Nemrég írtunk a Luna Ring 2.0-ról, mint egy új generációs health intelligence eszközről, ami nem fitnesz-trackingre, sokkal inkább a biológiai készenlét és a mentális teljesítőképesség mérésére fókuszál. A kérdés az, működik-e ez a gyakorlatban, kiemelten a vállalkozói környezetben? A csapatból Milán már két  hónapja használja az eszközt és bár (szerencsére!!) nem derültek ki egészségügyi problémák, valami érdekeset viszont tapasztalt: megváltozott néhány napi rutinja.

Milán már amúgy is foglalkozni akart régóta a work-life balance-szal, de rájött, hogy kell hozzá valami visszajelző, mérőeszköz. Máskülönben nem is tudjuk, mit csinálunk, hat-e egyáltalán. Csak úgy érzem magam, azt gondolom, hogy… de tényleg? A gyűrű erre ad nekem választ. Látom, hogy tényleg kevesebbet alszom, tényleg stresszesebb vagyok, vagy épp jól csinálom. Azért vágott ebbe bele, mert úgy gondolja, hogy ha komolyan akarod venni a work-life balance-t, nem elég a jó szándék. Kell valami objektív mérőszám, különben vakon tapogatózol.

De spoilerként elmondható, hogy “örültem neki, hogy egészséges vagyok”.

Mérettől az unboxingig

Apukája a szívproblémái miatt már régóta visel okosgyűrűt (vagy legalábbis többet próbált már), így Milán tisztában volt azzal, hogy ezek az eszközök nem mindig mutatnak teljesen azonos adatokat. 

„Őtőle tudom, hogy a tendenciát kell figyelni, nem az egyes értékeket” 

Ezért is fontos a méret (erről írtunk korábban), hogy a lehető legpontosabbak legyenek az elemzések. Amikor megérkezett a sizing kit, két-három napig hordta a tesztgyűrűket, hogy megbizonyosodjon arról, nem esik le mozgás közben. A hideg időjárás miatt a beszélgetésünk alatt látszik is rajta a száraz bőr hatása, az ilyenekre a méretezés, teszt alatt kiemelten figyelni kell.

Magát az unboxing élményt ki is emeli: „Brutál jó élmény, amikor kinyitod a kis dobozkát” – emlékszik vissza Milán. A gyűrű feltöltése és az applikációval való párosítás két-három perc alatt megvolt, Bluetooth-on keresztül. Ezután már rögtön kezdte is a mérést. A legtöbben egyébként a mutatóujjon hordják, Milán is így tesztelte végül. Aludt benne, mosogatott, kint volt vele a szabadban, tehát tényleg alaposan letesztelte, mielőtt elkezdte volna használni a valós eszközt.

Az első értékek

Egyébként ekkor volt pont a karácsonyi időszak, ami tökéletes volt a teszteléshez. Jó alvások, kevesebb stressz, rengeteg adat. Milán elsősorban az alvást figyelte, ami szerinte egyébként is jó nála. „Én jó alvó vagyok, másnak lehet rosszabbak az értékei” – teszi hozzá, de pont ez volt az, ami igazán érdekessé tette az adatokat. Például látta, hogy amikor mélyen aludt, az főleg az első két órában volt, de csak akkor ha legalább éjfélkor lefeküdt. Így még egy újabb perspektívát kapott arra vonatkozóan, hogy mikor is fekszik le, hogy kezelje az estéjét.

Az alvásidő és értékei egyébként 90-94 körül mozogtak karácsonykor, ami brutál magas érték. Aztán elkezdődött az év, és a számok csökkenni kezdtek. 

„Volt olyan, amikor már kevesebbet aludtam, akkor látszott az értékekben, hogy nem olyan jó. Magasabb volt a stressz-szint is”

(mégjóhogy, januári sprint) Nem szervezte át miatta radikálisan a napjait, de legalább tudta, hogy „ma azért olyan nagy agymunkára ne számítsak.”

