Te is azon agyalsz mostanában, hogy váltanál? Netán teljesen új szakmába kezdenél? Vagy csak a Minner Mellékes rovata inspirált? A Gallup-kutatások szerint az emberek csupán 30%-a érzi magát valóban elkötelezettnek a munkahelyén, és ennél még rosszabb az arány, ha a főnökökről van szó. Egy kutatás például kimutatta, hogy az emberek jobban bíznak egy idegenben, mint a saját főnökükben. Ez azért elég erős… 

De mégis, ha csak azt nézzük, hogy a LinkedIn-en az emberek 70%-a passzív munkakereső, akkor is elég érvényes témára tapintunk! Viszont hogyan juss el addig, hogy tényleg jó döntést hozz a váltásnál? Tom Peters szabálya szerint, “ha nem vagy összezavarodva, akkor nem figyelsz eléggé”. Ebben akarunk most egy kicsit segíteni – mármint nem az összezavarásban, hanem a figyelésben!

Ehhez a jelenséghez tartozik a quite quitting, vagyis a csendes felmondás fogalma is! Amikor már lényegében „lelkileg felmondtunk”, azaz nem vagyunk hajlandóak plusz erőfeszítéseket tenni, de hivatalosan nem is szüntetjük meg a munkaviszonyunk. Ilyenkor csak a minimumot teljesítjük, kerüljük a konfliktust és aktívan keressük a következő lehetőségeinket – máshol. Legyen az cég vagy teljes karrierváltás.

Mik a nem alkuképes értékeid, prioritásaid?

Aki karrierváltáson gondolkozik, gyakran érezheti, hogy „valami nem oké” a munkahelyen, de nehéz megfogalmazni, mi is az pontosan. Ilyenkor érdemes leülnünk, és átgondolni: mi az, ami valóban fontos számunkra? Egy-egy negatív élmény vagy morális dilemma gyakran rámutat arra, hogy megsértették a legmélyebb értékeinket. 

Ha nem egyeznek az alapvető prioritásaid a cégkultúrával, akkor hosszú távon frusztrált leszel, és a teljesítményed is romlik

Amint tisztázod magadban az 1-2 legfontosabb „non-negotiable” tényezőt, már sokkal könnyebben szűröd ki a számodra nem megfelelő állásokat.

• Mi az, amit semmiképpen nem vállalnál? Például: túl magas stressz, számodra vállalhatatlan cégértékek, rossz megítélés, folyamatos bizonytalanság…
• Gondolj rájuk fordítva: Mi az, amiből tutira nem engednél? Ezek legyenek maximum 1-2 kulcstényezők.

Írj listát a „jó lenne, de elviselem, ha nincs” és a „ha ez nincs, egy percet se maradok” tételekről. Ha túl sok van a második listán, kezdj kompromisszumokat keresni.

Anyagiak – mennyire számít a fizu?

Az anyagi szempont mindannyiunknak kulcsfontosságú, de egyáltalán nem mindegy, hol húzod meg a határt. A legtöbben többet gondolunk arra, „mennyit KELL keresnem?”, mint arra, hogy vajon miért is keresek pénzt, vagy mit adok fel a plusz bevételért cserébe. Fontos, hogy tudd: mi az a minimum, amiből még nyugodtan élhetsz, és mi az, amit hajlandó vagy feladni azért, hogy a bankszámlád jobban hízzon. Különben könnyen lehet, hogy végül azon kapod magad: kiváló juttatásokkal és szép fizetéssel „kompenzálnak”, miközben a mindennapjaidat ki nem állhatod.

• Mennyi az a minimum, amire mindenképp szükséged van?
• Mennyi plusz pénzért vállalnál olyan dolgokat, amiket amúgy nem szeretsz?
• Hány forintnál, eurónál mondanád azt: “Na jó, ha ennyit adnak, bevállalom!”

Ne feledd: a kutatások is azt mutatják, hogy a pénz csak egy bizonyos szintig motivál, aztán már kevésbé számít a boldogság szempontjából. De ettől még a csekkeket be kell fizetni, tehát légy reális.

Mi hajt téged a munkában? És mennyi szabad kéz kell hozzá?

Biztos hallottad már a mondást: „Nézd meg, kit tartasz példaképnek, és kiderül, milyen ember akarsz lenni!” Ez a munka világában is igaz. Ha azt látod, hogy a számodra szimpatikus emberek több szabadságot, kreatív kihívásokat, érdekes projekteket keresnek, valószínűleg neked is hasonló motivációd van. Az HBR kutatása viszont figyelmeztet, hogy bár sokan vágyunk a rugalmasságra, mégis a támogatás hiánya, a strukturálatlan közeg könnyen frusztrációt okoz.

