Az ötlet törékeny – Jony Ive levele fiatal alkotóknak

Dátum

Megosztás

Jony Ive tizenhárom éve nem szólalt meg nyilvánosan Steve Jobsról.

Az 1890-es évek végén Rainer Maria Rilke tizenkét levelet írt egy fiatal katonaiskolás diáknak versírásról, alkotásról, életről. Franz Xaver Kappus sosem lett nagy költő, de a levelek igen. A Briefe an einen jungen Dichter – Levelek egy fiatal költőhöz – ma is az egyik legolvasottabb könyv a kreativitásról és az alkotás etikájáról.

És éppen Steve Jobs kedvenc könyve volt.

Most a Steve Jobs Archive ugyanezt a formát vette elő: összegyűjtötte a világ legbefolyásosabb alkotóinak leveleit, és kiadta Letters to a Young Creator (Levelek egy fiatal alkotónak) címen. Az első két kötet bárki számára szabadon letölthető az archívum weboldaláról. Tim Cook, Dieter Rams, Paola Antonelli, Norman Foster, mind ír benne. A legváratlanabb és talán legbecsesebb levél Jony Ive-é.

Ezekből szemezünk egy picit, mit vihetünk el belőle (fiatal) alkotó szemléletünkkel, plusz egy-két extra SJ gondolatot is hoztunk.

Hallgatólagos megfigyelés

Jobs eulógiája óta Ive nem szólalt meg nyilvánosan a barátságukról vagy a közös munkáról. Nem olvasta az obituáriumokat, a borítósztorikat, az anekdotákat, amelyeket egyébként „bizarr félreértelmezéseknek” nevez. Valaki, aki tudja, hogy a csend néha pontosabb, mint bármely szó. Félénkségről, protokollról szó sem volt. Tizenöt évig ebédeltek együtt szinte minden nap. A délutánokat a dizájnstúdió “szentélyében” töltötték. Ive azt írja, ezek voltak élete legboldogabb, legtermékenyebb és legjátékosabb évei.

És most mégis újra írt. Könyvek, előadások, sajtókonferenciák nélkül, egyenesen fiatal alkotóknak. Arról, mit tart fontosnak.

A kíváncsiság, amit meg kell tanulni akarni

Az első dolog, ami leveléből leugrik olvasóként, hogy a kíváncsiság döntés, nem velünk született (vagy inkább velünk maradó, örök) adottság.

„Sokan alapvetően kíváncsiak vagyunk. De azt hiszem, hagyományos oktatás után vagy nagyobb csoportokban való munka után a kíváncsiság döntéssé válik, amely szándékot és fegyelmet igényel.”

Ez első olvasásra egyszerű gondolat. De, ha komolyan vesszük, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy sokszor volt olyan, amikor nem is próbáltunk kíváncsiak lenni. A „nem vagyok elég kreatív” meg a „kifogytam az ötletekből” csak jól hangzó kifogások. Csoportban ülünk, megbeszéljük, amit már tudunk, és az ismerős, mérhető, biztonságos témák köré gravitálunk. Persze ilyen szempontból a Minneren pont jó helyen vagy, mert ezt az állapotot igyekszünk feszegetni és hajtani! (Ugye 8-as klub?)

Jobs ezzel szemben a félelmetes újdonságtól nem riadt vissza, éppen mert a kíváncsiság közös pontjuk volt Ive-vel, és ez – ahogy ő fogalmaz – tompította a félelmüket. A kíváncsiságnak van egy másik, ennél is élesebb oldala, ugyanis Jobs számára a tanulni akarás mindig fontosabb volt, mint az igaznak lenni akarás...

Az ötlet nem kész dolog (ez a lényeg)

Új motivációs szöveg az irodába?

„Az ötletek törékenyek. Ha készen lennének, nem ötletek lennének, hanem termékek.”

A problémák könnyűek, mert könnyen artikulálhatóak, könnyen érthetőek, csak igénylik a figyelmet. Jobs az ötletre koncentrált, bármennyire töredékes és valószínűtlen volt is. Ez radikálisan más attitűd, mint amit a legtöbb meetingen tapasztalsz. Az emberek általában a problémát ismertetik alaposan, mert az biztonságos, objektív, mindenki bólint. Az ötlet viszont kicsi, zavaros, néhány mondatnyi. Ha nem véded meg aktívan, szétfoszlik a kritikában.

Miért volt a Jobs–Ive páros annyira produktív? Az alkotás folyamatát „szentségnek tekintette”, ahogy Ive írja. Nem csak akkor, ha az ötlet jó, vagy ha a körülmények kedvezőek. Mindig.

A kapcsolódás képessége — Jobs az intelligenciáról

Ehhez azt is hozzátehetjük, hogy Jobs egyébként nem is tartotta sokra az intelligencia hagyományos mérőszámait. Amikor arról kérdezték, mi az okosság valódi jele, valahogy így fogalmazott: képzeld, hogy a város 80. emeletéről nézel le, miközben mások a kis térképpel próbálnak eljutni A-ból B-be. Te látod az egészet. Olyan összefüggéseket tudsz felismerni, amelyek neked nyilvánvalóak, mert átlátod a teljes képet. De ide kell a különböző tapasztalat. 

„Ha mindenkivel ugyanolyan élményeid vannak, ugyanolyan összefüggéseket fogsz keresni, mint mindenki más.”

A designereknek különösen fontos ez. Az igazi eredetiség ott terem, ahol mások még nem jártak, legtöbbször éppen messze attól, ahol a legtöbbet tudod. Nem véletlen, hogy Ive maga is egy angliai, ipari designra szakosodott főiskoláról érkezett az Apple-be, nem a Szilícium-völgy buborékjából.

Design, mint szeretet

Ive levele egy mondattal zárul, amely kicsit elkopottnak hangozhat, mert annyiszor hallottuk már, de Jobs valóban hitte, Ive tanúsága szerint:

„Ha valami hasznosat, felemelőt és szépet alkotunk, azzal kifejezzük szeretetünket az emberiség iránt.”

Végszóként pedig így stílusosan reméli azt, hogy te is és én is azzal fejezzük ki a fajunk iránti megbecsülésünket, hogy valami szépet alkotunk (ha egyetértesz abban, hogy ha nem is szép, de hasznos, amit a Minnernél csinálunk, csatlakozz!) Továbbá a forráslinkekre kattintva én ajánlom, hogy olvassatok bele az archívumba, a teljes levélbe, inspirációnak egyszer mindenképp érdemes. A tartalomból pedig egy kérdést építs be a retrospektív/hét elemző fókuszodba: mikor döntöttem a kíváncsiság mellett?

Olvasnál még a témában?

Forrás:
Inc, FastCompany

Fotó:
Canva, Flow

Kertvéllesy András
Kertvéllesy András
Négy ország felsőoktatási intézményeiben, három nyelven tanultam írni és olvasni. Hiszem, hogy a világ megismerésére az egyik legjobb módszer a színháztörténet és az önreflexió. Analitikus típus vagyok: szeretek többet gondolkozni, mint amennyi időbe kerül azt elmondani – remélem, hogy a Minneren, pont emiatt kerültök majd előnybe.