Nem rajongok kifejezetten a filozofikus elmélkedésekért és a bölcs idézetekért, de Szókratész egy mondata mélyen az emlékezetembe vésődött:
“Minél többet tudunk, annál inkább rájövünk, hogy nem tudunk semmit.”
Ha valamit, ezt biztosan megtanultam az elmúlt években. Számtalan alkalommal beszélgettem az osztálytársaimmal, szaktársaimmal arról, hogy az együtt eltöltött középiskolás és egyetemi évek vajon „megtérülnek-e” valaha az életben? És ezalatt most sokkal inkább a beleölt időre-energiára-tudásra gondolok, mintsem az egyetemi tandíjra. Számtalanszor olvastam az oktatással kapcsolatos híreknél a komment szekcióban, hogy mennyire nem az életre nevel a magyar oktatási rendszer; vagy azt az ironikus kérdést, amely a másodfokú egyenlet megoldó képletének középiskolai létjogosultságát kutatta.
Ennek a cikknek nem célja, hogy az ilyen kérdésekre adható válaszokat boncolgassa, vagy egyértelműen kiálljon egy adott álláspont mellett. Sokkal inkább a személyes tapasztalataimról szeretnék röviden mesélni, valamint arról, hogyan jutottam el a Minner.hu-s munkámig, mi történt az első hat hónapban, és hogy a diploma mivel járult hozzá a pályakezdésemhez.
A kezdetek
Végzős gimnazistaként felmerül az egész életünket befolyásoló kérdés: Merre tovább? Volt pár elszánt osztálytársam, nekik ez nem volt kérdés. Azonban néhányunknak nem volt határozott meggyőződése arról, mivel is szeretnénk foglalkozni a nem túl távoli jövőben. Ekkortájt olyan gondolatok cikáztak a fejemben, hogy „én hülye, miért nem mentem inkább szakközépiskolába, ott legalább kitanultam volna egy szakmát”, de ekkor már késő volt siránkozni. Édesanyám riporterként vagy szóvivőként a tévében szeretett volna viszontlátni, engem pedig érdekelt a média világa, így az érettségi megszerzése után kommunikációs – marketinges irányba indultam el.
Középiskolai tanulmányaim mellett az utolsó két évben kezdtem el kisgépes promóterként dolgozni a helyi MediaMarkt-ban. Tipikus diákmunka, elfogadható bérezés, csak a hétvégéim mentek rá. De úgy voltam vele, hogy a munka nemesít, a zsebpénzt pedig magamra költhettem.
Egyetemista éveim alatt kipróbáltam magam több területen is: marketing gyakornokként egy nemzetközi lemezkiadónál voltam néhány hónapig, ezután egy zenekart menedzseltem. Amikor aztán a zeneipar mindkét oldalán állva (zenész-menedzser) arcon lettem csapva, eldöntöttem, hogy nem erre fogom alapozni az életemet, mert akármennyire is rajongtam a „rocksztár” világért, rendkívül instabil és kiszámíthatatlan, mondhatni disztópikus jövőkép tárult elém. Jól döntöttem, a koronavírus nem segített volna a helyzetemen, ellenben érdekesség, hogy Milán pont a járvány csúcsidején vett fel.
A kommunikációs diploma megszerzése után jobb híján ételkiszállítást vállaltam irodaházakba, valamint dolgoztam gyógyfürdőben információpultosként is. Nem éreztem ezeket a munkákat degradálónak, de csalódott voltam és dühös, amiért az alapképzés után nem tudtam a szakmámban elhelyezkedni, holott legbelül éreztem, hogy a büfészaknak is gyakran nevezett komédia nem feltétlenül kecsegtet fényes karrierrel.
