Természetesen az elmúlt év sem volt mentes startup kudarcoktól, a crunchbase összesítése szerint mintegy 560 projekt vérzett el 2019 során – legalábbis azok közül, amiket ők számon tartottak – ezzel mintegy 632 alapítónak megnehezítve az életét vagy éppenséggel fontos tanulsággal szolgálva. Megnéztük, hogy mik voltak az emlékezetes zátonyra futások tavaly, nagy hangsúlyt fektetve arra, hogy mit szűrhetünk le a látottakból.

A crunchbase listáján az alapítás átlagolt időpontja 2013 október hatodika, úgy tűnik nagyjából hat évig húzták a különböző sikereket a végső kudarc előtt vitathatatlanul elérő projektek. Mi nem csupán ebből a listából dolgozunk, azonban azok, akiket a nagy múltú lap szemlézett a legkülönbözőbb befektetési formákban részesültek, köztük üzleti angyalok, Series A-B, magvető és egyéb intézmények siettek segítségükre a profit reményében.

Műszaki vizsgálat drónnal

Az Aria Insights azt az ambiciózus célt tűzte ki magának, hogy mentőakciókat hajtsanak végre drónokkal, egyéb pilóta nélküli repülő szerkezetekkel, amikor éppen nincs kit megmenteni, akkor hidak műszaki állapotát ellenőrizték volna ugyanezekkel az eszközökkel.

Azért buktak meg, mert olyan problémára akartak megoldást nyújtani, ami nem igazán létezik, pontosabban nem úgy létezik, ahogy azt ők remélték. Az alap szituáció valós, vannak például eltűnt túrázók, vannak hidak, amiknek a műszaki állapotát ellenőrizni kell. Egy pilóta nélküli repülőgép jó megoldásnak tűnik, hiszen minden bizonnyal olcsóbb, talán egy drón még gyorsabb is, kaptak 39 millió dollár befektetést.

A helyzet azonban az, hogy mind a mentőakcióknak, mind a hidak műszaki ellenőrzésének megvannak a jól bejáratott, erősen szabályozott útjai, a világ még nem állt készen a startup megoldására. A tanulság az, hogy nem lehet elég alaposan körbejárni a megcélzott problémát, sosem lehetünk kellően biztosak abban, hogy lesz piacunk. Csak akkor tegyük meg a következő lépést, ha valaki már hajlandó volt kinyitni a pénztárcáját a szolgáltatásunkért!

Okosbőrönd

Aki valaha utazott már repülőn, az szembesült a csomagok méricskélésének problémájával, otthon kell ellenőrizgetnünk, hogy meghaladjuk-e a súlykorlátot, ha ezt nem tesszük meg, akkor a check-in során derülhet ki, hogy bizony baj van. Arról nem is beszélve, hogy a bőröndöket érdemes zárni, hiszen ki tudja mi történik velük az utazás során, ráadásul miközben reptereken rohangálunk vagy éppen várakozunk, jó tudni, hogy pontosan hol is van a csomagunk, nehogy valaki elcsórja. Ha pedig elhagytuk, akkor is tök jó lenne látni a telefonunkon, hogy hol van.

Minderre és sok egyébre nyújtott megoldást a bluesmart, a forradalmi okosbőrönd, amivel még fel is tölthettük telefonunkat.

Az Indiegogo kampányuk során 2700%-al haladták meg az eredeti tőkeigényüket 2014-ben, 2,2 millió dollárt gyűjtöttek, aztán a repterek egyetlen tollvonással kivégezték az egész projektet, betiltottak minden olyan bőröndöt, ami bármilyen akkumulátort tartalmaz annak szerves részeként.

Pedig az, hogy az elektronikai eszközeinket egy külön kis tárolóból egyetlen mozdulattal előkaphattuk a security-n való áthaladáskor igazán klassz funkciója volt a csomagnak, mégis le kellett húzniuk a rolót. Az okosbőröndöt már nem menthette meg semmi, még az sem, hogy az applikációjuk utazási asszisztensként is szolgált, sőt, útinaplót is vezetett helyettünk GPS adatok segítségével.

A tanulság az, hogy ha van valami, ami a piacodon józan ésszel átgondolva megtörténhet és sokat árthat neked, akkor az meg fog történni, de legalábbis fel kell rá készülnöd, el kell kerülnöd. A repülés biztonsági szabályozása rengeteget szigorodott 2001. szeptember tizenegy óta, nem jelenthetett nagy meglepetést senkinek, hogy egy akkumulátorral gyártott bőröndöt betiltanak.

Újszerű csomagküldés

A startup kultúrában sokan sok hagyományos piacot próbálnak felrázni, jó példa erre a SHYP, akik azt ígérték, hogy ha csomagot szeretnénk feladni, akkor 20 percen belül bekopogtatnak, becsomagolják amit küldeni kívánunk, megkeresik a legjobb ajánlatot, fel is adják helyettünk. A szolgáltatásukért mindössze öt dollárt kértek, emellett az adott szállítmányozó cég díját is ki kellett fizetnünk.

Ötvenmillió dollárnyi tőkét kaptak a befektetés során, azonban a San Francisco-ból indult projektnek nem sikerült további városokat meghódítania, sőt, otthon is hamar felmerült egy alapvető probléma. Az öt dolláros kiszállási, csomagolási díj egyszerűen nem érte meg, hiszen volt aki csupán egy könyvet akart feladni, mások viszont egy biciklit vagy akár valami még nagyobbat próbáltak eljuttatni egy másik városba.

Persze nem érte az alapítókat teljesen váratlanul a probléma, hiszen a tervük az volt, hogy az összegyűjtött csomagokat egyben adják fel, az így kapott kedvezmény majd behozza az öt dolláros kiszállási díjakon elszenvedett veszteséget, mégsem jött ki a matek, fenntarthatatlannak bizonyult a modell.

Elkezdtek extra költségeket kiszámlázni, ezzel megásva a saját sírjukat, ellentmondva az üzenetüknek, miszerint egy kényelmesebb, emberközpontúbb csomagküldési szolgáltatás lehetséges.

A tanulság az, hogy nem minden szolgáltatást lehet megújítani, sok minden azért olyan, amilyen, mert másképp egyszerűen nem éri meg. Ha pedig úgy érezzük, hogy mi igenis képesek vagyunk arra, hogy egy ősrégi területen változást hozzunk, akkor töltsünk el hosszú hónapokat alapos tervezéssel, minden elképzelhető – és elképzelhetetlen – eshetőségre legyen kalkulációnk.

Folytatjuk, hamarosan jelentkezünk 2019 további tanulságos startup kudarcaival!

Fotó: Pixabay.com