Meta már régen nem csupán az alkalmazások és eszközök terén versenyez. Mark Zuckerberg figyelmét valami sokkal kézzelfoghatóbbra fordította: emberekre és a “szuperintelligenciára”. Mostanában próbálja elcsábítani a legjobbakat az Apple-től, Googletől és az OpenAI-tól, olyan összegekkel, amik kifejezetten megdöbbentőek.

A Wired szerint a Meta 400 millió dollár körüli fizetés csomagokat kínál a kutatótehetségeknek négy év alatt, amiből az első évben akár százmilliót is megkaphatnak. Más források szerint több mint százmillió dolláros aláírási bónuszokkal próbálják elcsábítani a konkurens cégek embereit. Ezek már nem egyszerű toborzási bónuszok, a cégek most ölre mennek a tehetségekért.

De ez nem mindig volt így, pedig Steve Jobssal is megpróbálta ezt az Adobe, viszont tekintély és tekintély között is van különbség… Mi változott? Sok zseni nem fér meg egy csárdában, hát még ha techcég vezetők is!

Miért csinálják ezt?

Meta fogása egyszerű: aki a legjobb AI-csapattal rendelkezik, az vezeti majd a technológia következő korszakát. És míg a figyelem gyakran olyan termékekre irányul, mint a ChatGPT vagy a Google Gemini, a valódi verseny arról szól, ki tudja összehozni a legélesebb eszű szakembereket.

A stratégia már most látható eredményeket hoz. Ruoming Pang, aki az Apple Foundation Models csapatát vezette, elfogadta Meta ajánlatát, állítólag évi több tízmillió dollárt érő csomaggal. És ha a a Meta ki tudja szippantani a vezető tehetségeket az Apple titokzatos (és jelenleg stagnáló, nem túl heppi) AI-csapatától, akkor kinyílhatnak az ajtók.

És ne felejtsük el: ezek a lépések a versenytársakat is gyengítik. Minden Apple vagy OpenAI-mérnök, aki átmegy Menlo Parkba, nemcsak a Meta AI-képességeit növeli, hanem el is veszi másvalakiétől.

A Steve Jobs-féle megközelítés: amikor a “gentleman’s agreement” volt a szabály

Most érdemes visszanéznünk egy korábbi korszakra, amikor egy másik tech-legendának kellett hasonló kihívásokkal megküzdenie. Steve Jobs 2005-ben egy nagyon más megközelítést alkalmazott, amikor kiderült, hogy az Adobe próbálja elcsábítani az Apple munkatársait. A válasza el is híresült: közvetlen és kemény email az Adobe akkori vezérigazgatójának, Bruce Chizennek.

“Adobe is recruiting from Apple. They have hired one person already and are calling lots more. I have a standing policy with our recruiters that we don’t recruit from Adobe. It seems you have a different policy. One of us must change our policy. Please let me know who. Steve.”

Ennyi. Jobs ultimátuma: nincs hosszas udvariaskodás, nincs ügyvédi körítés. Tiszta üzenet, egyértelmű állítás, konkrét elvárás. Ez az email-váltás egy sokkal nagyobb rendszer részét képezte. Jobs központi szerepet játszott abban, amit később a “no-poaching” egyezményeknek neveztek: a legnagyobb tech cégek informális megállapodásaiban, hogy nem szívják el egymás embereit. Mint Google korábbi vezérigazgatója, Eric Schmidt mondta egy meghallgatáson: “Steve nemtetszése feltétlenül befolyásolta a toborzási gyakorlatunk változtatását.”

De miért működött ez akkoriban, és mi változott azóta?

A 2000-es évek logikája vs. a 2025-ös valóság

A Jobs-korszak filozófiája alapvetően a stabilitásra épült. A megállapodások célja az volt, hogy a potenciálisan rivális cégek együttműködhessenek projektek során anélkül, hogy a tehetségeiket elvinnék egymástól. Ez egy bizonyos értelemben jól működött: alacsonyabb bérek, kiszámíthatóbb környezet, kevesebb káosz.

Mondjuk a történet végkimenetele beszédes: 2014-ben az Adobe, Apple, Google és Intel összesen 415 millió dollárt fizettek ki egy csoportos per keretében, miután kiderült, hogy ezek az egyezségek jogellenes „kartellezésnek” minősülnek.

Ma a játékszabályok teljesen megváltoztak. Leginkább három fő ok miatt:

• A mesterséges intelligencia fejlesztése nem lineárisan halad, hanem exponenciálisan. Itt hónapok dönthetnek évekről. Nincs idő a lassú, szerves csapatépítésre.
• Egyetlen kiváló AI-kutató képes olyan áttörést hozni, ami egy egész céget megváltoztat. Ez nem a 2000-es évek szoftvermérnöki világára jellemző helyettesíthetőség.
• Százmillió dollár ma sokkal kevesebbet jelent a Meta számára, mint amennyit jelentett volna az Apple számára 2005-ben. A tét megnőtt, a játéktér is.

