Művészeti forradalom vagy kapitalista stílusgyakorlat? Itt az új AI alkotói kérdés!

Dátum

Megosztás

A mesterséges intelligencia (AI) nem csak az ipari és tudományos életben hoz forradalmi változásokat, hanem a művészet világában is. Ebben a cikkben az AI Art tematikáját járjuk körbe a digitális piacterek reakcióinak és szabályozásainak nézőpontjából. Hiszen, miközben a művészek, alkotók morális és jogi dilemákkal küzdenek, úgy a nekik piacteret nyújtó digitális platformoknak a versenypiaci pozíciójuk megerősítése az első. 

De kerülhet-e emiatt konfliktusba a két oldal, van-e hová fordulniuk a művészeknek és hogyan reagál a kreatív szakma az egyre elterjedtebb gépi alkotásokra, hamisítványokra, AI-szemétre?

Az AI Art tömegpiacra lépése: Etsy

Az Etsy, a kézműves és vintage termékek egyik legismertebb online piactere, elsőként ismerte fel az AI Art piaci potenciálját. És, hogy miért érdekes ez számunkra? Azért, mert a hazai piaci szereplők között is akadnak érintettek, például a Meska, vagy az olyan print on demand üzleti modellben működő cégek, mint az I Love Póló.

A fenti cégek eddigi közös hívószavai, amellyel bevonzották az alkotókat és vevőiket az egyediség, a kreatív közösség, a vintage és kézzel készített, akár hobbista alkotások voltak. Ebbe tenyerel bele és kezd ki fogalmi meghatározásokat, a generatív AI vizuális felhasználási eseteinek elterjedése:

  • egyediség: a platformokon található termékek nem tömegtermékek, hanem egyedi, kézzel készített vagy személyre szabott alkotások. 
  • közösség: a piacterek olyan közösséget építenek a vásárlók és az alkotók között, ahol a vásárlók közvetlenül támogathatják a független, kreatív alkotókat.

Na, de milyen eszközökhöz nyúlt az Etsy, és hogyan reagált erre az új hullámos reneszánszra?

Ha rákeresünk az AI Art kifejezésre, vagy annak bármilyen változatára, akkor láthatjuk, hogy az Etsy már külön kategóriát is létrehozott az ilyen típusú tartalmaknak. Itt, a vásárlók számos digitális alkotást találhatnak a legegyszerűbb egy promptból generált képektől a bonyolult, komplex munkafolyamatok során létrehozott műalkotásokig, sőt, azok prompt-csomagjait, tehát az AI-t instruáló parancsokat is megvehetik.

A témát övező hatalmas figyelem bizony megkívánja minden piaci szereplőtől, hogy foglaljon állást valamilyen formában, ezt az Etsy két közleményben is megteszi:

Ezekből kiolvasható, hogy ők versenypiaci pozíciójukat tartják szem előtt és erősítik ezzel a nyitással az egyre szélesebb spektrumot felvonultató digitális tartalomkészítők felé. Nem a művészek érdekeit képviselik vagy védik, olyan értelemben, ahogy közleményükben is eladókat és vevőket határoznak meg. Ebben a  viszonyban így, az arany középutat választják: kereskedelmi szempontból szeretnék a két fél érdekeit védeni. Az eladónak saját alkotásait lehet csak közzétennie és az ehhez felhasznált eszközöket is fel kell tüntetnie, hiszen a vevőnek jogában áll erről tudnia. Bár korábban dilemmázott azon az Etsy, hogy prompt-csomagokat lehet-e árulni, végül úgy döntött, hogy a piactéren közzétett alkotásokhoz használt parancssorokat engedélyezi megjelentetni.

Nem akarnak belenyúlni abba a globális vitába, ami az AI modellek illegális trenírozásáról szól, a saját érdekeiket nézve, folyamatos kontroll alatt, de igyekeznek minden forgalom-termelőnek megadni a lehetőséget a platformon.

Erre erősítenek rá a Creativity Standards szabályzattal is:

  • Eladó által készített: Kézzel vagy egyéb eszközzel készített fizikai tárgyak.
    • tervezett: Eredeti, digitális letöltések vagy harmadik fél által gyártott/nyomtatott termékek.
    • beszerzett: Olyan termékek, amelyeket a vásárló kreatívan használhat fel, mint például kézműves kellékek, partidekorációk és személyre szabható/nyomtatható termékek.
    • válogatott: Vintage tárgyak, természetből származó tárgyak és bizonyos gyűjtemények.

Nem utolsó sorban, az egyik leginkább árulkodó megfogalmazás, amit használnak, hogy a jövőben is arra szeretnék fektetni a hangsúlyt, hogy javítsák a „shopping experience for buyers” – vagyis a vásárlói élményt…

Az új reneszánsz vagy a kreativitás halála?

