Megvan az a pillanat, amikor félúton egy webináriumban rájössz, hogy tíz perce nem is figyelsz? Vagy amikor elolvasol egy tényleg jó szakmai anyagot, lelkes leszel, elmented, aztán három hét múlva egyetlen használható mondat sem jut eszedbe belőle? Közben van egy fiókod valahol félbehagyott képzésekkel, plusz legalább egy könyved az éjjeliszekrényen elmagányosodva a 3. fejezetnél…

Lustaság? Nem, nem. És ezzel nem is vagy egyedül. Egyszerűen túl sok az input és kevés, ami megmarad – egy nagyon gyakori állapot.

És közben pontosan tudod, hogy pont ez a szűk keresztmetszet. Nem a piac, nem a tőke. Az hogy milyen gyorsan tanulsz meg valami újat és mennyire tudod tényleg használni. Jó lenne, ha az agyad szivacs lenne. Egyszer elolvasod, egyszer meghallgatod, és bent van.

Alapból nem így működünk, de tudunk jobban? Egy 25 éve tanuláskutatással foglalkozó szakember anyagát fogjuk most picit átnézni, hogy is van ez, milyen trükkök vannak, amikkel a mai digitális világban ezt a működésünk picit “fel tudjuk borítani”. Mert szerinte a jól teljesítők nem tehetségesebbek, csak az agy működéséhez igazítják a tanulást. Három szokást nézünk meg.

Nem lusta vagy, spórolsz

Az alap a neuroplaszticitás, vagyis hogy az agy képes átszervezni magát. Három dologra reagál: újdonságra, relevanciára és értelmes visszajelzésre. Az ismételt, szándékos gyakorlás fizikailag átrendezi az idegpályákat.

A gond az, hogy a legtöbb tanulási helyzet pont nem így épül fel. Egy hagyományos előadáson körülbelül húsz perc után elveszíted az embereket, és nem azért, mert lusták. Az agy energiát spórol: a passzív befogadás egyszerűen nem indítja be azokat a mechanizmusokat, amelyek tartós emléknyomot építenek. De, ha végigolvasol egy százoldalas anyagot pl., két nap múlva a felütést sem tudod felidézni… Kivéve, ha az egy minner-cikk, ugye?

Az amerikai munkavállalók 70%-a egyébként úgy érzi, nincs felkészülve a mai munkaerőpiacra.

Mert rossz formában kapjuk az anyagot, a felkészítést, a betanítást, a scripteket stb… A jól teljesítők ezt ösztönösen kerülik. Nem csak újraolvassák a jegyzetet, de aktívan próbálják fel-, vagy vissza is idézni azt (pl. memóriá/kártyajáték, aktív challengelése saját maguknak). Nem mindent egyszerre és egyben! Szét kell szórni. Van ennek hivatalos neve is, de nem ez a lényeg. És visszatérnek rá, más helyzetben, más problémára húzva rá. Ez a három mozdulat, felidézés, időzített ismétlés, új kontextusban való alkalmazás fordítja át a rövid távú információt tényleges tudássá.

Valahol Milán is erre bíztat ezekkel a rövid kis videókkal! Nem a tananyag mérete számít (5 perc??), hanem, hogy aztán azt magadtól kell(ene) alkalmaznod. De, ha ez nem megy, akkor mit várunk?

Szerinted miért 3-5 percesek Milán videói a 8-as klubban és miért apró lépésekre van bontva a B2B sales klub anyaga is? Nem azért, mert ne lehetne hosszabbat csinálni. Egyszerűen csak nincs időd. És ha lenne is, vállalkozóként a nap végén egyszerűen nincs meg hozzá a figyelmed. Húsz perc, maximum. Utána még alkalmazni is kéne, még min. 20 perc agyalás azon is. Kb. 45 perces tanóránál vagyunk már, ugye.

A klub neve is innen jön: a 8-as arra utal, hogy a legtöbb cégvezetőnek este nyolc után jut ideje a saját cégére, amikor végre elcsendesül minden. Ez az a pár óra, amiből ki kell jönnie a fejlődésnek. Nem vagy még tag? Na klikk a linkre!

A falatnyi tanulás nem a Duolingo találmánya

A szakértő szerint a valódi tanulás építőköve a falatnyi, strukturált feladat, ami aktív felidézést és időzített ismétlést kíván. Ha ez ismerősen hangzik, az nem véletlen: ezen a mechanikán ül a teljes tanulóapp-ipar.

