Automatizálsz, hogy csökkentsd a munkaterhed, aztán csak felerősíted azt – asyncron multitasking 

Dátum

Megosztás

A Harvard Business Review most februárban megjelenő kutatása azt vizsgálta, hogy a generatív mesterséges intelligencia valójában nem csökkenti a munka mennyiségét, hiába hisszük azt, a terhelésünket növeljük. Gyorsabb, tágabb, egyre nehezebben leállítható munkát teremt. Ez elsőre furcsán hangzik, de ha megnézed, hogyan is változtak a napjaink az AI bevezetése óta, valószínűleg van átfedés…

Az AI iránt érzett lelkesedés és a produktivitásérzet együtt veszélyes lehet. És mégis, szinte észrevétlenül csúszik be a munkanapba.

#kutatás A HBR kutatói 8 hónapon át vizsgáltak egy 200 fős, generatív AI-eszközöket aktívan használó amerikai technológiai céget. Több mint 40 mélyinterjút végeztek mérnökökkel, termékmenedzserekkel, designerekkel, kutatókkal és operatív munkatársakkal. A cég nem tette kötelezővé az AI-használatot, mégis azt tapasztalták, hogy a dolgozók önként, saját kezdeményezésre dolgoztak egyre többet.

Három fő jelenséget azonosítottak, amelyek együtt alkotnak egy öngerjesztő ciklust.

Feladatbővülés

Persze, a látszat az, hogy a jó folyamataink átveszik a kis manuális vagy akár nagyobb munkákat is, de a megfigyelések eredménye még így is a feladatbővülés volt. Az AI-eszközök betömik a tudáshézagokat! Egyszerre lettél junior fejlesztő, tartalomíró és adatelemző. Ez eleinte egyfajta kognitív szupererőnek hat, egyre több minden van a kezünkben, egyre kevésbé kell mástól függeni. A valóság viszont az, hogy ezek az extra feladatok nem tűnnek el a napirendről, hanem felhalmozódnak…

A 200 fős cég mérnökei például egyre több időt töltöttek azzal, hogy ellenőrizték, javították és befejezték a kollégák által AI segítségével elkészített, de nem tökéletesen kivitelezett munkákat. (És erre a jelenségre egyébként online is nagyon sok helyen panaszkodnak) Ez jellemzően pedig nem is formális keretek között történt, hanem Slack-üzenetekben és gyors asztali konzultációkban, amelyek szintén komoly időt és energiát igényeltek.

Ez azért ismerős lehet mindannyiunknak. Már, hogy vannak olyan feladatok, amelyekhez korábban meg kellett kérnünk valakit, vagy kiszerveztük, és most mi is el tudjuk végezni AI-val. De az, hogy el tudjuk végezni, nem jelenti azt, hogy el is kellene végeznünk (vagy hogy az jó lesz). A kiszervezett feladat többet ad vissza, mint a megtakarított pénz, ugyanis visszaadja a fókuszunk.

Elmosódó határok

A második jelenség talán még alattomosabb, mert szinte észrevétlenül történik. Az AI-eszközök radikálisan lecsökkentik az elindulási súrlódást: nincs üres lap, nincs az a kellemetlen pillanat, amikor nem tudod, hogyan kezdj bele egy feladatba. Elég beírni néhány sort, és a munka (kvázi) azonnal elindul, legalábbis érzetre.

Ez azt eredményezi, hogy a munkavállalóként elkezdjük kis adagokban beleszőni a munkát a szünetekbe is. Ebéd közben elindítunk egy promptot. Egy megbeszélésen, amíg valaki más beszél, beírunk egy kérdést. Mielőtt felállnánk az asztaltól, elindítunk egy gyors utolsó feladatot, hogy az AI addig dolgozzon, amíg mi eljutunk A-ból B-be. Az AI párbeszédes stílusa tovább erősíti ezt. Egy üzenetet begépelni az AI-nak tulajdonképpen csetelés, s kevésbé formális munkavégzés, ezért könnyen csúszik be este is, reggel is, hétvégén is. 

A kutatásban résztvevők utólag döbbentek rá, hogy a szünetekbe becsúszott promptolás miatt a pihenőidejük már nem töltötte fel őket ugyanúgy. A munka „ambienssé” vált, mindig lehetett vele egy kicsit előbbre lépni.

#kutatás Az Upwork 2025-ös globális felmérése szerint a munkavállalók 77%-a azt állítja, hogy az AI paradox módon csökkenti a termelékenységüket. Ez összefügg azzal, amiről beszélünk: a látszólagos produktivitásnövekedés mögött növekvő kognitív terhelés és elmosódó munka-magánélet határok húzódnak.

