Az Office ikonikus sorozat, Michael pedig egy legenda – de az ilyen típusú vezetők a valóságban nem annyira szórakoztatóak, mint a kanapé biztonságos kényelméből… Én is tapasztaltam már (nem a Minnernél, nyugi Milán!) és bizony, sokszor előfordul, hogy a főnökünk kicsit túltolja a viccelődést, és mindenkinek erőlködnie kell, hogy jó képet vágjon hozzá. Nos, most két kutatás mutatja meg, hogy ha a főnök túl vicces (vagy legalábbis annak hiszi magát), akkor valójában érzelmi munkát ró a dolgozókra. Értsd: fárasztó folyton jópofizni, és ez csökkenti az elégedettségüket a munkával.

A cikk apropója éppen április elseje körül adja magát, hiszen ilyenkor mindenki „viccesebb” a kelleténél. Szuper, ha a munkatársaiddal tudtok nevetni, de a humorral is óvatosan kell bánni: a kényszeredett nevetés hosszú távon kimerítő.

Miről szólnak a kutatás eredményei?

A HBR cikke mindenekelőtt kiemeli, hogy a humor mindig is fontos eszköz volt a vezetésben:

• 27%-kal motiválóbbnak látják a munkatársak azokat a főnököket, akiknek van humorérzékük.
  
• A kiemelkedőnek értékelt vezetők kétszer gyakrabban használnak humort, mint az átlagosnak ítéltek.
  
• A humor csökkentheti a stresszt és az unalmat, növelheti a bevonódást és a jókedvet.

Ez elsőre nagyon is jól hangzik, természetes… De mi van akkor, ha a nevetés nem valódi, csak tettetett? Ha a munkatársak egyszerűen kényszerből nevetnek? Az Academy of Management Journalban megjelent kutatás azt mutatja, hogy bizonyos esetekben a főnök poénjai nemcsak hogy nem ülnek, de kifejezetten terhet rónak a dolgozókra. Különösen azokra, akik erősen elfogadják a szervezeti hierarchiát és a hatalmi különbségeket.

Terepkísérlet Dél-Kínában

• 88 vezető-beosztott pár vett részt a kísérletben, amely egy hétig tartott.
  
• Két csoportra osztották a főnököket: az egyikben csak arra kérték őket, hogy javítsák a munkatársakkal való kapcsolatot, a másikban kifejezetten humorosabb interakciókat kellett bevetniük.
  
• A kísérlet végén a dolgozókat megkérdezték arról, milyen gyakran érezték úgy, hogy színlelniük kell a nevetést (surface acting), mennyire fáradtak ki érzelmileg, és mennyire elégedettek a munkájukkal.
  
• Azoknál a főnököknél, akik sokszor próbáltak poénkodni, gyakrabban jelent meg a kényszeredett nevetés, ami magasabb érzelmi kimerültséget és alacsonyabb munkával való elégedettséget eredményezett.
  
• Különösen erős volt ez a hatás azoknál, akik eleve elfogadják a nagyobb hierarchikus távolságot – tehát akiknek „természetes”, hogy a főnök jóval magasabb pozícióban van.

Laborkísérlet egy amerikai üzleti iskolában

A második kutatás egy viselkedéstudományi laborban zajlott, 212 fő részvételével (egy amerikai üzleti iskola hallgatóival). A résztvevők azt hitték, hogy egy campus könyvesbolt számára tartanak fókuszcsoportokat. Valójában azonban egy színész volt a „menedzser” – aki két csoportban, kétféle manipulatív viselkedésformát mutatott be, s vezényelte le a csoportokat.

• A „magas humorú” csoportban a vezető több pozitív jellegű viccet sütött el a beszélgetés során, míg az „alacsony humorú” csoportban egyáltalán nem hangzott el poén.
• Két-két ülés volt, és a vezető hol formálisabb, üzleti öltözetben magázódva mutatkozott be, hol pedig lazább, hétköznapi ruhában és keresztnéven, tegeződve.

Az eredmények megerősítették az első terepkísérlet tapasztalatait: akik a poénkodós csoportban vettek részt, gyakrabban tettetett pozitív reakciókról számoltak be, ami nagyobb érzelmi kimerültséghez és alacsonyabb elégedettséghez vezetett. Ezek a hatások pedig erősebbnek bizonyultak, amikor a vezető tekintélyt parancsoló stílusban, öltönyben és formális megszólításban jelent meg.

