Hogy ne mindig csak a pozitív és lelkesítő dolgokról legyen szó, úgy gondoltam, helye van ennek a témának itt a Minneren. Sőt volt is már erről szó. Az elmúlt időszakban a vállalkozók, cégvezetők között többen is átéltek hasonló dolgot. Nem is véletlen! Álmok, vállalkozások omlottak össze a koronavírus kirobbanása után, a gazdaság leállása közben. Rám is hatottak ezek a tényezők. Megéri csinálni? Ez egy központi kérdése ennek a hanganyagnak, témának.
A podcast (hanganyag)
Spotify-on itt, vagy Apple Podcastban itt, vagy beágyazva (utóbbinál sajnos nem tudsz elkattintani csak úgy engedi végighallgatni).
A podcast rövid leirata, vázlata (hallgasd meg, mert extra információk vannak a podcastban!)
A saját példámon keresztül beszélek erről a témáról. Kiégtem, vagyis valójában csak munkakedv csökkenés volt nálam, ahogy ez kiderült szakemberekkel konzultálva. Természetesen időnként ez mindenkinél előfordul, de ez most nálam több mint 1 hónapig tartott. Kegyetlen volt! Főleg azért is, mert azt gondolnád te is, hogy: „Pont a Milán, akin látszik él-hal a munkájáért?”.
Az csinálom, amit szeretek, és mégis? Igen, mert sajnos az egy tévhit, hogyha a munkád a hobbid, vagy azt csinálod amit szeretsz, akkor az nem is munka. Ez tévhit, mert az elején, amikor jönnek a vevők, vásárlók, felhasználók, azonnal lesznek olyan kötelezettségeid, ami mindenképpen munkaként fog megjelenni. Ettől még szereted a munkádat. Na meg ilyenkor szeretünk többet dolgozni a kelleténél, és nem vesszük észre.
Már február végén éreztem, hogy túldolgoztam magam, és jó lenne pihenni. Aztán jöttek a korlátozások a koronavírus miatt, először még úgy gondoltam, hogy ez majd el is éri a pihenést nálam. Tévedtem. A Minner látogatottsága egekben volt, értelemszerűen még jobban meg akartam fogni a hullámot, a MinnerAkadémia forgalma is csúcson (megháromszorozódott). És ahol a tényezők ennyire nőnek, ott bizony a munka is több. Nos rádolgoztam az előtte lévő fáradtságra, aminek az eredménye az lett, hogy április közepén kezdődött valami, amit ennyire még nem éltem át. Közben ráerősített, hogy rengeteg vállalkozóval beszélgettem, szakmabelivel is. Utóbbiak trénerek, tanácsadók, akiknek a vírus, a gazdasági leállás lenullázta a bevételeiket. Amikor egy cégvezető mondja, hogy 25 főről alig 3 főre csökkent a létszámuk, és felteszi a kérdést:
Megéri csinálni?
Nem tudom hibáztatni. Felépített egy céget, amit idén már nem tud újra arra a szintre hozni. Mint mikor társasjátékban olyan mezőre lépsz, hogy lépj hátra 12-őt. Annyi ilyen és ehhez hasonló sztorit hallottam nap mint nap, hogy nem hozta meg a kedvemet a munkához, főleg úgy hogy segíteni se tudtam rajtuk, hiszen mindenki nem oktathat a MinnerAkadémián, nem tudok mindenki befogadni. Megéri csinálni? Megéri tolni és visszaforgatni, brandet építeni, vállalkozni? Persze a válasz egyébként igen, de nem csodálkozom hogy sok ilyen vállalkozó, aki ezt éli át, egy pillanatban azt mondja: nem, én újra nem csinálom.
2 hét telt el, amikor azt mondtam, na oké ezzel már foglalkozni kell. Kívülről persze nem látszódott semmi, a Minner ment, előre el volt készítve minden, és a munkák is haladtak. De annyira furcsa volt, hogy rekord bevételek mellett kiégésszerű állapotba kerültem. Ezt hogy? És miért? Aztán beszélgettem szakemberekkel, (pszichológus és coach-ok). Kiderült, hogy több tényező is hatott rám, egyrészt a fenti negatívumok (kiderült empatikusabb vagyok mint gondoltam), a másik, hogy kutatások is bizonyítják, ilyen stresszes és negatív környezetben alapból csökken 12%-kal a (megmérték, kutatták) a teljesítmény. A másik érdekes dolog, hogy pont közben derült ki, hogy ismét bekerültem a top üzleti influencerek közé, méghozzá a dobogó második fokára (mondjuk a toplistán a helyezés már mindegy). Szakemberek szerint teljesült egy célom, és azért is történhetett kis leengedés. Mondjuk ezzel kicsit vitatkoztam, mert nem először vagyok benne, de tény, ennyire előkelő helyen nem voltam még. Új célok kellettek, kellenek, ami még nem tudatosult bennem. És persze az is negatív hatással volt rám, hogy láttam, a piacom éppen szenved, a vállalkozók, cégek akik a célcsoportom és az ő fizetőképességük csökken, ami hatással lesz hosszú távon a forgalmamra.
Persze digitális minden, meg hasonló dolgokkal takarózhatnék, de készültem a rosszra is. A podcastban mesélek róla, hogy volt hét, amikor elhagytam a sportot, sőt az étkezés se volt megfelelő, volt mélypont. Kijöttem belőle és már majdnem teljesen friss vagyok. A karma! Ha jól tudom, pozitív értelemben is használhatjuk. Nos pont egy új oktatást kellett jóváhagynom, átnéznem. A MinnerAkadémián a szakértőim Rém László és Kovács Roland a Hogyan lépj túl a korlátokon képzésüket küldték el (azóta már elérhető), meghallgattam először, de Nagykanizsa-Budapest távon annyira tetszett, hogy már Balatonszentgyörgy után letértem egy benzinkúthoz, hogy ne csak hallgassam, lássam is. És miért? Mert felismertem magam benne, éppen olyan cipőben jártam, amiről a képzés szólt. Kiderült, hogy nem tudatosan de részben csináltam mindent, amit ők ott átadnak, de így még szervezettebben tudom. És az az út, 2 óra helyett 5 óránál is több lett, mert ott helyben megnéztem és utána vezetés közben újrahallgattam. Csak úgy cikáztak a gondolataim. Annyira jókor jött, naná hogy kikerült egyből a MinnerAkadémiára, és rövid időn belül 4 hallgatónk is lett a képzésen, ami jól jelzi, hogy más is volt ugyanebben a cipőben.
Hallgasd meg a podcastot, mert ezekről beszélek bővebben!
A témát még itt folytatom:
Forrás: Mohamed Nohassi / Unsplash