Az AI Art, vagyis a gépi munkafolyamatok által generált digitális végtermékek, megjelenése számos kérdést vet fel a művészet definíciójával, az alkotás folyamatával és az eredetiség fogalmával kapcsolatban. Vajon az AI által generált képek valódi műalkotásnak tekinthetők? Kinek jár a jogdíj, ha egy algoritmus készíti a művet?

Ezek a jogi státuszok jelenleg bizonytalanok, a szerzői jogi törvények nem adnak egyértelmű választ arra, hogy ki a szerzője egy-egy ilyen tartalomnak. Az ezzel kapcsolatos aggodalmaknak pedig már számos ismert művész is hangot adott. Rendkívül felkapott téma ez most a zeneiparban – a Suno AI-ról valószínűleg ti is hallottatok, sőt talán már próbáltatok is saját [szerk. ugye, ugye?] zenét szerezni vele. Nem véletlen, hogy a RIAA, az Universal, a Warner és a Sony is pert indított a Suno és Udio platformok ellen, tudniillik feltehetően jogvédett zenéket használtak engedély nélkül a saját modelljeik be/feltanítására.

Ehhez kapcsolódóan volt egy beszélgetésünk Milánnal, ami arról szólt, hogy ő nem tudna zenét készíteni AI-val, mert nincs hozzá érzéke, nem tudja, hogy mi a jó, vagy a jó, mitől jó. Én pedig azzal példálóztam, hogyha fotografikus memóriám lenne (mint, ahogy egy laikusnak hozzávetőlegesen el lehet magyarázni, hogy mit csinál egy ilyen AI), akkor sem tudnám memóriából lefesteni azt a képet, amit szeretnék, mert magát a technikát nem ismerem. Ahhoz, hogy ténylegesen jó minőségben tudjunk ilyen alkotásokat generálni, tulajdonképpen kell, hogy rendelkezzünk előzetes technikai tudással, stílusérzékkel, művészeti háttérrel és kreatív szókinccsel a jó irányításhoz, promptokhoz. 

Előre elnézést, de szerintem a jó érzékű laikusok is legtöbbször olyan AI generált tartalmakkal találkoztak, amik valójában nem ütötték meg, de még csak a közelében sem jártak egy jó minőségű vizuális vagy zenei műnek – főleg, ha azt egy másik szakmán kívüli gyártotta. Kicsit a Photoshop megjelenéséhez lehetne ezt hasonlítani, hiszen azt a technológiát is azok tudták a munkafolyamataikba illeszteni professzionális szinten, akik egyébként tudatosak voltak művészi stílusuk, képi kompozíciók, színek és arányok terén.

Persze, az már egy érdekesebb kérdés, hogy a logikánk alapján, egy átlagos felhasználónak a megkülönböztetés is nehéz (lesz), elválasztani eredetit a generálttól. Mint egy bűvész trükk – csak az alkotó promptját figyeld. De tulajdonképpen, itt akkor, arról beszélünk, hogy a fogyasztó igényességét túlbecsüljük (lsd. replika termékek előre törése)… Igen, mindent IS el lehet adni.

Alternatív hozzáállások

Ezzel párhuzamban, láthatjuk, hogy az NVIDIA-val partneri kapcsolatban álló Getty Images és Shutterstock platformok már egy felelősségteljesebb megközelítést alkalmaznak.

  • Az AI-generált tartalmakat csak a Shutterstock saját platformján keresztül teszik elérhetővé, külső közreműködőktől nem fogadnak el ilyen tartalmakat.
  • Illetve, létrehoztak egy közreműködői alapot, amely kompenzálja azokat az alkotókat, akiknek a munkáit felhasználták az AI-modellek be/feltanításához.

Az NVIDIA Picasso programjával kapcsolatban egyébként érdemes megemlíteni, hogy nem csak az fentiekhez hasonló digitális platformoknak adnak lehetőséget legálisan védett, jogtiszta modellek fejlesztéséhez, de szép lassan ez a technológia a mindennapok felhasználója számára is elérhető lesz. Tehát, ha van egy nagyobb mennyiségű vizuális adathalmazunk, akkor (és most sarkítok egy picit) a családi, hétvégi, nyaralásos képeinkből is fejleszthetünk egy modellt, amit aztán felhasználhatunk a magunk szórakozására vagy egyéb projektjeinkhez. 

