Amikor múlt héten megírtuk, mi változik 2027-től a KATA-ban, a Minner Extrában gyorsan beindult a vita. Százezer forint havonta, sok vagy kevés? Kinek éri meg, kinek nem? Milán szerint, akiket a legrosszabbul fog érinteni: kézművesek, fotósok, körmösök, varrónők, magántanárok és különösen igaz ez a GYES mellett elindulókra. Márpedig látod, ebben a listában sok esetben nőkről beszélünk…

És ez nem egy szűk réteg. Tavaly év végén a működő egyéni vállalkozók több mint negyven százaléka volt nő, ez nagyjából kétszázharmincötezer ember. Közben a hazai vállalkozói felmérések évek óta azt mutatják, hogy a nők fele akkora eséllyel vágnak bele, mint a férfiak. Aki viszont belevág, az sokszor egészen más úton érkezik, és a következő két évben pont azok a szabályok változnak, amelyek erről az útról szólnak.

Titeket is megkérdeztünk, a Minner Extra nő vállalkozóit, hogy miért és hogyan vágtatok bele az egészbe? Mert bármelyik statisztika mondhat bármit, de a hús-vér sztorik szolgálnak inspirációul és példaként. Lesznek itt érdekességek!

Tudjuk, hogy a vállalkozói létben a legnehezebb a küzdelmes hétköznapokat rendszerezett sikerekre váltani. Épp ezért indítottunk közös programot a Kulcs-Softtal: a Minner hozza a bevált stratégiákat, ők pedig a technológiai hátteret. Ismerd meg, hogyan segíthetünk a vállalkozásodban.

Öt út, ami ide vezet

Annyi történetet megírtatok a poszt alatt, tényleg hihetetlen. A legszembetűnőbb, hogy tényleg lehet ezeket 5 kategóriára bontani, ráadásul pont olyanokra, amelyek a statisztikákban is visszaköszönnek, mind motivációs és üzleti szinten.

• Nem volt hova visszamenni. A GYES után nem volt pozíció, vagy volt, csak nem igazán gyerek kompatibilis (szerintem ezt értjük, de erről még később). 
• Kellett a rugalmasság. Fejlesztésekre járás, sokat beteg ovisok, rövidített tanítási napok, amikről az iskola egy-két nappal előtte szól. „Ezt nem sok munkahely tolerálja.”
• Elég volt mások szekerét tolni. „Felépítettem 10+ céget, de mindig másnak.” Ugyanide tartoznak, akiket a szociális szférából koptatott ki a kevés pénz és a nagy teher.
• Sosem voltam alkalmazott típus. Van, akinek gyerekkori álma volt, hogy vállalkozó legyen, „teljesen mindegy volt, hogy mit”. És van, aki ötvenöt évesen is márkákat épít.
• A hobbiból lett bevétel. Fajáték, torta, málna, tánc. Egyszer csak azon kapták magukat, hogy az emberek meg akarják venni, amit csinálnak.

Ez elsőre öt külön történetnek tűnik. A számok szerint viszont nagyon is összefüggnek.

Az ambíció megvan. Csak elkopik.

Tavaly decemberben írtunk egy nagy amerikai munkahelyi felmérésről, és van benne valami, ami ide nem csak illik, de kell is. A pályakezdő nők egyáltalán nem kevésbé ambiciózusak. A harminc alattiak kifejezetten lelkesebbek az előrelépésre, mint a férfi kollégáik. Aztán telnek az évek, és negyven fölött a belépő szinten ragadt nőknek már csak a fele akar feljebb lépni, a férfiaknak közel háromnegyede.

Mi történik közben?

Nekik ritkábban jut pártfogó, olyan valaki a cégen belül, aki kiáll mellettük (főleg amikor kiosztják az előléptetéseket). Pedig akinek van ilyen embere, azt majdnem kétszer olyan gyakran léptetik elő. Az első vezetői lépcsőfokra száz férfi mellett kilencvenhárom nő jut fel, és ez a törött lépcsőfok aztán végigkíséri az egész pályát. 

