McDonald’s leállította a CosMc’s-t. De a “piszkos szódák” most 14 ezer meglévő étterembe érkeznek

Dátum

Megosztás

Másfél éve, 2024 novemberében írtunk a Minneren arról, hogy a McDonald’s elindított egy különálló almárkát CosMc’s néven, ami egy űrlény-karakterre épülő, kizárólag italokra fókuszáló kávézókoncepció volt. Akkor azt vizsgáltuk, vajon képes-e a cég betörni a Starbucks felségterületére, vagy marad-e egy kísérleti próbálkozás. Most már tudjuk a választ. És mégsem egészen az, amit vártunk…

Az eredeti írásunkban felvetettük: ez vajon valódi terjeszkedés, vagy csak teszt? A CosMc’s mindössze öt egységig jutott el (Illinois és Texas), majd a McDonald’s 2025-ben nagy csendben bezárta az egészet. Akkor sokak szemében bukásnak tűnt, de a cég kommunikációja végig az volt, hogy ez egy „learning lab”, vagyis csak kísérletezés, piacfelmérés, tanulási fázis. És lám, tényleg az volt.

De miért, és mire?

Ami működött

A McDonald’s az elmúlt év során 500 normál étteremben tesztelte azokat a CosMc’s-tételeket, amik a kísérlet alatt a leginkább megszólították a vásárlókat. Most pedig, 2026 májusában, országosan dobja piacra őket: hat új, állandó speciális ital érkezik közel 14 ezer amerikai McDonald’s-ba.

  • Három frissítő: Strawberry Watermelon, Mango Pineapple, Blackberry Passion Fruit limonádé alapon, fagyasztva szárított gyümölccsel vagy popping boba-val, 
  • három „crafted soda”: Sprite Berry Blast, Orange Dream, Dirty Dr. Pepper cold foam borítással. 
  • A Red Bull-os energiaitalok pedig az év második felében jönnek.

Jill McDonald, a cég global chief restaurant experience officere szerint a pilot „túlszárnyalta a várakozásokat”, a kóstolós tesztek mind a látogatottságot, mind az átlagos kosárértéket emelték.

Miben volt jó a meki? Kísérleti márkát építeni külön, gyorsan tesztelni, és érzelgősség nélkül lezárni. Egy év CosMc’s, egy év tesztelés 500 helyen, aztán országos rollout. A teljes ciklus 29 hónap. Ez egyébként nem egy tipikus nagyvállalati tempó.

A 3 órás probléma, vagyis miért érte meg ez az egész

Visszanézve a 2024-es cikkünket, akkor is leírtuk: a CosMc’s a „délutáni, gyors energialöketet” vágyó fogyasztókat akarja megfogni. Ez a stratégia nem változott, csak végül nem külön márkanév alatt valósul meg, hanem a klasszikus McDonald’s-okban. (Ha ez a délutáni sprint érdekel, ajánlom a Dr. Pepperes cikkünket, ők nyomták ezt anno nagyon-nagyon: Világmárkák Cégtörténete #4: a Dr Pepper sztorija)

Az iparágban ezt „3 p.m. slump”-nak hívják: az ebéd után, vacsora előtti űr, ami minden gyorsétteremláncnak gyenge napszak. Kivéve a Starbucksot és a Dunkin’-t, akik évek óta tudatosan építik magukat a délutáni „pick-me-up” rutin részévé. Ezt a területet most mindenki támadja: a Dunkin’ újrapozícionálja a délutánját, a Taco Bell saját italkoncepciót indított, és úgy tűnik, a McDonald’s is komolyan beszállt.

A vállalat saját megfogalmazása szerint az új italok „inkrementális alkalmakat hoztak különböző napszakokra” — ami iparági nyelven annyit tesz: olyan órákban jönnek be a vendégek, amikor korábban nem.

Miért ennyire jó üzlet egy ital, a hamburger mellett?

Matek. Egy fagyasztott szárított eperrel díszített frissítő töredékébe kerül a McDonald’s-nak, mint egy negyed kilós marhapogácsa. A vásárló viszont prémiumárat hajlandó fizetni egy „custom” érzésű italért. A vezérigazgató is „jelentős profit pool” lehetőségként beszél a beverage-szegmensről, és ami a legszebb, nem kell hozzá nagyobb konyha.

Itt érdemes visszakanyarodni a 2024-es cikkünk Luckin Coffee-példájához. Akkor leírtuk, hogyan győzte le a Luckin a Starbucksot Kínában: gyors, app-alapú rendelés, alacsony ár, helyi ízlés. Most a McDonald’s megfontoltabban, de hasonló logikával dolgozik: nem akarja kiszorítani a Starbucksot a prémium-pozíciójából, viszont alá akar menni „több dollárral” minden egyes ital árában, és ezt 14 ezer ponton tudja egyszerre megtenni.

A másik oldal: ha annyira jó üzlet, miért adnánk ingyen?

Itt érkezünk a sztori talán izgalmasabb második részéhez. Egy nappal az új italos országos bevezetés előtt egy másik, látszólag független hír is kijött: a McDonald’s az amerikai éttermeiben fokozatosan felszámolja az önkiszolgáló, újratöltős üdítős pultokat. A döntést még 2023-ban jelentették be, a tényleges leszerelés most kezdődik, és 2032-re a vendégtéri „help yourself” rendszer teljesen eltűnik. Az ingyenes utántöltéssel együtt.

