“Az ostoba elsőnek mond véleményt.” – ez a Ciceronak tulajdonított idézet egy jó bevezető abba a probléma körbe, ami manapság az internet, vagy már inkább szósölmédia korában áthatja mindennapi életünket. A szólásszabadság, a megosztani vágyás, az anonimitás lehetősége és a moderáció nélküli végeláthatatlan szájkaratézás igénye járja át a kommunikációt mind online, mind az újságokban, de néhol már a TV-ben is.

“Bezzeg régen”, már persze nem az én időmben, de mondjuk az ókori görögök [szerk. jó, hogy egy rómait idéztem az elején] idején: demokrácia, agora, cserépszavazás, publikus beszédek, szónokok! Jaj, be szép is volt – oké, nem fogok túlzásba esni, de az tény, hogy a kommunikáció, a nyilvános beszéd, a vitázás alapjai már azokban az időkben kialakultak – sőt! – ennek szépségét az internet pedig, alapjaiban rúgja fel…

Na, de miről is beszélünk pontosan?

Konstruktív online vita – lehetséges?

Az online kommunikáció világa, bár számos lehetőséget rejt, sajnos gyakran válik a vélemények és érzelmek csatatérévé. A bevezetőben említett negatívumok, a közösségi média felületek sajátos dinamikája lehetővé teszi, hogy az emberek sokszor gondolkodás nélkül osszák meg véleményüket, ami viták és nézeteltérések végtelen sorát szülheti. Az ilyen helyzetekben a konstruktív vita szabályainak ismerete és alkalmazása kulcsfontosságú lehet abban, hogy a konfliktusok ne mérgesedjenek el, hanem inkább építő jellegű párbeszéddé váljanak.

A Minner Facebook-oldalán, illetve a Minner Extra csoportban is többször voltam szemtanúja annak, hogy mindenféle körültekintés és válogatás nélkül nyomja néhány ember az entereket. Ezt már mi sem nézhetjük tétlenül, vagy csupán tiltásokkal kezelve, van ennek egy effektívebb módszere is – ha együtt tanulunk. Legalábbis a Milán ezt gondolja…

A vita nem feltétlenül rossz dolog, a tanulás sem az. Sőt, a jól vezetett vita segíthet a különböző nézőpontok megértésében, a problémák mélyebb megvitatásában és végül a közös megoldások megtalálásában. Azonban ehhez elengedhetetlen, hogy betartsunk néhány alapvető szabályt, amelyek biztosítják, hogy a beszélgetés ne váljon személyeskedéssé, hanem valóban az érvek ütköztetésére és a közös tanulásra fókuszáljon.

12 pontban a vitázás művészetéről

Avagy mindenkinek van egy jó érve, amíg jól szájba nem vágják

5 hiba, amit mindannyian elkövetünk az online, vagy egyébként bármilyen vitáinkban:

• érzelmi túlfűtöttség

Miért veszélyes: Az érzelmek elnyomják a racionális gondolkodást, akik könnyen felkapják a vizet, gyakran küzdenek ezzel a problémával, és persze számos esetben lehet ezt a reakciót normálisnak beállítani, de valójában lényegesen megnehezíti a közös cél elérését – és az egészségnek sem tesz jót!

Példa: „Te idióta! Hogy mondhatsz ilyen ostobaságot?!”

Megoldás: Számolj tízig, mielőtt válaszolsz – haha, most kinevetsz, de amúgy ezt én is használom, főleg családon belül segít nekem. Használj én-üzeneteket: „Engem zavar ez a kijelentés, mert…”

• személyeskedés

Miért veszélyes: Eltéríti a vitát a témától, és mérgezi a légkört, igazából ezt nem is fogom túl magyarázni – ez szegénységi bizonyítványt állítasz ki magadról. Elfogadhatatlan érvelési, visszavágási technika.

Példa: „Tipikus, hogy ezt mondod, biztos X párt fizet neked!”

Megoldás: Maradj a téma mellett. Kérdezz rá: „Milyen érvek támasztják alá ezt az álláspontot?” Legalábbis a tanáraim erre tanítottak – kritikus nézőpont. Plusz anyukámmal szemben is általában működik, főleg ha éppen érzelmileg túlfűtött!!

• kontextus figyelmen kívül hagyása

Miért veszélyes: Félreértésekhez és felesleges konfliktusokhoz vezet, legtöbb esetben ez áll a közös nevező megtalálása és az ellenségeskedés közötti határon. Ha nem tudunk adaptívak lenni, más cipőjébe bújni, ha nem is ugyanabban a hajóban, de azonos vizeken evezni, akkor kis százalékban fogjuk csak tudni megértetni magunk a világgal.