Lili már az első cikk készítésekor rá volt állva erre a koffeinablakos funkcióra, és Milán is azt mondja, hogy ez bejött neki. „Azt szoktam nézni, hogy mikor van a kávéablak, és ott látszik, hogy mikor megy le az energiaszintem, mert látom, hogy felesleges innom, amikor elvileg csúcson vagyok vagy csak bezavarna.” Így aztán mostmár tényleg láthatóan kevesebbet iszik és a pörgő időszakai elnyúltabbak, konzisztensebbek.

Milán rámutat egy érdekes mintázatra is, ugyanis amikor tanácsadást ad ügyfeleknek, ahogy halad előre a beszélgetés, látszik a gyűrű elemzéseiből, hogy a stressz-szintje csökken. 

„Megnyugodtam, hogy tudok segíteni a vállalkozónak. Nagyon durván látszik ez az értékekben.” 

Volt egy nap, amikor délután 122-ig ugrott a pulzusa, este vissza is nézett a naptárba, összevetette az eseményekkel. Ezt tanácsolja is, hogy kell kicsit így elemezgetni, vajon mennyire voltál stresszes, mi volt akkor aznap, naplózni ezt. Sokan nem is tudják, mennyire stresszesek egy-egy szituációban, de a gyűrű megmutatja.

Luna AI Coach: értelmet adni az adatoknak

A gyűrű, ahogy a bemutató cikkben írtuk, több mint 70 biomarkert mér folyamatosan: HRV, véroxigénszint, testhőmérséklet, stressz. Sok adat, sok szám. Milán bevallása szerint „kibaszott sok értéket ír ki, ilyen… úgy érzem magamat, mint a vasember.” De pont ezért is kezdte el használni a Luna AI Coach-ot.

Hetente egyszer megkéri az AI-t, hogy elemezze az adatokat, és mondja meg, mire figyeljen. Az AI leírja, mi miért lehet, mi a jó, mi nem olyan jó. Például az egyik legfontosabb felismerés (vagy inkább figyelmeztető visszajelzés) az volt, hogy nagyon keveset gyalogol (mert nyilván ezt önmagában tudta magáról). Az activity balance értéke folyamatosan figyelmeztetést mutat. „Kb. a kocsiban élek, kocsitól házig megyek. Olyan kevés a lépésszámom, oké eddig is figyeltem az iPhone lépésszámlálóját, de most folyamatosan arcul csap.”

(A gyűrű ezzel kapcsolatban annyira kitartó, hogy tegnap Milán kiment egy 20 perces sétára, csak hogy ne mindig a gép előtt legyen?!)

Szerinte hasznos, hogy ilyen micro-rutinokat hozott az életébe Luna, ugyanakkor őszinte az eszköz korlátaival kapcsolatban is. „Ez egy gyűrű, ez nem egy nagy műszer. Helyén kell kezelni.” Volt olyan, hogy a véroxigénszintje 90-re esett, és már aggódni kezdett, de aztán kiderült, hogy semmi baj. „A rendszer is őszintén leírta, hogy lehet, hogy rosszul mért” – teszi hozzá. „De érted, milyen érdekes, csak a gyűrű előtt semmi nem volt… hirtelen meg fontos lett a véroxigénszintem.”

“Tendenciákat mutat, nem diagnózist ad. De pont ezért hasznos. Én örültem neki, hogy egészséges vagyok. Szerintem tök szar lenne, ha elkezdene mutatni rossz jelzéseket, mert az ember mintha arra várna, hogy na mutassál már valami rosszat.”

De kiemeli, az tényleg egy fontos dolog, hogy az applikáció folyamatosan kiírja mindenre, hogy mit jelent, miben segít. Felhasználóbarát. Nem kell technikai zseni lenned ahhoz, hogy megértsd, mit mutat.