Feleslegesnek éreztem a diplomámat és ablakon kidobott pénznek és időnek tituláltam a papír megszerzésével járó éveket. Sokáig elégedetlenkedtem, de az önkritikám egy ponton fejbe vágott: mi van akkor, ha nem vagyok elég jó, és nem az egyetem vagy az elvégzett szak hátráltat? Fájt a beismerés, de annál inkább motivált: pont ebben az évben indította el az egyetem a marketing mesterszakot, amire vacillálás nélkül beadtam a jelentkezésemet.
Mivel a mesterképzés alatt már jobban belemélyedtem a marketingbe, bekövettem minden, a marketing szakmával összeegyeztethető Facebook oldalt, köztük a Minnert is. 2020 telén szembejött velem Milán hirdetése, ami csupán egy Facebook poszt volt a Minner oldalán. Egészen meglepő, de ahogy a mostani munkatársfelvételnél, úgy az enyémnél sem kért önéletrajzot, a mai napig nem látta az CV-met, és egy bizonyítványomat sem kellett neki bemutatnom. Ő volt az egyetlen munkáltató, akinél Messengeren jelentkeztem egy rövid bemutatkozás kíséretében. Mondhatni, hogy ellene megy az egész HR szakmának, de meglehet, hogy én sem csinálnám másképp a helyében. Még mindig nevetünk azon, amikor első munkanapomon megkérdezte: Karesz, te mennyi idős is vagy?
Minner – Az első igazi közgáz melóm
Ha nem ismernéd, a Minner.hu egy cégvezetőknek, vállalkozóknak szóló médiaoldal; továbbá üzleti eseményeket is tartunk, amikor lehetséges. Az oldalhoz tartozik egy videós oktatóportál is, a MinnerAkadémia, amit leginkább az HBO Go-hoz tudnék hasonlítani, csak ezen a felületen nem filmeket, hanem kifejezetten üzleti képzéseket lehet megnézni.
Milán eredetileg azt a feladatot szánta nekem, hogy képeket készítsek a cikkekhez azért, hogy jobban megragadja a figyelmet, valamint az ábrák segítsenek feldolgozni a mondanivalót, üzenetet. Visszatekintve, az első pár hónap alatt készített munkáim elég gyatrára sikeredtek. Azzal nyugtattam magam, hogy az olvasóknak nem a dizájn számít, és amúgy sem vagyok grafikus. De aztán egyre kellemetlenebbül éreztem magam amiatt, hogy nem teljesítem megfelelően a rám kiszabott feladatot. Ráadásul Milánnal is volt egy „összeveszős” hetünk, így elhatároztam, hogy véget vetek a gyomorgörcsös időszaknak: felhívtam egy tehetséges fotós ismerősömet, aki rendkívüli „szépérzékkel” van megáldva, és megkértem, hogy segítsen felnyitni a szemem, kirángatni a komfortzónámból. Így születtek meg azok a Minneres dizájnelemek, amiket azóta is alkalmazunk, de szakértő segítsége nélkül ez nem jött volna össze. Pont ezért, bárhol bármit is csinálsz, ne félj kérdezni! Csak úgy lehet tanulni, ha kérdezel, sőt, ezáltal a hibalehetőségek számát is nagymértékben csökkentheted, ezt megtanultam.
Ahhoz, hogy az onboarding flottul menjen, különböző feladatokat kaptam, amikhez csatolva volt egy-egy MinnerAkadémia képzés is, mint az Átfogó marketing, Facebook marketing képzés és a Marketing kampánykészítés minikurzus. Milán mindig azt mondta, hogyha nem tudom alkalmazni az akadémiás videókból megszerzett tudást, akkor egész egyszerűen ki fog rúgni nem jók a képzések, hiszen pont azért készülnek, hogy bárki használni tudja. Végül beváltak; leegyszerűsítették és meggyorsították a betanulás folyamatát. Most éppen a Marketing szövegírás képzés van porondon, ami sokat segít a cikkírásban is.