Elsőre két különálló hír. Valójában ugyanaz a stratégiai mozzanat. A McDonald’s a februári elemzői konferenciahívásában már nyíltan kimondta: a globális beverage-piacban több mint 100 milliárd dolláros növekedési lehetőséget látnak. Ekkora pénznél már nem fér bele, hogy a kóla mellékszereplő legyen, és minden ingyen utántöltött pohár profitkiesés. A self-service-modell egy másik korszakból maradt itt: amikor a kóla a hamburger társaként funkcionált, és a „korlátlan refill” volt az egyik érzelmi extra a vendégekért.

A frissítéssel együtt érkezik a McCafé almárka teljes újra-pozícionálása is. Ez tehát nem egy egyszerű menübővítés. A McDonald’s elnöksége az italokat főszereplővé lépteti elő, és ehhez új italok (refresher, crafted soda), új kiszolgálási modell (pult mögötti, kontrollált, „lopásálló”) és új szerepkör (beverage specialist) is jár.

#kutatás Érdekesség egyébként, hogy a McDonald’s amerikai forgalmának becslései szerint már 40%-uk digitális rendelésből jön (drive-thru, app, delivery). Az emberek nagyobb része eleve nem ül be a vendégtérbe – az önkiszolgáló kólás-élmény így minden évvel kisebb réteget szolgál ki, miközben minden étteremnek folyamatos plusz költséget jelent.

A párhuzam nem új a cég történetében. 2004-ben a McDonald’s ugyanígy búcsúzott el a „Supersize” méretektől, miután a Super Size Me-dokumentumfilm berobbant. 

Már az induló cikkünkben is írtuk, hogy a CosMc’s-ben a McDonald’s „a Gen Z és Gen Alpha meghódítását” célozza, és „egyedi, kreatív és gyorsan elérhető alternatívákat” akar adni. Másfél évvel később a McDonald’s hivatalos kommunikációja ugyanez: “a fiatalabb, „playful drink experience-re vágyó” demográfia a célpont”. Vagyis amit 2024-ben kísérleti hipotézisként írtunk le, az 2026-ra a vállalat fő üzenetévé érett.

Amit a kísérlet valójában bizonyított. A CosMc’s lényege sosem a méret volt. Öt étterem két államban, ennyi nem fog megrengetni egy 40 ezer lokációs lánc bevételét. A tanulási sebesség sokkal inkább. A különálló márka lehetővé tette, hogy a McDonald’s megfigyelhesse, mit rendelnek az emberek, mely órákban, milyen gyakran jönnek vissza…stb. Mindezt anélkül, hogy ezt a bizonytalanságot a fő márka kockáztatná. Amikor megvolt a tanulság, lezárták. (Sokan, akik már komolyan invesztáltak valamibe, képtelenek erre.)

Ettől azért még nem dőlt el, hogy bejön

A frissítő-kategória zsúfolt. A Starbucks régóta játszik benne, a Dutch Brosnak hűséges követőtábora van, és a Dunkin’ is ott van a szem előtt. Az viszont, amit a McDonald’s mögé tud rakni, kevés cégnek van: közel 14 ezer amerikai üzlet, és egy árszint, ami több dollárral marad a versenytársak alatt.

Az eredeti cikkünkben felvetettük, hogy a CosMc’s lehet, hogy „nem fogja forradalmasítani a kávépiacot, de kiválóan kitölti azt a rést, amelyre a fiatalabb generációk vágynak”. Visszanézve ez fél-igazságnak bizonyult: a CosMc’s mint márka tényleg nem forradalmasított semmit, viszont mintaként, kísérletként pont a saját anyacég számára hozta meg azt a tudást, ami nélkül nem mertek volna 14 ezer helyen ital-portfóliót cserélni.

Slurp slurp

Két dolog ragadott meg minket leginkább ebben a sztoriban. Az első, hogy a „learning lab” kifejezés, amit elsőre valami shady, cover-up, nagyvállalati-szövegelésnek nézhettünk (volna), ezúttal tényleg fedte a valóságot. A vezetésnek volt önkontrollja ahhoz, hogy ne ragaszkodjon egy fizikailag is létező, bezárt hét-számjegyű befektetéshez, ha a tanulság már megvolt.

A második, hogy a hosszú átfutás – 29 hónap a CosMc’s elindításától az országos italbevezetésig – egy ekkora cégnél valójában gyors. A „separate, test, kill, scale” lépéssor pedig olyasmi, amit kkv-szinten is lehet alkalmazni, csak más nagyságrendben, kevesebb tőkével és gyorsabb iterációval.

A kérdés inkább az: ha mi tervezünk valami újat, képesek lennénk-e ugyanígy lezárni egy működő (de a céllal már nem kompatibilis) projektet, ha az adatok ezt mondanák? Tudnánk-e ennyire tudatosak lenni? Mert a McDonald’s-on legalább látszik, hogy ez egy tanulható reflex.

Olvasnál még a témában?

Forrás:
Inc.com, Business Insider, Minner

Fotó:
Canva

Kertvéllesy András
Kertvéllesy András
Négy ország felsőoktatási intézményeiben, három nyelven tanultam írni és olvasni. Hiszem, hogy a világ megismerésére az egyik legjobb módszer a színháztörténet és az önreflexió. Analitikus típus vagyok: szeretek többet gondolkozni, mint amennyi időbe kerül azt elmondani – remélem, hogy a Minneren, pont emiatt kerültök majd előnybe.