2025 januárjában, a Las Vegas-i CES elektronikai kiállításon Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója azt mondta, hogy jön a robotika ChatGPT-pillanata. Sokkal többet mondjuk nem mondott ennél, viszont a hallgatóság pontosan értette, mire gondol. Arra, hogy a humanoid robotok ugyanazt a robbanásszerű felfutást fogják produkálni, mint amit a generatív AI csinált 2022 és 2024 között: egyik évről a másikra mindenhol ott lesznek.

Na de. Ez mégsem tűnik annyira egyértelműnek, mint ahogyan ez akkor hangzott és az MIT Review most ki is dobott egy elemzést arról, hogy miért nem. Fontos, hogy pontosan mit: a szerzők nem azt állítják, hogy a technológia gyenge lenne. Épp ellenkezőleg, ők maguk beszélnek robotikai szuperciklusról, mert a mérnöki fejlesztések és az új fizikai intelligencia-modellek tényleg gyorsan érnek össze. Amit vitatnak, az a görbe alakja. Szerintük a humanoidok elterjedése nem egyetlen meredek emelkedés lesz, nem is lehet az, és mindjárt meg is nézzük, hogy miért nem. (És ez a vezetők szempontjából egészen más stratégiát is követel majd, mint amire a ChatGPT-hasonlat felkészíti őket.)

A kutatás három erőt azonosít, ami ezt a szaggatottságot okozza, menet közben pedig megnézzük azt is, hol állunk ebben mi. Mert a friss IFR-adatok szerint Magyarország nem lemaradó ebben a versenyben, sőt, csak épp nem mi telepítjük ide a robotokat…

Első erő: nincs olyan, hogy “a” humanoid robot

A gyártók és nagy támogatók egy része univerzális gépről beszél, ami ma raktárban pakol, holnap idősotthonban segít. A kutatás szerint ez belátható időn belül nem fog megtörténni, és az ok inkább pénzügyi, nem is technológiai. 

De tegyünk próbát! Gondolj is csak végig egy listát, hogy elvileg mire lehetne humanoidot használni:

• gondozó, 
• biztonsági őr, 
• raktár, 
• összeszerelő, 
• kórházi asszisztens, 
• portás
• stb.

Minden egyes szerepkör, sőt azon belül szinte minden feladat más-más műszaki követelményt támaszt, és ezek gyakran kizárják egymást!

Pl. egy raktári robotnak több tíz, ha nem száz kilót kell megemelnie. Ehhez erős aktuátorok kellenek – ezek a gép izmai, a motorok, amik a végtagokat mozgatják. Az aktuátorok önmagukban a robot árának 40-60 százalékát viszik el. Egy gondozórobotnál viszont teljesen máshova megy ugyanez a pénz: mimikára, finommotorikára, érintésérzékelésre. Mert ott az emberi interakció teljesen más igényeket támaszt. Erről még bővebben később is fogunk beszélni.

Ugyanez a szétválás megtörténik a szoftverben is. Egy biztonsági robotnak helyben, a saját gépén kell döntenie, mert nem várhat egy felhőszolgáltatás válaszára. Egy kórházi asszisztensnek ezzel szemben nagy modellek kellenek. Teljesen más számítási architektúra.

A gyártók ezért nem generalistát építenek, hanem specialistát

Így a piac szegmensekre esik szét: külön cégek mennek rá a gyártásra, a raktárra, a gondozásra, a szolgáltatásra és az otthonra. Ebből következik a kutatás első fontos állítása: a robotizáció munkakörönként, egyesével érkezik meg.

Ellenben ugye a generatív AI-val, amit az emberek egyből bevittek mindenhova, bármilyen cégnél is dolgoztak, találtak rá felhasználási területet. De ezért nincs univerzális humanoid: aki más feladatra tervez, annak máshova kell tennie az erőforrásait.

