2026 augusztusában a Penny sós karamell bevonatú perece 90 grammról 70-re fogyott. Ez 22,2 százalék. A Lay’s Sós és a Tejfölös-snidlinges 200-ról 180 grammra ment össze, a Lidl Gelatelli pálcikás jégkrémje 120 milliliterről 100-ra, a töltött Milka-golyók 90-ről 82 grammra. Mindegyik változást maga a gyártó vagy a forgalmazó jelentette be a Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóságnak (hiszen 2024 óta kötelező).

Egy dolog nem változik így: az ár. Úgyis azt nézed, mint vásárló, nem? Plusz a hatósági lista is ezt tartja nyilván, az egységár változást nem. Pedig a zsugorfláció végül is egy árazási döntés, te pedig két oldalról állsz benne. Egyszer eladóként, egyszer vevőként.

Mi az a zsugorfláció? Lényegében egy legrammozási folyamat. Ugyanaz az ár, kevesebb áru. A gyártó a csomagolást és a polcon látható árcédulát változatlanul hagyja, csak picit kevesebb lesz benne. Így látatlanul tudják növelni az árrésüket. A matek egyszerű. Egy 100 grammos csoki 500 forintért 5000 forintos kilós árat jelent. Ha ugyanennyiért 90 grammos lesz, az kilóra már 5555 forint, ha 80 grammos, akkor 6250. Csak a nyílt áremelésen felháborodsz, míg a legrammozást észre sem veszed. Nagyjából ezért terjedt el.

Miért nem emelnek egyszerűen árat?

Mert az áremelés látszik. A grammszám nem. Vagy legalábbis nem egyből és nem feltűnően.

A gazdasági szereplők ebben a gazdasági környezetben érzik, hogy a fogyasztó árérzékeny. Azt a stratégiát követik, hogy most csökkentik a kiszerelést, majd egy jobb időszakban lehet pont növelni fogják, hogy ezzel vonzzák be a vásárlót.

Van egy közgazdasági modell, amelyik ezt végigszámolta kifejezetten kevés szereplős piacokon két forgatókönyvvel is. Az egyikben a vásárló tisztában van a legrammozással, a másikban észre sem veszi. Amennyiben a gyártó tájékozatlan vevőkkel találkozik, tovább fokozza a zsugorítást, a szabályozás pedig alig fog rajta, hiszen ugyanaz az áru hasonló csomagolásban, új terméknévvel bármikor kihozható…

A HVG ebből azt hozta ki, hogy a burkolt áremelés elkerülhetetlen, jobb, ha beletörődünk. A modell viszont két feltételről beszél: gyenge versenyről és olyan vevőről, aki nem figyel. Ahol ez a kettő megvan, ott tényleg elkerülhetetlen. Ahol egyik sem, ott az egész trükk működésképtelen. Annyiban sajnos igaz, lehet hogy itthon szar helyzetben vagyunk.

#kutatás Az Economics Letters vizsgálata szerint a zsugorfláció főleg ott burjánzik, ahol viszonylag gyenge a verseny a cégek között. A tudatos vásárló mellett a mozgástér összeszűkül, a tájékozatlan mellett kitágul. A kutatók szerint az egyetlen valódi fék a nyilvánosság és az egységár-ellenőrzés, a törvény önmagában kevés.

Te is legrammozol, csak nem így hívod

Te min tudsz “spórolni” ha szolgáltató vagy de nem akarsz árat emelni? Mert a mechanizmus elérhető neked is, kicsit más formában. 

A konzultáció 90 percről 60-ra rövidül. A csomagban benne volt három egyeztetőkör, most kettő. A support 24 órán belül válaszolt, most 48-on belül. Az alapanyag ugyanaz a termék, csak olcsóbb beszállítótól. Az ár marad, a számla ugyanúgy néz ki.

Néhány éve azt írtuk egy árazási cikkben, viccnek szánva: keresd meg a legolcsóbb beszállítókat, a termékeid minőségét meg csökkentsd olyan szintre, hogy még épp el tudd adni, és tiéd lesz a legalacsonyabb ár az iparágban. Az irónia azóta valahogy lekopott róla.

Téged ismernek

Németországban a fogyasztóvédők beperelték a Mondelezt, mert a 100 grammos Milka-tábla 90 lett, a csomagolás megjelenése meg lényegében változatlan maradt. A brémai tartományi bíróság első fokon nekik adott igazat, és megtévesztőnek minősítette az esetet. A gyártó fellebbezett, jogerős döntés még nincs…

Egy magyar mikrocégnél a kockázat máshol jön be. Sőt, jó eséllyel sokkal kisebb annál, mint amekkorának érzed. Mert te miért ne emelhetnél árat? Persze, mindenki azt mondja hogy nem fogják kifizetni, s jé, kifizetik. Lehet pont azért, mert ismernek, van arcod. (Értsd jól!) Mint a Milánnak. 

Gondolj vissza arra, amit a modell mondott: a legrammozás azokon a piacokon virágzik, ahol kevés a szereplő és gyenge a verseny. A nagy gyártónak pontosan ezért kell csendben változtatnia. Te legyél csak hangos, ne sumákolj!

Milán erről is írt még jó ideje: tudatosan a konkurencia fölé tette az árát, és utána több ügyfél jött, kevesebb helyett. A vakmerőség ehhez kevés lett volna, viszont volt egy arc a szolgáltatás mögött, és az ára mellett tudott érvelni. Ebben a helyzetben a rejtett csökkentés a legdrágább árazási forma, mert a nyílt áremelést egyszer fizeted meg (ha egyáltalán), a bizalomvesztést pedig végig.

És aki neked ad kevesebbet?

Fordítsuk meg a dolgot. A bejelentési kötelezettség az előrecsomagolt élelmiszerre vonatkozik, és az egymilliárd forint feletti árbevételű üzletekre. A vásárlót figyelmeztetni sem kell. 

A te beszerzéseid is kimaradnak ebből az egészből. A csomagolóanyag, ami vékonyabb lett. A szoftver-előfizetés, amiben csendben lement a havi limit (khm ChatGPT és társai, hamár AI). Az alvállalkozó, akinél ugyanaz a havidíj ma kevesebb órát fed le… Marad az egységár. Az árazási cikkünkben ott a limonádé-példa: 3 deci 790 forint, 5 deci 990. A nagyobb pohárban 66 százalékkal több van, az ára viszont csak 25 százalékkal magasabb. Aki ezt kiszámolja, jól jár, aki nem, az ráfizet. Konkrétan.

Mikor számoltál utoljára egységárat egy ajánlaton? Nem darabárat, nem havidíjat. Forint per kiló, forint per óra, forint per felhasználó.

Szóval

A modell szerint egyetlen dolog fékezi a legrammozást: hogy a vevő tudja. Ja, na meg jobb versenypiaci feltételek és szereplők. Nagyban ehhez hatóság kell, adatbázis és sajtó. Kicsiben elég egyetlen ember, aki utánaszámol. Mit gondolsz?

Te észrevetted volna a 90 grammos perecet? És az ügyfeled, ő észrevenné?

Olvasnál még a témában?

• Mit tegyek, ha árversenyben vagyok?
• Profitnövelő árazási stratégiák. Te már alkalmazod őket?
• Drágább vagyok, mint a konkurenciám! Kinek van igaza?

Forrás:
Portfolio, hvg.hu, Minner

Fotó:
Google Flow