Mi a különbség a foci és a HR között? A cégtulajdonos nem igazolhat máshová – Guttmann-szabály

Dátum

Megosztás

Üzenet: Találkozzunk élőben! Beszéljünk üzletről, AI-ozzunk közösen. 6 Minner esemény lesz november-decemberben. Melyikre jössz el? Kattints ide a részletekért! 

A HR Portálon a minap Papp Tamás István HR-szakértő egy Fradi-meccsből indulva írt arról, mit üzen a mai munkahelyeknek Guttmann Béla híres hároméves szabálya. Ha a név nem ugrik be: Guttmann Béla a legismertebb magyar edzők egyike, aki a portugál Benficával 1961-ben és 1962-ben is megnyerte a BEK-et, a mai Bajnokok Ligája elődjét.

Az érdekesség itt a focis analógia, illetve az a hároméves szabály, amiről már mi is különböző helyeken említést tettünk: a job hopperekről szóló cikkünkben és a Z generáció karrierterveiről írt anyagban is. Úgyhogy most kívülről nézzünk rá: mit mond a szabály, mit bizonyít belőle a cikk, és mit kezdhet vele az, aki a saját cégét vezeti.

A felvetés egyszerű: Guttmann szerint egy vezetőedző legfeljebb három évig tud eredményes lenni egy csapatnál, mert a harmadik szezon „végzetes”. Ő maga tartotta is magát hozzá: a HR Portál összesítése szerint négy évtized alatt 12 ország 25 csapatánál dolgozott, és sehol nem maradt két-három évnél tovább. Az edző továbbáll, jön a következő.

Nade a cégtulajdonos nem áll tovább. Ő a tizedik szezonját tölti ugyanannál a csapatnál, sokszor ugyanazokkal az emberekkel. Ha Guttmannak igaza volt, mi történik ott, ahol senki nem megy el?

Mit tudott Guttmann?

A HR Portál cikke szépen kibontja, mi kopik el három év alatt. 

  • Elfogy a kinevezéssel járó induló lendület. 
  • A vezető döntései, reakciói kiismerhetővé válnak: ami az elején versenyelőny volt, abból a riválisoknak kiszámíthatóság, a csapatnak kényelem lesz. 
  • A bevált módszer előbb rutinná, a harmadik évre merev rugalmatlansággá válik. 
  • És közben kialakulnak azok az érzelmi kötődések, amelyek mellett nehéz tárgyilagosnak maradni.

És akkor most kérdezhetnénk, hogy még mindig a fociról beszélünk?! Igen s nem. Mert valójában egyik sem “focis” jelenség. A harmadik pontot a sajtos cikkemben Alex Hormozi egyetlen mondatával írtam le: „Van egy jó playbookod? Jót futott? Király. De menni kell tovább.” Guttmann ugyanezt mondta, csak ő a bőröndjét is fogta hozzá.

Kiről szól a szabály, és kiről mérnek?

Guttmann a vezetőről beszélt: az edző fárad el, az edzőt ismerik ki. A cikkben felsorakoztatott adatok viszont a beosztottról szólnak, plusz hivatkozik egy holland metaanalízisre, amely szerint a szervezeti elköteleződés már a belépés utáni első évben csökken, és az Energage idei elemzésére is.

#azelemzés Az Energage több mint 30 millió munkavállaló és 80 ezer szervezet felméréseit elemezte. Eredményük szerint az elköteleződés a pálya közepére 12,3 százalékkal esik, és a 3–5. év között éri el a mélypontot. A HR Portál ezt az onboardingot követő esésként írja le, az eredeti viszont a munkaviszony derekára teszi.

Látod, ez két különböző görbe. Az egyiken a vezető koptatja a csapatot, a másikon a munkatárs kopik a saját helyén. A végeredmény hasonló, valahol a harmadik év környékén eltörik valami. A gyógymód viszont nem lehet ugyanaz.

Guttmann receptje a távozás volt. A beosztotti görbére épp ez az egyik legdrágább megoldás. A job hopperes cikkemben idézett kutatás szerint tízből hét ember teljesítménye visszaesik, amikor új céghez kerül, és átlagosan négy hónapba telik, mire visszakapaszkodik. Vagyis aki nálad a harmadik-ötödik évét tölti, az pont az az ember, akinek a pótlása a legtöbbe kerül…

HR Portál cikkének amúgy van itt egy pontja, amivel tök egyet lehet érteni: a hosszú szolgálati idő önmagában még nem lojalitás, sokszor csak kényelem vagy kényszer. A Z generációs felmérés is erre mutat: a fiatalok 49 százaléka építené végig egyetlen cégnél a pályáját, az X és Y generációnál ez 71 százalék. A hűség tehát már nem jár automatikusan a belépővel együtt.

Mit csinál az, aki nem mehet el?

Értelemszerűen (talán), egy cégvezető nem tudja kirúgni saját magát a harmadik szezon végén. Neki a megújulást belül kell megszerveznie, a távozás helyett. Guttmann három kopási pontja itt hasznos kérdéslistává fordul:

  • Honnan jön nálad az új lendület, ha nem egy új kinevezésből?
  • Mennyire vagy kiszámítható? Tudja már a csapatod előre, mit fogsz mondani egy új ötletre?
  • Melyik bevált módszeredből lett az idők során íratlan szabály?

Az utolsó talán az egyik legátláthatatlanabb. A job hopperes kutatás egyik tanulsága éppen az volt, hogy ahol régóta együtt dolgozik a csapat, ott kimondatlan normák alakulnak ki, és jóval kisebb a tűrés azzal szemben, aki ezeket nem ismeri. Ugyanez a mechanizmus fordítva is működik: a régi csapat ugyanilyen nehezen engedi be az új módszert, mint az új embert.

Hármas törvény

Guttmann 1962-ben, második BEK-győzelme után hagyta ott a Benficát, a hároméves szabály szerint épp időben. A HR Portál szerint viszont a szóbeszéd azt is tartja, hogy előtte 65 százalékos fizetésemelést vagy győzelmi prémiumot kért, és nem kapta meg. Megsértődött, és elátkozta a klubot: száz évig nem nyernek európai kupát. A Benfica azóta nyolc európai döntőt veszített el.

A legenda a harmadik szezonról szól. Engem viszont jobban izgat, hogy a történet közepén egy elmaradt bértárgyalás ül.

Lehet, hogy a csapatodban is van ilyen harmadik szezon: az a pont, amikor az egyik embered rájön, mennyit ér, és senki nem ül le vele beszélni róla. Nálad mikor volt utoljára ilyen beszélgetés a harmadik évüket töltő kollégákkal? És saját magaddal?

Olvasnál még a témában?

Forrás:
HR Portál, Energage

Fotó:
Flow

Kertvéllesy András
Kertvéllesy András
Négy ország felsőoktatási intézményeiben, három nyelven tanultam írni és olvasni. Hiszem, hogy a világ megismerésére az egyik legjobb módszer a színháztörténet és az önreflexió. Analitikus típus vagyok: szeretek többet gondolkozni, mint amennyi időbe kerül azt elmondani – remélem, hogy a Minneren, pont emiatt kerültök majd előnybe.