Második erő: „életképességi szigetek”

A robotok ára csökken, de a kutatás szerint minden egyes telepítést külön kell ROI-val igazolni, és ez a számítás helyszínenként élesen eltér. A szerzők ezért beszélnek életképességi szigetekről: olyan országokról és régiókról, ahol elsőként áll össze a matek.

Két dolog kell hozzá:

• Vagy magas bérköltség és akut munkaerőhiány, 
• vagy meglévő infrastruktúra és tömeges skálázási lehetőség. 

Ahol olcsó és bőséges a munkaerő, vagy ahol nincs robotgyártói ökoszisztéma, ott sokáig nem lesz üzleti eset.

Na, mit gondoltok, melyik a legerősebb ilyen sziget? Szó szerint… Bizony, Japán. Gondozásban és gyártásban egyaránt: 2040-re 11 millió fős munkaerőhiánnyal néznek szembe, a gazdasági minisztérium beszerzési célszámokat hirdetett, és nagyjából 2,4 milliárd dollárnak megfelelő összeget tesz egy robotvezérlő AI-rendszer fejlesztésébe. Dél-Korea hasonló demográfiai nyomás alatt van, a világ egyik legalacsonyabb termékenységi rátájával, és a Hyundai 6,3 milliárd dollárt fordít egy új robotgyártó komplexumra, miközben elmozdul az autógyártástól. Németországban a dokumentált szakemberhiány, Szingapúrban a szűk hazai munkaerő és a szigorú külföldi kvóták teszik ki a számot.

Kína viszont teljesen más logika szerint működik. Ott nem a munkaerőhiány a hajtóerő, de a teljes ellátási lánc és a gyártási méret, ami töredékáron enged legyártani egy humanoidot. A kutatás becslése szerint a 2025-ben globálisan gyártott humanoidok 90 százaléka Kínában készült. Két cég, a sanghaji Agibot és a hangzhoui Unitree együtt több mint tízezer egységet szállított le abban az évben, míg az amerikai Figure AI és a Tesla alacsony százas nagyságrendben járt.

A szerzők hozzáteszik: a szabályozás egy további réteget húz erre. Az országok eltérően állnak a biztonsághoz, az adatvédelemhez és a felelősség kérdéséhez, különösen egészségügyi és szociális környezetben. A humanoid robotika ezért a félvezetőkhöz és az AI-szoftverhez hasonlóan geopolitikai üggyé válik.

Magyar kitekintő. Papíron mi is életképességi sziget vagyunk. A Nemzetközi Robotikai Szövetség (IFR) adatai szerint Magyarország 2024-ben Európa ötödik legtöbb robotot telepítő országa volt, 4252 új egységgel, alig lemaradva a hétszer nagyobb lakosságú Franciaország 4762-jétől. Csakhogy ezek a robotok jórészt a debreceni BMW-be és a szegedi BYD-be mentek. A robotsűrűségünk, vagyis hogy tízezer ipari dolgozóra hány robot jut, 133. A szlovákoknál 210, az osztrákoknál 272, a szlovénoknál 315. A Trenkwalder szakértője szerint 2026-ra a külföldi nagyberuházások üteme lassult, innentől a hazai cégek fejlesztései lennének a piac motorja.

Harmadik erő: az ember, aki ránéz a gépre

Ez a kutatás legkevésbé mérhető és a szerzők szerint potenciálisan legfontosabb megállapítása.

Az ember élettanilag úgy van huzalozva, hogy reagáljon az emberi formára. Egy targoncát senki nem néz meg kétszer. Egy kétlábú, arccal rendelkező gép viszont ösztönös, zsigeri reakciót vált ki, olyat, amit más technológia nem. Ide tartozik a Masahiro Mori japán kutató által 1970-ben leírt „uncanny valley” jelenség is: az emberszerű, de nem teljesen emberi gép nyugtalanítja a szemlélőt.