• Itt sok modell van (értékek, személyiségtípusok stb.), de lényeg: ha a munkád összevág a személyes motivációiddal, sokkal nagyobb eséllyel leszel elégedett. Mi kéne?
  • A státusz, a vezetői szerep?
  • A csapat, a jófej munkatársak?
  • Akarsz vállalkozói szabadságot – akár alkalmazottként is (intrapreneur)?
  • Vagy inkább szükséged van fix keretekre, támaszra?

Sokan vágyunk a szabadságra, aztán amikor tényleg mindent nekünk kell kitalálni és felelni érte, akkor jövünk rá, hogy a „szabadság” néha nagyobb stressz, mint a fix keretek. Nem muszáj mindenáron ezt követni, ha közben elveszel a káoszban…

Belső motiváció, önmegvalósítás, fejlődés

A folyamatos tanulás és a karrierépítés nem mindig jár kéz a kézben. Van amikor fejlődsz a munkában, ha a cég nem ismeri el vagy nincs meg a keret rá, hogy előrébb lépj. A HBR szerint is a tanulás sokszor „szép extra”, de nem mindig kap valódi figyelmet, főleg, ha a napi tűzoltás viszi el az időt. Ha számodra ez fontos – nevezzük tanulási kultúrának – akkor egyértelműen keress olyan munkahelyet, ahol tényleg támogatják ezt. 

• Milyen készségeket, tudást szeretnél építeni?
• Ez a meló biztosítja a kellő tanulást, fejlődést – vagy inkább csak a „teljesítést” várják el?

Másik oldalról megközelítve viszont, nem mindenki várja el, hogy a munka legyen a hivatása. Lehet, hogy inkább a család, a hobbik, vagy egy sportág tölti be ezt a szerepet. Mindkét megközelítés legitim, a lényeg, hogy tisztában legyél az igényeiddel.

• Szeretnél kikapcsolódni is a munkán belül, élvezni, amit csinálsz?
• Vagy simán elélsz azzal, hogy a munkád „csak munka”, és majd a hobbidban, családban, szabadidőben teljesülsz ki?

Néha a kis, feltörekvő startupok tudnak jobb teret adni a kísérletezésnek, míg a nagyvállalatoknál gyakran szigorú szabályok és célszámok határozzák meg, mennyi energiát fektetnek a munkatársak fejlesztésébe. Merj őszinte lenni magadhoz ebben is!

Hogyan tovább?

Bár a fentiek már jó kiindulópontot nyújtanak, ajánlom a HBR cikkében szereplő A/B tesztsort is kitölteni azoknak, akik tovább mélyítenék ezt az önismereti procedúrát, vagy egy kis tisztázásra van még szükségük. 

De! Figyelj!

A karrierváltás sosem tuti! Magát a piacot, a vállalatokat, a jövőt nem tudod 100%-ig megjósolni

Viszont magadat igen! (Jó esetben… Ha pedig már a saját igényeidről sincs tiszta képed, akkor nagyobb az esélye, hogy csak bolyongani fogsz.)

Abba is gondolj bele, hogy néha a karrierváltás nem (csak) a kilépésről szól, hanem a saját munkád újragondolásáról, új kihívások kereséséről (akár) a meglévő helyen. Járj nyitott szemmel: befelé s kifelé is!

#könyvajánló Milán éppen most olvasta ezt el: Steven Kotler – A lehetetlen művészete. Olyan módszereket, szemléletmódot ad a könyv, amivel sokkal kiegyensúlyozottabb tudsz lenni a mindennapjaidban. Kellenek a mankók, keretek, minták ahhoz, hogy rátaláljunk a saját flow-nkra, ez a könyv segít benne!

Olvasnál még a témában?

• Webshoposból marketinges. Kapkodni fognak utána! Vastag Dorka, Tumblebee sztori
• Nem talált gyerekágyat, belevágott mellékállásban a gyártásába
• Tanuljak AI-t? Prompt engineering, mint munka, karrier
• Aki mindenhez ért, az igazából semmihez sem? Specialisták vs polihisztorok
• Erre a tudásra vágysz szabadúszóként, még ha nem is tudsz róla! A T-típusú vállalkozók

Forrás:
Harvard Business Review

Fotó:
Envato License