ellenőrzés nélküli elfogadás, az átlag mindössze 4,5 pont volt, ami azt jelenti, hogy a hallgatók többsége nem fogadja el vakon az MI válaszait; fenntartásokkal kezelik az MI által adott információkat, és visszaellenőrzik a válaszokat.
Emellett a kutatás szerint a bizalom a használat gyakoriságával nő. Aki kevésbé jártasnak vallotta magát az MI-eszközök használatában, mindössze átlagosan 3-ast adott a bizalmi skálán, míg akik többet használják e megoldásokat, azoknál 5-re jön ki a szám. Ez még mindig nem azt mutatja, hogy a hallgatók MI-generált beadandókkal teljesítenék az egyetemi tanulmányaikat.
#minner A pályakezdős cikkünkben leírtuk az automatizációs torzítást is: hajlamosak vagyunk elhinni a magabiztosan, hibátlan nyelvezettel fogalmazó gépnek. Ha a diákoknál ez 4,5, mit gondolsz, a te cégedben ki ellenőriz vissza, és ki továbbítja egyből? Ha érdekel a részletes kép: Ennyi ügyfeled használ ma már inkább ChatGPT-t! – hazai AI-felhasználók
Mire jó az MI az egyetemen?
A megkérdezettek túlnyomó része két területen találja hasznosnak az MI-t:
- Szövegírásban, ahol egy 10-es skálán 7,9-et,
- és összefoglalók készítésében, ahol 7,6-ot kapott az MI.
A mesterséges intelligencia emellett még a forráskutatásban és a szövegírásban spórolja meg a legtöbb időt a hallgatóknak. Azonban nem minden területen tündököl az MI: kódírásban (4,7/10) és az MI-vel kapcsolatos beszélgetések slágereként számontartott kép- és videógenerálásban (5,4/10) tartják a legkevésbé hatékonynak.
Ezen a területen jön elő a legjobban az egyes szakok közötti különbség: a műszaki és informatikai hallgatók sokkal hasznosabbnak találják a kódírást (informatikusok: 7,1; műszakisok: 5,5), mint például a humán szakosok (3,7), míg a szövegírás és -fordítás a gazdasági és társadalomtudományi képzéseken a legfontosabb.
#minner Ha ismerős a mintázat, nem véletlen: tavaly ősszel a ChatGPT 700 millió felhasználójának belső adatait néztük végig, és ott is ugyanez jött ki. Az üzenetek fele információkérés és tanácskérés, csak harmada tényleges feladatvégrehajtás, és ez az arány évről évre a kérdezés felé tolódik. A diákok a keresést, az összefoglalót és a forráskutatást tartják a leghasznosabbnak, a kódírást és a képgenerálást a legkevésbé. A gép megmondja nekik, hol keressék hozzá az anyagot, a beadandót viszont továbbra is ők írják. (Jó esetben.) Ez ugyanaz a tanácsadó-típusú használat, ami a felnőtt felhasználóknál is látszik, és ami a cégeknél a döntéstámogatásban hozza a legtöbbet. Részletek: Amit a ChatGPT-használatról tudunk: 700 millió felhasználó tanulságai
Az egyetemek egyelőre le vannak maradva
A kutatásban arról is kérdezték a hallgatókat, hogy mennyire tartják fairnek a saját egyetemeik és oktatóik hozzáállását az MI használatához. Egy négyfokú skálán 3,3-at kapott az egyetemek MI-szabályzata, ami meglepően pozitív, míg az oktatók engedékenysége 10-ből 5,8-at kapott.
Azonban itt is van egy érdekes különbség: a műszaki és informatikai hallgatók kritikusabbak az intézményeik szabályozásával szemben, valamint szigorúbbnak látják a tanáraik hozzáállását is. Annak ellenére, hogy ők is ugyanolyan intenzíven használják az MI-t, mint más szakok hallgatói.
Ha a diákoknak kérdésük merül fel az MI-vel kapcsolatban, akkor sem az egyetemi forrásokhoz fordulnak, hanem inkább autodidakta módon próbálják megoldani a problémát. A kutatást kitöltők között így oszlik meg az információszerzés
- Internet: 74,5 százalék
- Maga az MI-eszköz: 37,9 százalék
- Szakirodalom: 29,3 százalék
- Egyetemi oktató: 26,8 százalék
- Ismerősök/csoporttársak: 24,8 százalék / 22,9 százalék
- Szülők: 5,0 százalék
Látható, hogy az oktatók nem az elsődleges forrásai az MI-vel kapcsolatos információnak, hanem csak egy a sok lehetőség közül.