Digitális detox vs. óra

Amúgy, ha valaki kicsit jobban figyelemmel követte Milán, akár Minneren kívüli aktivitását is, az tudja, hogy az utóbbi időben egy nagy digitális detox challenget nyom, testmozgással kiegészítve, sőt tényleg nagyon odafigyelve rá (letsgo!). Na, ennek a közepén kezdte el használni a gyűrűt is. Kevesebb TikTok, kevesebb képernyőidő. Két nappal a beszélgetésünk előtt pl. nem tudta, hol a mobilja, és meglepődött, hogy nem is zavarta annyira. „Lement a képernyőidőm, és ezért nem akarnék okos órát sem, mert az folyamatosan ráállít a képernyőhasználatra.” Tehát ez jó visszacsatolás is, hogy amit elkezdett működik, van eredménye (sokan az értelmet is ehhez kötik!) és ezt most tovább tudja erősíteni.

A gyűrű azért is működik neki, mert diszkrét. Nem rezeg, nem küld értesítéseket folyamatosan. Reggel megnézi az alvást, este a stressz szintet, közben ránéz a pulzusára. Ennyi. Nincs csuklóján kijelző, ami újabb ablakon keresztül akarna belőle reakciót kicsikarni.

Lili is ebben a dilemmában van: óra vagy gyűrű?

Milán egyértelműen a gyűrűt ajánlja neki, persze személyes preferencia is „de ugyanazokat tudja mérni. Most nem akarok az okos órán kattintgatni, így is annyi kijelzőt nézek.” Ráadásul ő klasszikus órát hord egyébként is, amit nem akar lecserélni egy okosórára. A gyűrű ezzel szemben láthatatlan, passzív, nem versenyez a figyelmedért.

Két hónap 2.0-án

Oké, de ettől még nem lett sem fitnesz-fanatikus, sem biohacker az elmúlt időszak alatt. Viszont! Tényleg jobban odafigyel arra, hogy mikor fekszik le. Tudatosabban issza a kávét. És kimegy sétálni, mert a gyűrű folyamatosan figyelmezteti, hogy keveset mozog (az edzőtermen kívül). Emellett optimalizálta a reggeli rutinjait és esténként plusz hétvégén új önvizsgáló elemeket vezetett be és még csak a képernyőt sem nyomkodja többet. Mi ez ha nem win-win?

„Azt tudnám mondani, ha egy nagy üzenetet mondhatnánk: máshogy tudom értelmezni a testem visszajelzéseit”

Az adatok nem arra valók, hogy hipochonderré tegyenek, hanem hogy kontextust adjanak. Hogy lásd, miért vagy fáradt, miért vagy ideges, és mit tehetsz ellene. Milán számára a Luna Ring 2.0 nem egy teljesítménynövelő kütyü lett, hanem egy önismereti eszköz. Nem arról szól, hogy több órát dolgozz, hanem hogy jobban dolgozz, amikor dolgozol. És hogy közben ne égj ki.

Mostmár mindig megnézem, hogy mik voltak a kiugró értékek, vajon akkor mit csináltam. Ez egy tök érdekes dolog és segít naplózni a (bio)napjaim – zárja a beszélgetést Milán. És tulajdonképpen ez a lényeg. Nem a számok, hanem az önmegértés, amit ezek a számok lehetővé tesznek.

Olvass még a témában!

• Miért cserélnéd vezetőként okosgyűrűre az óráidat? – Luna Ring 2 a tudatos önelemzésért
• Miért lépj a céged mögül a céged mellé? Vezetői DNS, személyes brand és hitelesség
• Minner CEO napló – Így fejlesztem a cégem. Nézz bele a cégvezetői naplómba!
• Amikor a majom vezeti a céget: a „monkey brain”-től a modern vezetésig
• A tökéletes vezető mítosza: miért elég néha a „pont jó” is

Forrás:
Mándó Milán – interjú, LunaRing

Fotó:
Mándó Milán, Canva