Emellé jön még az, hogy otthon a párkapcsolatban élő nők háromszor gyakrabban viszik a házimunka nagyját. Minden negyedik nő azért nem kér az előléptetésből, mert nem fér bele a személyes kötelezettségei mellé, a férfiaknak csak tizenöt százaléka mondja ezt…

Sokaknak a saját cég épp azért vonzó, mert a hagyományos karrierút túl sok akadályt gördít eléjük.

A csoportban ennek a hétköznapi változata a „te ezt úgy is megoldod”. Egyre több feladat, ami nem tartozik a pozícióhoz, és plusz bér sem jár érte. Aki ezt írta, azt is hozzátette, hogy a vállalkozásában a tudása végre értékké vált.

A HR Portálon nemrég nagyon pontosan összerakták a mechanizmust. A női karrierhátrány apró, folyamatos alkalmazkodásokból épül, és ott az ismétlődés a lényeg. Meg az is, hogy a családban többnyire az intézkedik, akinél minden információ összefut. Na, és az otthon általában ki?

Amikor pedig ebből elég lesz, a munkaerőpiac sem fogadja tárt karokkal, pedig azt gondolnád, hogy ilyen csak a munkahelyi mesékben van. Nézz csak ide:

Ugyanő később a régi munkahelyén azt hallotta, legyen hálás, hogy kétgyerekes anyaként vidékről, távmunkában dolgozhat. Valaki másnak nem fizették ki a jutalmát, amikor szülési szabadságra ment, pedig a kitűzött cél háromszorosát hozta!!

Ilyenkor azért az ember elgondolkodik, hogy valóban megéri? Magamért dolgozom, vagy minek?

Akkor ezt most kényszer? Ambíció? Na, mindkettő.

Figyelj, erre van friss magyar adat. A frissen induló női vállalkozók közül tízből heten azért vágnak bele, mert kevés a munkalehetőség. A férfiak közül csak négyen! És ezt könnyű lenne úgy olvasni, hogy kényszervállalkozás, kész, lehet továbblapozni.

Nade. Ugyanebben a felmérésben a frissen induló nők közel fele azt is mondta, hogy nagy vagyont szeretne építeni a cégével. A férfiaknak csak a harmada. Valami igazán lényegeset véghez vinni pedig nagyjából ugyanannyian akarnak, a nők még egy hajszállal többen is. Ez kényszer és ambíció egyszerre. Ha már csináljuk, csináljuk nagyban! Kell ennél több?

A különbség a nők és a férfiak között egyébként huszonöt és negyvennégy év között nyílik ki az induló vállalkozásoknál. Nem kell nagy fantázia hozzá, mi történik a legtöbb családban pont ezekben az években. Amiről viszont sokkal kevesebb szó esik, hogy negyvenöt év alatt a nők ugyanakkora arányban visznek bejáratott vállalkozást, mint a férfiak. Vagyis aki elindul és túléli az első éveket, annak a cége ugyanúgy megáll a lábán. A bejáratott cégeknél a megélhetési kényszer sem nőknél jön elő gyakrabban, ott inkább a férfiak hivatkoznak rá.

A gond tehát leginkább az elindulás!

A cég nem veszi le a hátadról a családot

Aki azért lett vállalkozó, mert alkalmazottként nem fért bele a családi koordináció, az a családi koordinációt is magával hozza a cégbe.

A rugalmasság valódi. Csak közben a munkaidő szétfolyik a nap minden résébe. (Kicsiben ez a csapdája a home officenak is, nem?) Az egyik hozzászólónk elsőre csak annyit írt, hogy majd visszajön kommentelni, de most épp a munkanapja közepén, orvostól hazaérve altatja a kétévesét. Egy másik pontosan megfogalmazta, mi a baj az otthoni munkával, amikor rád jön az az érzés, hogy „ha már otthon vagy, … miért nem tudtad ezt, meg azt elintézni közben”.

Biztos ismered ezeket: „majd este, ha lefekszik a gyerek”, „hétvégén bepótolom”, „csak gyorsan kiküldöm a számlát, amíg X, Y, Z…”.