Na ez az a vonal, ami kezd már kicsit elhalványodni… Egy 2025-ös cambridge-i vizsgálat olyan emberekkel foglalkozott, akik a saját beteg vagy idős hozzátartozójukat ápolják otthon, fizetés és szakmai képzés nélkül. Ez a csoport jellemzően elszigetelt és kimerült, és nincs kinek elmondania, hogy min megy keresztül. A kutatásban ezek az emberek egyre nyitottabban beszéltek az érzelmi terheikről egy humanoid robotnak, és utána mérhetően javult a magány- és hangulatmutatójuk. 

A személyiségtípus is számít. A kutatások szerint az emberek a saját személyiségükhöz hasonló robotot preferálják: az extrovertáltak a szociálisabb, gesztusokban gazdagabb gépet, az introvertáltak pedig eleve szkeptikusabbak az egésszel szemben. Emiatt indult el egy külön kutatási irány arról, 

hogyan lehet bizalmat építeni ember és humanoid között. 

Az egyik ilyen a whEE-keret (when and how to express empathy), ami azt szabályozza, hogy a robot mikor és milyen mértékben mutasson empátiát. A szerzők üzenete a cégvezetőknek: az élmény a dolgozóknál és a vevőknél is meglepően gyorsan tud átbillenni pozitívból negatívba.

Idehaza a munkaerőpiac átalakulása már a hirdetésekben látszik: a Trenkwalder becslése szerint a versenyszférás álláshirdetések 20-25 százalékában megjelenik valamilyen MI-, automatizálási vagy digitális kompetenciaigény, miközben egy-két éve ez még pár százalék volt. A Világgazdasági Fórum előrejelzése szerint 2030-ig globálisan 92 millió munkahely szűnhet meg és 170 millió jöhet létre, de a legfontosabb szám a harmadik: több mint egymilliárd munkakör tartalma alakul majd át.

Mit ajánlanak a szerzők

Érdekel a terület? Lehet, hogy gyártás, logisztika vagy hasonló “életképes szigeten” dolgozol, vállalkozol? 5 éves tervben benne van a robotizálás?

• Az első a szerepkör-alapú, helyszín-központú portfólió. Ne „robotstratégiád” legyen, hanem néhány konkrét munkakör, amit érdemes megvizsgálni, mindegyik külön üzleti esettel, külön kockázati profillal. És a számításba ne csak a bérmegtakarítás menjen bele, de a biztonság, a nyomon követhetőség és a rendelkezésre állás is.
  
• A második a földrajzi tagoltság. Mivel a szabályozás, a demográfia és az ellátási lánc országonként ennyire eltér, egyetlen piacra építeni kockázatos. A szerzők konkrét példát is adnak: futtass pilotot ott, ahol a legerősebb a ROI, közben építs tanulási partnerséget máshol.
  
• A harmadik az emberi reakció tudatos kezelése. Nem elég telepíteni, fel is kell készíteni rá az embereket, mérni kell a bizalom alakulását a dolgozók és a vevők körében, és gyorsan kell tudni korrigálni.

Ez egy egyenetlen piac, de ott ahol koncentrálódik bizony már lóugrásban halad. Míg a humanoid hullám erősödik, a fejlett robotikai képességek már ma is léteznek, és a humanoidok gyorsabban fogják felforgatni a piacokat, mint azt a legtöbb vezető várja. Ha voltál mostanában valami tech rendezvényen, akkor tuti találkoztál is már egy-kettővel, még ha nem is voltak teljesen humanoidok. Én tuti! És ez még csak az eleje…

Olvasnál még a témában?

• Hogyan válasszunk működéstámogató eszközt az AI-zajban – Irodai robotizálás
• Robotok veszik át a munkát? Na végre!
• Mit csinálnak másképp a leggyorsabban növekvő B2B cégek? Sales, AI, GTM – kutatás
• Kínában már nem lehet csak az AI miatt kirúgni embereket
• Az SAP bemutatja az Autonóm Vállalat vízióját

Forrás:
MIT, Népszava, Minner

Fotó:
Canva, Flow