Nem kell üzletfejlesztési szakembernek, netán startup szakértőnek, sőt még cégek életútjával foglalkozó hobbitörténésznek sem lennünk ahhoz, hogy átlássuk: egy projekt sikere nagyrészt az emberi tényezőn múlik.
Nagy kérdés azonban, hogy egymagunk is sikerrel járhatunk-e, vagy csak és kizárólag csapatban dolgozva érhetjük el az álmainkat. Ahogy az angolszász nyelvterületeken mondják:
Team work makes the dream work!
Vagyis a csapatmunkában működik az álom, magyarul nem rímel, még csak nem is hangzik túl jól, mégis értjük a lényeget: a közvélekedés szerint csapatra és csapatmunkára van szükségünk.
De mi szól a csapatmunka ellen?
Sokan vannak, akik egyszerűen nem szeretnek másokkal dolgozni, a magányos farkas típus azonban egyedül is lehet eredményes, sikeres.
Tény és való: egy csapat óhatatlanul kompromisszumokat igényel, arról nem is beszélve, hogy akár fizetések, akár tulajdonrész formájában, de valahogy mindenképp kompenzálnunk kell a többieket, de ha egyedül vagyunk, ezt a problémát már meg is oldottuk.
Tény az is, hogy – megfelelő – csapattagokat találni nem könnyű, még akkor sem, ha bőséges tőkével rendelkezünk, amit humán erőforrásra fordíthatunk.
Ráadásul minden egyes új csapattag kockázatot is hordoz magában, hiszen ha rosszul választottunk, és kifogtunk egy úgynevezett „toxikus” személyiséget, aki módszeresen mérgezi a meglévő csapat hangulatát, akkor több problémát okoztunk, mint amennyit megoldottunk volna a felvételével.
Ha egyedül dolgozunk, akkor bármiféle kompromisszum nélkül valósíthatjuk meg a saját elképzeléseinket.
Azt is látnunk kell, hogy ha már egynél több emberről van szó, akkor óhatatlanul fellépnek „politikai”, pszichológiai, és egyéb, többnyire természetesen emberi tényezők, amik számos bonyodalmat okozhatnak a cég életében.
A hatékonyságunknak is jót tehet, ha egyedül doglozunk, hiszen nem kell másokhoz alkalmazkodnunk, nincs szükség időrabló meetingekre, szavazásokra, egyebekre.
Mi szól a csapatmunka mellett?
Ha a célunk a projekt növekedése – márpedig kinek lenne más célja -, akkor csak idő kérdése, hogy csapattagokra legyen szükségünk, úgy tűnik tehát, hogy nem az a kérdés, hogy kell-e csapat, hanem az, hogy mikor. Tetszik, nem tetszik, nem fogunk tudni mindent egyedül megoldani, nem is érthetünk mindenhez, így elkerülhetetlen folyamatról van szó a cégünk életében.
A befektetők számára a magányos farkas ijesztő, csapatba szeretnek fektetni, pontosan azért, mert jól tudják: teljesen irreális, hogy egyetlen ember fejében legyen jelen minden szükséges tudás.
A feladatokat meg kell osztani, már csak azért is, mert kifejezetten egészségtelen, hogy minden felelősség egyetlen ember vállát nyomja, egy csapatnak ebben is szerepe van.
Nagy kérdés persze az is, hogy mit értünk csapat alatt, vannak, akik üzlettársakra gondolnak, mások alkalmazottakra. Ha üzlettársakról van szó, akkor nagy jelentősége van a már említett „tehermegosztásnak”, ha pedig alkalmazottakról, akkor a feladatok szükségszerű delegálása játszik nagy szerepet.
Kifejezetten hibás vállalkozói viselkedésforma az, ha a feladatok nem kerülnek delegálásra, ez alacsony hatékonysághoz és problémák tucatjaihoz vezethet.
Akkor mi a helyes eljárás?
Úgy tűnik elkerülhetetlen, hogy előbb vagy utóbb csapatot alakítsunk ki magunk körül, a kérdés csak az, hogy mikor. Komoly hiba lehet az elhamarkodott bővülés és a felvétel halogatása egyaránt, az azonban biztos, hogy ha piacképes az, amit csinálunk, akkor hamar eljutunk ahhoz a ponthoz, amikor egyszerűen képtelenek vagyunk egyedül fenntartani a folyamatokat.
Fotó: Pixabay