Mi történik a munkaerőpiaccal?

Zuckerberg háborúja nem csak egy érdekes tech hír. Strukturálisan átformálja, hogyan kezelik a tehetséges munkavállalókat a piacon.

A modern munkaerő boom jellemzői közé tartozik már az is, hogy személyre szabott a megközelítés a hiring folyamat. Már nem HR-osztályok keresik a jelölteket, hanem a vezérigazgatók személyesen. Zuckerberg maga fogadja a potenciális jelölteket Silicon Valley-i és Lake Tahoe-i otthonában. Emellett:

• A Meta-ajánlatok gyors döntést igényelnek. Ez nem karriertervezés, hanem azonnali lehetőség. (S ha olvastátok korábbi híreinket az Apple AI eszközeinek stagnálásáról, akkor láthatjátok, hogy ez bizony kétélű szituáció)
• A Meta júniusban átalakította AI-csapatainak marketingjét, hogy a “szuperintelligencia” szóra fókuszáljon, olyan AI-technológia köré, ami ugyanolyan jól vagy jobban képes elvégezni feladatokat, mint az emberek. (Kb. amit az OpenAI is mondd az AGI-val)
• Teljes csapat átvételekről is beszélünk. A korábban említettek közül is, nem csak Pang ment át az Appletől, hanem Mark Lee és Tom Gunter is követték őt, együtt vitték a tudást és a munkakapcsolatokat.

Látjuk, az Apple nem is próbálta túllicitálni a Meta ajánlatát, a több száz millió dolláros összegek messze túlnyúlnak azon, amit a cég vezető pozíciókért fizet (Tim Cook kivételével). Hogy ez vajon racionális döntés volt-e?

Igen is, meg nem is.

Igen, mert nem lehet fenntarthatóan versenyezni olyan bérek ellen, amik a teljes iparági standardot felborítják. És nem, mert a Meta hét hét alatt hat AI-kutatót szívott el az Apple-től, ez már nem egyszeri veszteség, hanem strukturális kiüresedés.

Az Apple valószínűleg arra számít, hogy a Meta-stratégia nem fenntartható hosszú távon. De mi van, ha mégis az?

A jó munkaerő arany, és most aranyláz van

Miért fontos ez?

Mert a tehetség ma már stratégiai fegyver, nem csak költség

A legjobb emberek nem helyettesíthetőek. Egy kiváló ember képes olyan teljesítményre, amit tíz átlagos nem tud produkálni. Ez különösen igaz az innovatív, technológiai területeken. Erről egyébként írtunk is már: A kikapcsolás paradoxona: miért büntetjük a legjobb embereinket?

Jobs 2005-ben azt mondta az Adobe-nek: “One of us must change our policy. Please let me know who.” Kemény, egyértelmű, de kooperatív volt. Ma Zuckerberg ezt mondja: “Én megváltoztatom az egész iparágat. Ki jön velem?”

A különbség nem csak stílusbeli. A világ fundamentálisan megváltozott. Ezt a “háborút” már nem lehet megnyerni védelmi stratégiákkal vagy gentleman’s agreement-ekkel. Ma már támadásban kell gondolkozni, és aki a legbátrabb a befektetésekben, az viszi a prímet. És akkor itt még csak meg sem említettük Elon Muskot…

Az érdekesség, hogy mire megírom ezt a cikket (jó, mondjuk amúgy sem pont mai hír, de) már droppol a következő fejlemény az ügyben: három AI-kutató már el is hagyta Meta új szuperintelligencia laboratóriumát, mindössze két hónappal mindezek után (ők egyébként ex-Google és OpenAI tagok voltak). És, hogy hová távoztak? Hát, (vissza) az OpenAI-hoz…

A Meta vezetői állítólag bürokratikus és toborzási problémákkal küzdenek az AI-incentívák terén. A cég az elmúlt hónapokban többször átszervezte AI-csapatait, erre lépett az Altman csapat…

A tanulság? Kövesse ezt az, aki tudja. Az biztos, hogy itt már nincsenek gentlemanek, az offenzíva élesedett. És a Meta esetében úgy tűnik, hogy a gyors pénz nem tudta ellensúlyozni azokat a strukturális problémákat, amik miatt a legjobb elmék végül mégis máshol keresik a kihívásokat.

Olvass tovább a témában!

• PwC: „juniorból menedzser” 3 éven belül! Az entry-level poziknak vége?
• AI-SaaS vagy tanácsadó? A legtöbb mesterséges intelligenciás startup nem az, aminek látszik
• Top 10 tavaszi AI startup – az Y Combinator felhívása „agentic” megoldásokra
• Shopify CEO: „AI használat = alapelvárás”

Forrás:
AI Magazine, TechCrunch, Unilad, Wired

Fotó:
Envato License