Pl. a Duolingo, ugye. Pedagógia játékos köntösben. Vagy fordítva. Napi célok, szériák, szintlépések, heti ranglisták. Amikor korábban írtunk erről a Minneren, a pszichológiai háttér ugyanez volt: a pozitív megerősítés, vagyis hogy az ismételt jutalmazás szokást épít. A magyar Voovo ugyanezt a logikát vitte be az anatómiatanulásba, flashkártyákkal és időzített ismétléssel, épp azért, mert a magolás nem működik.

A Duolingo napi aktív felhasználóinak száma 2021 és 2023 között 28,4 millióról 66,8 millióra nőtt, a bevétele 105,7 millió dollárról 201,3 millióra. Mindezt annyival, hogy elérték, az emberek töltsenek napi 5 percet a képernyő előtt, mint rutin…

A saját fejlődésedre lefordítva: ne blokkosíts. Egy háromórás vasárnapi „végre utánaolvasok” blokk rosszabbul teljesíthet, mint napi tizenöt perc, ha a tizenöt percben tényleg elő kell hívnod valamit a fejedből. Az alkalmazás is számít! Az alkalmazáshoz pedig több kell mint nyers fogyasztási idő…

Nem a tudás mennyisége a szűk keresztmetszet, ha azt nem tudod alkalmazni (mert nem jön elő, nem tudod felidézni, vagy egyszerűen csak nem is gondolkozol róla dobozon kívül).

Az AI-t rossz irányból használjuk

A második szokás az AI, és itt akad el a legtöbb beszélgetés. A generatív AI-ra alapból gyorsítóként nézünk: legyen kész hamarabb az anyag. Csakhogy ha az AI gondolkodik helyetted, pont azt a küzdelmet spórolod meg, amitől a készség épülne.

A használhatóbb verzió az AI mint “edzőpartner”. Előkészülni, tesztelni, kérdezni, kutatni, és nem magát a végcélt helyettesíteni a válaszával. Meglepődnétek mennyire jól le lehet bontani feladatokat, problémákat apró, (mint említett) falatnyi részekre ezekkel a nyelvi modellekkel. 

És érdekes módon a felhasználók amúgy is efelé sodródnak. Az NBER kutatása, amiről itt írtunk részletesen, több mint egymillió ChatGPT-beszélgetést elemzett, és azt találta, hogy a „kérdezés” típusú üzenetek aránya 2025 közepére 51,6%-ra nőtt, míg a „csináld meg” típusúak 34,6%-ra estek vissza. Az átlagfelhasználó emberek tanácsadót keresnek benne, nem robotot. Érdekelne egy jó eszköz, amit általánosságban tudsz tanulásra, strukturálásra használni? Szerintem a NotebookLM a Googletől elég jó: Google NotebookLM: A kisvállalkozások új szupereszköze – cikkünk óta bőven frissült is.

Az már csak hab a tortán és ez most lehet rossz is, de valamennyire a pozitív oldalát is alátámasztja ennek a jelenségnek az, hogy a tanulóappok is egyre inkább csúsznak bele az AIosításba, ami, ha jó alapra épül nem feltétlen baj…

Gondolkodj arról, AHOGY gondolkodsz

A harmadik szokásról beszélünk a legkevesebbet: a metakogníció, vagyis a saját gondolkodásod utólagos átnézése. Nem az érdekel, hogy jó lett-e az eredmény, hanem hogy hol csúszott félre az érvelésed, milyen feltételezéssel indultál, és mit csinálnál másképp. Ez az, ami eldönti, hogy az AI segít-e vagy kiüt. Ha megíratod vele a végleges anyagot, a tanulás az outputnál megáll. Ha viszont arra használod, hogy szétszedje a saját érvelésedet és megmutassa a lyukakat, akkor mélyül. 

Ehhez viszont kell hely a hibázásra. Ha minden próbálkozásnak tétje van, nem kísérletezel, s egy idő után csak védekezni fogsz ezek ellen a “bukások”, “sikertelenségek” ellen… És a félelem szorongó embert épít. Aki jól teljesít, az bizony elbukik néha, de elemezni tudja, mi ment félre, és képes újrapróbálni. De ehhez kell gondolkodj arról, AHOGYAN gondolkodsz és, ahogyan megoldasz, vagy éppen csak ránézel problémákra!

Cogito ergo sum!

Olvass még a témában! Apránként!

• Gemini a tanteremben: gamifikáció, online oktatás, AI
• Turbózd fel vállalkozásodat: 10+ AI eszköz digitális tartalomkészítőknek
• HR Portál: Miért lett hirtelen luxus a pályakezdő?
• Miért ne válthatna le az AI pont Téged? Hormozi tippek tartalomkészítésről
• GG, jön a kaja? Gamifikációs stratégiák, fast-food, nyeremények

Forrás:
Fast Company, NBER, Minner

Fotó:
Canva, Flow