Asyncron multitasking

Ez a harmadik jelenség, vagyis amikor van egy „partnered”, aki dolgozik helyetted/veled a háttérben és így csábítóvá válik egyszerre több feladatot elindítani. Kézzel is írsz, miközben az AI generál egy alternatív verziót vagy keretrendszert hozzá. Elindítasz három agentet párhuzamosan különböző részfeladatokra. Felelevenítesz régen fiókba tett projekteket, mert most már „megcsinálhatja az AI”.

De a figyelem folyamatosan vált, a kimeneteket folyamatosan ellenőrizni kell, és egyre több nyitott feladat van a levegőben egyszerre. A kognitív terhelés nő, és az elvárások is, ha tegnap két feladatot zártál le, ma háromra számítasz. Ez lett/lesz a normális láthatósági szint.

Balance témakörben írtunk erről korábban, hogy az emberi agy nem tud párhuzamosan több dolgot azonos figyelemmel elvégezni, csupán villámgyorsan váltogat a feladatok között, ami feléleszti a reaktív „monkey brain” állapotot, és drasztikusan rontja a produktivitást. Az aszinkron multitaskingnál bár az operatív munkát az AI agentek elvégzik helyettünk a háttérben, a kognitív terhelés nem tűnik el, csupán átalakul. Végrehajtókból hirtelen ellenőrökké és menedzserekké válunk: folyamatosan ugrálunk a finomítás, a párhuzamosan futó folyamatok monitorozása és a kimenetek ellenőrzése között. A figyelem szétaprózódik, az agyunk pedig ugyanúgy elfárad a „kontextusváltások” sűrűségétől.

Öngerjesztő ciklus

Értelemszerűen, ha az AI felgyorsít bizonyos feladatokat, az megemeli az elvárt sebességet. A nagyobb sebesség fokozza az AI-függőséget. A fokozottabb függőség kiszélesíti a vállalt feladatok körét, a tágabb feladatkör pedig tovább növeli a munka mennyiségét és sűrűségét.

A veszély ott rejtőzik, hogy ez az egész önkéntesen és jókedvvel indul. Senki nem kényszeríti a kollégákat arra, hogy dolgozzanak többet, sőt, azt mondják, élvezik. (Azon gondolkodj, hogy vajon miért?) De a kumulatív hatás kiégéshez, döntési hibákhoz és ahhoz vezet, hogy egyre nehezebb szétválasztani, mi az igazi produktivitásnövekedés, és mi a fenntarthatatlan intenzitásfokozódás.

Lehet-e figyelni erre?

Hát, tulajdonképpen igen, a kötelező köröket le lehet futni.

A tudatos AI-gyakorlatot kell szem előtt tartani, a cégen belüli normák és rutinok, amelyek meghatározzák, hogyan, mikor és meddig használjuk az AI-t. Pl. szándékos szünetek! Nem lelassítani a munkát, hanem rövid, beépített megállókat tartani. Akár annyi is elég lehet, hogy hetente egyszer megkérdezed magadtól: mit vettem át az AI-val ezen héten? Jó kis 8as klubos feladat!

  • Amúgy meg figyelj a munka előrehaladásának tudatos ütemezésére. A fókuszablakok tudatos megőrzése kevesebb kontextusváltást jelent Ne folyamatos zaj legyen, hanem beütemezett kollaboráció. Ehhez olvasd el ezt a cikkünket!
  • És amiről a PwC is beszél: emberi megalapozottság. Minél több munkát végez el az AI egyéni szinten, annál fontosabb a csoportos gondolkodás és az emberi kontaktus védelme. Rövid bejelentkezések, közös reflexió, strukturált párbeszéd — ezek segítenek visszahelyezni a munkát a szociális kontextusba, és ellensúlyozzák az AI-asszisztált munka individualista, kimerítő hatásait. A kreatív innováció épp a különböző emberi nézőpontok ütközéséből születik.

Különösen fontos, hogy meghatározd, mikor állsz le, mi az a feladatkör, amit szándékosan nem veszel át az AI segítségével, és milyen emberi interakciókat tartasz meg akkor is, ha technikailag már nem lennének szükségesek…

Olvasnál még a témában? Fókusz!

Forrás:
HBR

Fotó:
Canva

Kertvéllesy András
Kertvéllesy András
Négy ország felsőoktatási intézményeiben, három nyelven tanultam írni és olvasni. Hiszem, hogy a világ megismerésére az egyik legjobb módszer a színháztörténet és az önreflexió. Analitikus típus vagyok: szeretek többet gondolkozni, mint amennyi időbe kerül azt elmondani – remélem, hogy a Minneren, pont emiatt kerültök majd előnybe.