Vicces, de ma már képszerkesztéssel foglalkozom a legkevesebbet. Rendesen be lettem dobva a mélyvízbe, bár ezt egy percig sem bántam: pár hónap alatt megtanultam a közösségi média hirdetéseket kezelni, rengeteg személyes konzultáción vettem részt Milánnal, és sok cikkemet olvashattad már a Minner.hu-n, például a Digitális Ninja hetek alatt született több saját tartalmam, „beledumáltam” egy-két Minner podcastbe, jelenleg pedig én felelek a Napi 1%-os küldetésekért.
A Digitális ninja tartalmakat külön kiemelném. Bármilyen vállalkozói területről legyen szó, láthatóan előnyt jelent az, ha tisztában vagyunk különféle digitális megoldások használatával. Miközben a szoftverek bemutatásán dolgoztam – továbbá összekapcsoltam azt a személyes vállalkozói konzultációkon elhangzottakkal -, akkor jöttem rá igazán, hogy a cégeknek valójában szinte semmi idejük nincs a digitalizációval foglalkozni. Erre tudok is egy példát: egy vállalkozó azért szeretett volna konzultálni, hogy átbeszéljék Milánnal a cég következő Facebook marketing kampánytervét. Csakhogy nem rendelkezett megfelelő jogosultsággal, és mire sikerült az adminjogokat beállítani, véget ért a másfél órás konzultáció. Mindenki hibázott, de Milánnal megbeszéltük, hogy ezentúl ezt mindenképp ellenőriztetnünk kell az ügyféllel, mielőtt eljönne a találkozóra.
A vállalkozók érthető módon folyamatosan el vannak havazva, ezerfelé kell egyszerre figyelniük, ezért nem érnek rá arra, hogy megismerjenek, kipróbáljanak új szoftvereket, miközben sokszor pont ezek segítenék őket abban, hogy minél jobban kiaknázzák a digitalizáció és automatizáció számtalan előnyét, nem beszélve az idő- és költséghatékonyságról, valamint a nagyobb profitlehetőségekről.
Két kattintásra vannak tőle.
Amit bár nem tanítanak az egyetemen, de egy tantárgyam kifejezetten martech szoftverek bemutatásáról szólt. Ezeket a programokat nem lehetetlen használni, de ahogy Milán fogalmaz:
„Rá kell szánni az időt, hogy kattintgassunk, felfedezzük a szoftvert, sőt időnként nem árt félrekattintani, és megnézni, mi sül ki belőle.”
Utóbbiban biztosan nagy segítségére lehetünk a munkáltató cégünknek; egyes vállalkozóknak a Digitális Ninja heteken bemutatott megoldások is már-már az űrtudománnyal vetekednek.
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar hatással lehetek a hazai vállalkozókra.
Amikor a Minnerhez kerültem, Milán már számos podcast adást legyártott és megosztott, amihez egy kompakt, laptophoz csatlakoztatható USB-s mikrofont használt, valamint az eléggé közismert alap vágóprogramot, az Audacity-t. Mikor beköltöztünk az irodába, mínusz fokokban rollereztünk el a Corvintól a Blaháig, hogy vegyünk mikrofonokat és hangkártyát, hogy ezentúl podcast stúdióként is használhassunk az irodát. Miután összeraktuk a felszerelést, javasoltam neki a Reaper DAW (digital audio workstation) szoftvert, amit azóta nálam is jobban megtanult kezelni. Annyira hintette az igét erről a programról, hogy nagyobb hallgatottságú podcast csatornáknál is elkezdték használni. Izgalmas ez a tovagyűrűző hatás. Ráadásul amikor Milán elmondta, hogy a Facebook csoportokban is már a Reapert javasolják… az az érzés felbecsülhetetlen volt számomra.
Mire jó egy (közgazdász) diploma?