A moderátor rengeteg szójátékkal rukkolt elő… csak udvariasságból nevettem, hogy ne legyen kellemetlen

Az alacsonyabb hatalmi távolság esetén viszont az egyik hallgató úgy nyilatkozott, hogy a viccek inkább „könnyed szórakoztatást” jelentettek, és nem érezte azt, hogy kényszerből kellene nevetnie.

Lényeg a lényeg

Nincs rosszabb annál, mint amikor lógva hagyják az embert egy kellemetlen poén után – talán az, ha ez az ember még a főnököd is. Mert ugye nem akarod lógva hagyni? Be kell vágódni, nem akarsz kiesni a pikszisből… De aztán redditen még leírod este, hogy mi történt, mert amúgy nem hagy nyugodni, hogy mostantól ez a norma – mert ez az, egy toxikus spirál. Még, ha most túlozni is szeretnék.

A vezetői humor igenis pozitív hatású tud lenni, de vigyázni kell az arányokkal! Egy vezető, aki néha beszól valami vicceset, de tudja, hol a határ, sokkal jobban fogja tartani a csapat lelkesedését, mintha napi húsz faviccet sütne el – és akkor az érzéketlen, maguknak mindent megengedőkről még szó sem volt, ez itt mind csak jópofizás!!

A HBR cikke pont erre figyelmeztet: ha a humor kényszeredett, ha folyton „kötelező” nevetni, az előbb-utóbb felőrölheti a csapatot. Egyetlen rosszul időzített poénból könnyen szorongással és belső vívódással teli helyzet lesz, főleg ha mi eleve tiszteljük a munkahelyi etikettet és hierarchiát… Így nehéz konfrontálódni!

A rossz vicc kimerítő! A humor nem elvárás! Még április elsején sem… 

Najó, oké, de! Ha nem kell folyton Humor Heroldot játszanod, akkor hogyan, mit lehet tenni, hogy mégse legyél sok, vagy csak, hogy tudatosabb legyél ebben a témában? Jó önismeret, jó csapatismeret, jókor, jó helyen: ahogy a Minneren is sokszor hangsúlyozzuk az önreflexiót, úgy a HBR is leírja: 

• Ismerd fel a saját humorstílusod! 
  • Stand-up (bátor, provokatív, néha karcos)
  • Sweetheart (szelíd, lágy, kedveskedő)
  • Sniper (szarkasztikus, pengeéles beszólás)
  • Magnet (könnyen felnevet, magával ragadó személyiség)
    

Ha tudod, milyen típusba tartozol, könnyebben elkerülheted, hogy túlzásba ess! És semmiképp se menj olyan témákba, ami bárkinek kellemetlen lehet – ezt nem kéne magyarázni, mert egyértelmű, de tapasztalatom szerint ez fordul elő a legtöbbször: nem tiszteljük egymás nézeteit vagy csak simán érzéketlenek vagyunk… A „nem munkahelyre való” (NSFW) vicceket hagyd meg a baráti sörözésre. 

Read the room 

– vedd észre magad és a környezeted, mérd fel a terepet és viselkedj a momentumhoz illően. Ez minden, ami ahhoz kell, hogy ne legyél egy réállájf Michael Scott, és mégis a “világ legjobb főnöke” legyél.

Ha kicsit elmélyednél még a témában és kíváncsi vagy arra, hogy milyen a reális vezetői hozzáállás, akkor ajánlom ezt a cikkünket: Új vezetők, új kihívások: Miért nem kell mindent tudnunk? – kutatás

Tovább olvasnál?

• A munkahelyi kiégés valódi okai szervezeti szinten keresendők – kutatás
• Így készülj fel 2025-re: Cégvezetői tippek és trendek, amikre figyelj!
• Közösségépítés mesterfokon: Így hozd létre a saját üzleti közösséged! – Letölthető útmutató
• A sikeres cégvezetők napi 2 órán át csak ezzel foglalkoznak [kutatás]

Források:
Academy of Management, FastCompany, Harvard Business Review

Fotó:
Canva