Példa: Egy régebbi cikk megosztása anélkül, hogy jelezné, már nem aktuális

Megoldás: Mindig ellenőrizd a forrás dátumát és kontextusát. Jelezd, ha régebbi információt osztasz meg vagy vedd figyelembe (elsődlegesen magad miatt!), ha ilyenre építed az érveid. A helyzetek, mint a legtöbb dolog az életben változnak, a Föld is forog, miért ne változhatnának a körülmények és a véleményed is.

• „hamis dilemma” 

Miért veszélyes: Leegyszerűsíti a komplex kérdéseket, polarizál. Informatikai metaforával élve, ez az egy bites gondolkodás, nem jutunk a dolgok mélyére azzal, ha kizárunk lehetőségeket, amik számunkra elfogadhatatlanok.

Példa: „Ha nem támogatod ezt a törvényt, akkor biztos ellenzed a biztonságot!”

Megoldás: Mutass rá, hogy léteznek köztes álláspontok is. Kérdezz rá: „Milyen más megoldások jöhetnek még szóba?” Nem minden fekete-fehér, de azzal sem oldunk meg mindent, ha csak ennyivel akarjuk lezárni a dolgot.

• források vagy azok ellenőrzésének hiánya

Miért veszélyes: Terjeszti a dezinformációt, aláássa a vita minőségét és hamis magabiztosságot ad neked. Légből kapott információk, wikipédia idézetek és bármi, amit az interneten olvasol – kezeljük ezeket a helyén, különben lekvárból építjük a várunkat.

Példa: Egy kattintásvadász álhír megosztása anélkül, hogy utánanéznénk a forrásnak

Megoldás: Mindig ellenőrizd a forrásokat megbízható oldalakon. Ha bizonytalan vagy, jelezd: „Nem vagyok biztos benne, de érdemes lenne utánanézni…” És kérlek titeket, ne a Wikipédiáról idézzetek, mert mindjárt szerkesztek egy oldalt magamnak…

5 tipp, amire emlékezz, mielőtt kommentelnél:

• aktív hallgatás

Az aktív hallgatás technikája: Ne a válaszon gondolkodj, miközben a másik beszél, ne azt figyeld, hol tudsz közbevágni, hanem próbáld megérteni az ő álláspontját – így sokkal validabb érveket fogsz tudni találni, főleg, hogy nem az első körös, érzelmi válaszaidra hagyatkozol.

Példa: „Úgy értem, azt mondod, hogy…” – így ellenőrizd, jól értetted-e a másik fél álláspontját. Enélkül folyamatosan csak el fogtok beszélni egymás mellett, mert a hit, hogy értünk valamit, pusztán nem elég a pontos kommunikációhoz. És akkor, persze lehet mondani, hogy “a másik tanuljon meg beszélni, kifejteni magát”, de a hallgatásnak is külön technikája van, amit a nagyokosok általában nem vesznek figyelembe.

• „én-üzenetek”

Miért hatékonyabb az „én úgy gondolom” a „te tévedsz”-nél?

Idézet Marshall Rosenberg-től az erőszakmentes kommunikációról: „Az erőszakmentes kommunikáció arra összpontosít, hogy mit figyelünk meg, mit érzünk, mire van szükségünk, és mit kérünk.” Először magadat szituáld, mielőtt bárkit is számonkérsz – persze persze, ez nehéz, tudom. 

• kérdezz, ne állíts

Hogyan segítenek a jó kérdések a párbeszéd fenntartásában?

Alakítsd át az alábbi állítást kérdéssé „Ez a politikus korrupt!” → „Milyen bizonyítékokra alapozod ezt a véleményed?” Vagy: “Ez az olimpiai megnyitó a buzi libernyákok műve volt, a fenébe ezzel a mocskos kultúrkörrel!” → “Mit tudunk erről a rendezőről és alkotói csapatról, illetve az elhíresülten kívül, milyen egyéb művészettörténeti motívumokat fedezhettünk egyébként még fel a műsor alatt, amiből messzemenő következtetéseket vonhatunk le?”

• ismerd fel és kerüld el a logikai hibákat

Rövid magyarázatot ezekről a gyakori logikai hibákról már korábban adtunk, de érdemes mindig előre gondolkodni, ne essünk kétszer ugyanabba a skatulyába. Amennyiben, kíváncsiak vagytok az összes gyakran előforduló érvelési hibára, akkor keressétek fel a https://a.te.ervelesi.hibad.hu/ oldalt, amely részletes útmutatót ad az ismételt bukfenceinkről.