Amióta Milánnal dolgozom, sokat brainstormingolunk, ötletelünk mindenfélén. Egyik alkalommal a közösségi iroda kávégépéhez tartottunk, amikor feltettem neki egy olyan kérdést, ami már régóta foglalkoztat: megérte ennyi éven át tanulni? Persze, megtanultam, mi az a 4P, STP és a több milliónyi marketinges fogalom, rövidítés, módszer… de hozzájárultak-e mindezek bármiben a karrierem fejlődéséhez? Rengeteg vállalkozó ugyanúgy elvégzett valamilyen közgazdász szakot, mégsem tűnik úgy, hogy az elméletet minden ponton alkalmazni tudná a gyakorlatban. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyetem adhat egy erős alapot, egyfajta (kreatív) gondolkodást, valamint megtanít arra, hogyan oldj meg feladatokat egyedül és csapatban egyaránt. A megszerzett tudást szinte lehetetlen rögtön adaptálni, ráadásul sok vállalkozás csak úszik az árral, sokszor nem is nyitott az új ötletekre. Ellenben Milán állítja, hogy nem tanultam volna be olyan gyorsan és könnyedén, ha nem közvetlenül az egyetemről vesz fel.
Egy diploma önmagában sosem fogja tálcán kínálni a mindentudás gyümölcsét, a sikeres karrier receptjét, de a vörös szőnyeget sem teríti elénk a legjobb munkahely legmagasabb pozíciójának irányába. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy főleg a közép- és nagyvállalati kultúrában a diploma megléte a legelső szűrő új munkatárs felvételénél, így akik több éve a szakmában tevékenykednek szakirányú végzettség nélkül, sokszor hátránnyal indulhatnak az állásinterjún.
Mesterszakos féléveimben már sokkal tudatosabban álltam a tanulmányaimhoz: kerestem, kutattam, filmek helyett reklámokat nézegettem, marketinges szemmel tekintettem a világra. Autodidakta módon rengeteg szakkönyvet, tanulmányt, cikket olvastam különböző témákban, igyekeztem minél több tudást magamba szívni, amihez a Minner-nél eltöltött fél év rendkívüli módon hozzájárult, hiszen akármennyire is gyakorlatorientált az egyetem, nem adja vissza ugyanazt a környezetet, mint amikor élesben indítasz egy kampányt, piackutatást, vagy amikor a való életben találkozol vállalkozókkal, az ő igényeikkel, nehézségeikkel, problémáikkal.
A diploma mindig ütős kártya marad, de annak megszerzése alatt és az oklevél megléte után sem dőlhetsz hátra, ha sikeres és jó szakemberré akarsz válni. Összességében azt gondolom, hogy az önfejlesztés a legkifizetődőbb befektetés hosszú távon.
Akár egyetemi szinten tanulsz valamit, akár elvégzel pár képzést a MinnerAkadémián, vagy csak érdekel valami és szimplán utánaolvasol; a lényeg, hogy ne állj meg, ne rekedj meg egy adott szinten, jusson mindig eszedbe Szókratész fent említett mondata. Különösen igaz ez a közgazdasági területre, mert a technológiai behatások miatt rohamosan fejlődő szektorról beszélünk. Nem kell Elon Musk-nak lenned, de próbálj minél inkább nyitott lenni az új információkra, mert másnap már lehet, hogy fel is kell használnod mindazt. Példaként megemlíthetem az állandóan változó közösségi média trendeket: Milán hét éve üzemelteti a Minner Facebook oldalát, de gyakran szembesül valamilyen nagyobb volumenű változással, ezért is dolgozunk most egy új content stratégián, hogy az olvasóknak minél élvezhetőbb, mégis informatív tartalmakat készítsünk, de az eléréseink is hozzák a megfelelő számokat.
Tisztában vagyok azzal, hogy ezzel az írással nem találtam fel a spanyolviaszt, de bízom benne, hogy az üzenet eljut olyan emberekhez, akik hasonló tanulmányi, pályakezdési nehézségekkel szembesülnek, és tudtam nekik némi motivációval, tanáccsal szolgálni.