Lehetséges, hogy a jövőben ez a fajta kooperáció a gépi tanulási technológiák és művészek között egy valid, elismert műfajt nyit meg a szakma előtt? Most még az elején járunk, zárkózottak vagyunk, nem látjuk át és ebben a nagy cégek sem igazán partnerek, sunyítanak… De idővel? Mi fogja megállítani a művészeket, hogy használják?

Egyedi kezdeményezés: 

Képalkotással foglalkozó mesterséges intelligencia startup Európában, ráadásul magyar tulajdonosokkal. Ez a Tengr.ai, akiknek nem titkolt céljuk, hogy felváltsák a stockfotó platformokat.

Miben más, mint a konkurencia és hogyan indultak el a képi modellükkel?

  • 2022-ben a csíkszeredai Digitális Székelyföld Fesztiválon egy szabadtéri kiállítást rendeztek olyan képekből, amit Tengr.ai-val generáltak, de nem akármilyen modellel. Ugyanis a Csíki Múzeum megosztotta velük a Nagy Imre hagyatékából fennmaradt képeket, amiből végül táplálták a modelljüket! Teljesen egyedi használata ez a mesterséges intelligenciának az európai régióban.
  • Amiről korábban is beszéltem, hogy nem csak egy kattintásos módszerrel lehet képeket generálni: a Tengr.ai kifejezetten professzionális célközönséget szeretne kiszolgálni. És tanulási lehetőséget is adnak, hiszen képszerkesztési technikák sorát tanítják a blogjukon.
  • Olcsóbb a kép generáció, mint a minőségi stockfotók beszerzése, amit más nem is használhat fel. Ráadásul egyedi képeket, tömegesen lehet előállítani – állítják az alkotók.
  • További különlegesség, hogy a modelljük több mint 70 nyelvet támogat, ami egyik más platformról sem mondható el, a legtöbb csak angolul ért és csak úgy is lehet azokat instruálni.

Zárásképp

A változás mindig elkerülhetetlen, de nem az marad ki, aki lemarad, hanem az, aki egy helyben áll és ragaszkodik is a maradisághoz. Számos példát tudnánk mindnyájan felhozni a technológia újítások mindennapjainkba való integrációjára, amiket vizsgálva azért fontos megállapítani azt, hogy az eszközök a trendek – jönnek, mennek –, a technológia nem trend. A ChatGPT egy trend, a Tengr.ai egy trend, de az AI, a gépi tanulás, a mély tanulás, a neurális hálók nem trendek, ezek itt vannak velünk közel a ‘80-as évektől és most már egyre szélesebb közönség realizálja ezt.

Az, hogy ezek a tech megoldások egy hirtelen robbanással, (bármilyen szinten is) most mindenki számára ismertek lettek, megváltoztatja a fogyasztói játékszabályokat. Az NVIDIA küldetése, hogy a programozás nyelve az ember mindennapi nyelve legyen, kinyitja a belépés és siker közötti ollót a digitális tartalomgyártás kategóriájában. Ez hatással van a művészekre, a digitális piacterekre és a fogyasztókra is. 

Ha engedem is, hogy a művészetekre érzékeny oldalam szóljon belőlem, akkor is egy érdekes kérdésig jutok: nem lehet, hogy az eddigi individualista, alkotói hozzáállás, ez a roppant emberi hegemónia, hogy csak mi vagyunk képesek bizonyos dolgokra és eme egyéniségnek gondolata élteti büszkeségünk – szóval, nem lehet, hogy a technológiai evolúció fejlődésre késztet minket a nézőpontunk kitárásában is? Már csak azért is, mert a fogyasztói igények általában nem egyeznek a művészeti igényekkel. Ha tetszik ez nekünk, ha nem. Viszont, egy biztos, ahogy az energia nem vész el, csak átalakul – úgy a piac is…

Meddg fejlődik szerintetek ez a közel 100 éves jóslat?

When wireless is perfectly applied the whole earth will be converted into a huge brain, which in fact it is, all things being particles of a real and rhythmic whole. We shall be able to communicate with one another instantly, irrespective of distance. Not only this, but through television and telephony we shall see and hear one another as perfectly as though we were face to face, despite intervening distances of thousands of miles; and the instruments through which we shall be able to do his will be amazingly simple compared with our present telephone. A man will be able to carry one in his vest pocket. – Nikola Tesla, 1926.

Olvasnál még cikkeket AI témában?

Kertvéllesy András
Kertvéllesy András
Négy ország felsőoktatási intézményeiben, három nyelven tanultam írni és olvasni. Hiszem, hogy a világ megismerésére az egyik legjobb módszer a színháztörténet és az önreflexió. Analitikus típus vagyok: szeretek többet gondolkozni, mint amennyi időbe kerül azt elmondani – remélem, hogy a Minneren, pont emiatt kerültök majd előnybe.