Példa: „Ha nem értesz egyet velem, akkor biztos X párt szimpatizánsa vagy!” – Ez egy hamis dilemma.

• légy nyitott a véleményed megváltoztatására

Az intellektuális alázat fontos, és elengedhetetlen minden ember eszköztárában. Mint mondtam, amíg a Föld forog, minden a változásról szól, ha te képtelen vagy változni, így jártál. Ha azt hiszed a természet tökéletes, akkor nem ismered a káosz fogalmát és sosem leszel elfogadóbb más vélemények iránt, főleg ha azok személyes élményekre alapozottak.

Önreflektív kérdés az olvasóknak: „Mikor változtattad meg utoljára a véleményed egy fontos kérdésben új információk hatására?”

+2 a ráadás

Mikor érdemes kilépni egy vitából?

• körkörösség vagy eltérés az eredeti témától

Ha ugyanazok az érvek és ellenérvek ismétlődnek, akkor zátonyra futott a kommunikáció, ilyenkor pedig gyakran fordul elő, hogy a beszélgetés olyan irányba kanyarodik, ami már nem releváns

Példa: „Már harmadszor mondom, hogy…”, most vagy újratárgyaljátok, hogy ki mit is ért ez alatt pontosan, vagy teljesen felesleges “mélyebben” belemenni. Főleg, ha pl. egy politikai vitából átkanyarodtok gazdasági elméletek részleteibe…

Miért fontos kilépni? Egyrészt az ismétlés nem visz előre, csak frusztrációt okoz, és amíg az eredeti kérdés megválaszolatlan marad, az energia szétforgácsolódik.

• nyilvánvaló trollkodás vagy rosszhiszeműség

Sokszor előfordul, hogy a másik fél nem mutat valódi érdeklődést a párbeszéd iránt, csak provokál, az ilyen emberekre nem érdemes vesztegetnünk az időnket és energiánkat – bár ők azzal fognak érvelni, hogy tanító jelleggel provokálnak, valójában ebben semmi tanító attitűd nincsen.

Miért fontos kilépni? A troll célja a felzaklatás, nem az értelmes eszmecsere, ilyenkor egyszerűen ne válaszolj. 

#emlékeztető: A cél nem a győzelem, hanem a kölcsönös megértés és fejlődés.

Social Proof , avagy mi van, ha a hülyeséget lájkolják

Az online világban gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az érzelmileg túlfűtött, provokatív vagy egyszerűen téves információkat tartalmazó bejegyzések/kommentek sokkal több lájkot és megosztást kapnak, mint a józan, tényszerű hozzászólások. Ez pedig azt sugallja, hogy ha sokan egyetértenek valamivel, az biztosan igaz vagy helyes pedig, ez csupán a „social proof” hatás és valójában nagyon veszélyes. Erre mondhatnánk azt, hogy egy bolond százat csinál, miközben tudjuk, hogy egy fecske nem csinál nyarat – na jó, ez lehet nem a legjobb pillanat közmondások beillesztésére, de remélem messziről nézve azért érthető.

Példának okáért, Milán már többször belefutott olyanba a Minner oldalán, hogy az üzleti tematika ellenére, olyan aspektusból kommentelnek az emberek, ami üzletileg teljesen irreleváns – személyeskedés, politika vagy valami egyéb. Ezek ritkán adnak hozzá tartalmilag a Minner üzenetéhez és mégis megannyi lajkot vagy egyetértést találnak az olvasók között – elvéve az üzleti tartalomról, eredményről a figyelmet. De szomorúnak kell lennie emiatt Milánnak? Szerintem nem. Igyekszünk normális kommunikációval ezt kezelni és folyamatosan emlékeztetni az olvasóinkat, hogy milyen közösséget szeretnénk fenntartani, ebbe pedig, mi fér bele és mi nem. Ez a cikk is részben ezért született.

A vitakultúra fejlesztése nem csak az online térben, de a mindennapi életünkben is kulcsfontosságú. Az itt bemutatott technikák és szempontok segíthetnek abban, hogy érveinket hatékonyabban tudjuk kifejteni, mások álláspontját jobban megértsük, és végső soron értékesebb, tartalmasabb beszélgetéseket folytassunk. Mint mondtuk, a cél nem a győzelem (ezt csak az egód akarja, de azt kell legyőzni először), hanem a kölcsönös megértés és fejlődés. Tanuljunk meg jobban vitázni, hogy építőbb párbeszédeket folytathassunk egymással!