Végül kiégett, leginkább abba, ami egy vállalkozással jár, és ami már a játékkészítésen kívül esik. Ma másnak adta ki a gyártást, több az ideje, külföldi viszonteladói is vannak. Azt viszont ma is mondja, hogy nem tartja magát igazi vállalkozónak. (Pedig az vagy!!)

Korábban arról írtunk, hogy vállalkozó nőként minden napot meg kell hackelned. Delegálni, amit lehet, kiszervezni az adminisztrációt és a számlázást, mert az a fajta munka, ami senkinek nem hoz egy forint bevételt sem, csak az idődet viszi. Kiszámoltad már, hány órád megy el egy hónapban számlákra, nyugtákra, bevallásra? És mikor csinálod? Délelőtt, amikor fizetnének érte, vagy este tízkor?

2027: újra elő kell venni a számológépet

Ennek a csoportnak most két változás is számít. 2026-tól a két gyereket nevelő anyák is mentesülnek a személyi jövedelemadó alól, idén negyven év alatt, 2029-re már korhatár nélkül. A NAV szerint ez a vállalkozói kivétre és az átalányadós jövedelemre is vonatkozik.

A KATA-ra viszont nem, ott a tételes adó eleve kiváltja az szja-t. A KATA tervezett 2027-es változata közben 317 ezer forintra emelné a táppénz, az anyasági ellátás és a nyugdíj alapját, a havi tételes adó százezer forint lenne, és a volt munkáltatódnak két évig nem számlázhatnál katásként.

Átalányban az szja-mentesség húz, a KATA-ban a magasabb ellátási alap. Hogy neked melyik éri meg, azt a bevételed, a korod és a terveid döntik el, a KATA-szabályok ráadásul még tervezetek. Segítség kell? Próbáld ki partnerünk, a Kulcs Flow számlázóját! A KATA- és átalányadó-asszisztense figyeli helyetted az értékhatárt, a nyugtát pedig magától jelenti a NAV-nak.

Akkor most hogy van ez?

Múltkor arról írtunk, hogy a legtöbbünknek elég, amit a kis cégünk hoz. Nekem ennyi elég, jólvanezígy, megvan a mi kis betevőnk. A csoportban valaki így mondta: „Cápa nem vagyok, nem is leszek. Csak megélni szeretnék, néha túlélni.” Ennél a csoportnál az „elég” sokszor azt jelenti, hogy belefér a családba.

A számok közben azt mondják, hogy a nők cégei ugyanúgy megállnak a lábukon. Csak az indulás nehezebb: több kényszerrel, kevesebb pártfogóval, egy egész háztartással a hátukon. És mégis ugyanoda érnek! Hogy megadta-e a vállalkozás, amit vártak tőle?

“Sokkal többet. Csak nem mindig abban a formában, ahogy elképzeltem.”

Akinek nincs hova visszamennie, az legalább pontosan tudja, miért van itt. Te honnan indultál? Ha még nem írtad meg a csoportban, írd meg, mert erről nagyon keveset beszélünk.

Miért találnád fel újra a spanyolviaszt, ha mások már kitaposták az utat? A Kulcs-Soft és a Minner közös célja, hogy a tudást és a technológiát összekapcsolva segítsenek a fejlődésben. Építs tapasztalatra, és indítsd a rendszered a MINNER-el! Kattints ide!

Érdekel a kisvállalkozói téma? Olvass tovább!

• Nők a munkahelyen 2025: ambíciók, pártfogók és a realitás – kutatás
• Vállalkozó nőként minden napot meg kell hackelned
• KATA 2027: Ismét jelentősen kiterjesztik a népszerű adónemet
• „Nekem ennyi elég!” Akarunk-e egyáltalán növekedni? Kis és egyéni vállalkozói élet
• Számlázó kisvállalkozásoknak: Kulcs Flow. KATA és átalányadó asszisztens

Forrás:
Minner Extra, GEM, Nemzeti Cégtár, HR Portal, Minner

Fotó:
Flow