#minner Mondjuk itt annyit naívan megkérdeznék, hogy 2026-ban miért állítjuk egymással szembe az “internetet” és a “szakirodalmat”? Az interneten mit böngésznek szerintetek, facebook kommenteket? Számos esetben egy csomó szakirodalom megtalálható online, nem beszélve a hivatalos digitális könyvtárakról stb… Szóval ez a rész picit érdekes/nem egyértelműen megfogalmazott.
A megkérdezett egyetemi vezetők és szakértők beszámolói szerint a technológia tudatos használatára, nem pedig annak tiltására helyezik a hangsúlyt, és rugalmas kereteket alakítanak ki az intézményekben. Az MI használata alapvetően megengedett lehet a tanulásban, kutatásban és más munkafolyamatokban, ha azt az adott oktató nem korlátozza, és nem sérti az etikai, adatvédelmi vagy jogi előírásokat. A legfontosabb elv, hogy az MI segédeszköz maradjon, és ne váltsa ki a hallgató saját szellemi teljesítményét. A karok a központi egyetemi kereteket saját szakterületük szerint pontosíthatják, így az elvárások tantárgyanként is eltérhetnek. Mint elmondták, ugyanakkor minden esetben fontos az átláthatóság: a hallgatónak jeleznie kell, hogy egy feladat elkészítésének mely szakaszában és milyen mértékben használt MI-eszközt, szükség esetén a felhasznált promptok feltüntetésével.
A szabályok betartása ugyanakkor nem egyszerű: sok hallgató nincs tisztában az intézményi előírásokkal. Ezért elengedhetetlen felmenő rendszerben a mesterséges intelligencia etikus használatára nevelni már a középiskolákban is.
Az MI-vezérelt háztartási robotoknak egyelőre várniuk kell
A hallgatók döntő többsége, 78,5 százaléka támogatja az MI által vezérelt robotok ipari, gyártósori alkalmazását. Ezzel szemben az otthoni robotok kérdése már megosztóbb: a megkérdezettek 56 százaléka elfogadja a használatukat, 47 százalékuk pedig kipróbálna egy ilyen eszközt, de a hallgatók nagyjából fele kevésbé pozitívan áll a háztartási robotokhoz.
Azok, akik viszont igénybe vennének ilyen gépeket, főleg a fizikai háztartási munkákat bíznák a robotokra, mint például a porszívózás és a takarítás, nem meglepő módon pedig a társas funkciók voltak a legkevésbé népszerű opció a maga 3,6 százalékával.
A Siemens Zrt. és a UNIside közös kutatása világosan megmutatja, hogy a mesterséges intelligencia már nem egy jövőbeli lehetőség, hanem a jelen egyik legfontosabb egyetemi eszköze. A hallgatók tömegesen használják, beépítették a tanulásba, és sok esetben már előrébb járnak, mint azok az intézmények, amelyeknek irányt kellene mutatniuk nekik.
A diákok nyitottak és gyakorlatiasak, nem naivak: az MI válaszait többnyire kritikával kezelik, vagyis nem egy technológiai vaklelkesedés, hanem egy tudatos alkalmazkodási folyamat zajlik. A valódi kérdés ezért már nem az, hogy megérkezett-e az MI az egyetemekre, hanem az, hogy a felsőoktatás hogyan tudja utolérni a saját hallgatóit, és hogyan tudja a leghatékonyabban beépíteni az MI-t az egyetemi képzésekbe.
Olvass tovább!
- HR Portál: Miért lett hirtelen luxus a pályakezdő?
- Amit a ChatGPT-használatról tudunk: 700 millió felhasználó tanulságai
- PwC: „juniorból menedzser” 3 éven belül! Az entry-level poziknak vége?
- Robottelepítésben már ötödikek vagyunk, de eljön-e a robotika nagy pillanata? Az MIT szerint még nem.
Forrás:
Siemens Zrt. és UNIside sajtóközlemény, Gallup, Minner
Fotó:
Google, Flow
