Elon Musk alaposan megosztja a közvéleményt legutóbbi húzásaival: egyszerre hallani a 120 órás munkahét bevezetéséről (a „szupererőnek” titulált hétvégi munkáról) és a napi 200 tweetes aktivitásról. Mindezt megspékeli a „világ legjobb Diablo 4 játékosa” pletyka, ami viszont utólag kamu hírnek bizonyult. 

Na, de akkor mi igaz a „Musk-sztoriból”? És, hogy jön ide a hustle kultúra – mennyire káros ez a hétköznapi vállalkozóknak?

Mi is az a hustle kultúra?

• Intenzív munka, állandó pörgés: Folyamatosan dolgozol, nincsen pihenő, se hétvége, se ünnepnap. (Ez azért vállalkozóknak ismerős lehet, ugye?)
• A „tépd szét magad” szemlélet: Minél többet dolgozol, annál menőbb vagy.
• A „kemény munka = siker” mantrája: Van benne igazság, de a végletekbe tolva már veszélyes.

A 2020-as években ez főleg a startupok és tech cégek körében vált ikonikus ideológiává. Amikor Musk azt mondja, heti 120 órát tol és közben még 200 tweetet is összerak, mindenkinek leesik az álla. A kérdés csak az, hogy ez valóban fenntartható vagy csak egy jól felépített PR-fogás, egy szuperhős narratíva?

Mindemellett pedig, a WHO és számos pszichológiai tanulmány már 2023 előtt rávilágított, hogy a heti 55 óránál többet dolgozók körében meredeken nő a depresszió, a kiégés és a szív-érrendszeri betegségek aránya. Hiába tartja Elon Musk „szupererőnek” a túlórát, a biológiai realitás másról árulkodik. Nem véletlen, hogy a Tesla és az X kapcsán is többször felmerültek minőségbiztosítási és humánerőforrás-problémák: ha egy csapat folyamatosan túlterhelt, előbb-utóbb hibák és fluktuáció bukkan fel.

Ez hamis mérce a vállalkozóknak is! Sokan elhiszik, hogy valóban ennyi a siker kulcsa: csak dolgozd magad „halálra”, és majd jön a csoda: akarom mondani, “eredmény”. De a realitás az, hogy a musk-i sikereket rejtő kompromisszumok és személyes áldozatok mögött komoly háttértőke, erős kapcsolati háló és korábbi sikerek állnak. Egy átlagos vállalkozó vagy startup-vezető könnyen belecsúszhat a kiégésbe, ha mindezt megpróbálja másolni.

“A megvalósult PR-sztori”

• Tényleg lehetséges a 120 órás munkahét?
  • Matematikailag is durva: napi 17 órás melóról beszélünk. Ha ennyit dolgozol, akkor hol marad az alvás, evés, család, emberi lét? Persze, pont ezekre gondoltam, amikor fentebb a musk-i kompromisszumokat és személyes áldozatokat említettem…
    
  • Napi 200 tweet – önmagát tweeteli túl? Ha belegondolsz, 200 tweet tényleg rengeteg időt (és fókuszt) vesz el – miközben elvileg heti 120 órát dolgozik. Nem kizárt, hogy egy kisebb „tweet-előállító hadsereg” posztol helyette. A személyes márkaépítéshez simán belefér.
    
• CEO, tech-zseni és még profi játékos is?
  
  • Miért hiszünk a Diablo legendának? Az pont egy olyan “grind” központú játék, amiben a befektetett órák (na meg pénz) számít.
    
  • Szuperhős-effektus: Persze, a rajongók szeretnek abban hinni, hogy a kedvenc „zsenijük” mindenhez is ért. És ez a narratíva jól illeszkedik a sokrétű szerepvállalásaihoz is: crypto influenszer, kormányzati szereplő, “űrtudós”… Miért ne lehetne “monster-slayer” is?
    
  • Jól hangzik, de a valóság az, hogyha tényleg 120 órát dolgozik, esélytelen, hogy a Diablo nagymestere legyen. Gyakorlati képtelenség, de mégis sokan bedőltek neki…

De hát, úgy látszik, a hustle culture pont az ilyen sztorikból él. Minél elképesztőbb teljesítményről olvasol, annál inkább felvillanyoz, hogy „ha ő megcsinálta, én is meg tudom csinálni”. Ez az álszent romantika a túlhajszoltságról, a folyamatos grindról sokkal több kárt okoz, mint amennyit profitálunk belőle…

Neurológiai kutatások szerint a multitasking nem létezik abban az értelemben, ahogyan gondolnánk – ha folyamatosan feladatot váltasz, a produktivitásod akár 40%-kal is csökkenhet. Musk esetében ez különösen ellentmondásos, hiszen papíron a kormányzati folyamatok optimalizálására (DOGE) és a vállalati teendőkre kéne fókuszálnia, miközben “láthatóan” órákat tölt tweeteléssel.

Alternatíva: “slow-living”

Szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy  van alternatíva a „sok-sok-sok munka = valami csodás eredmény” képleten túl is. A break culture, a slow living vagy a 4 napos munkahét olyan mozgalmak, amelyek pont a minőségibb munkaidőre fókuszálnak, miközben megőrzik az egészséget és a magánéletet. 

Persze, csak azért, mert valami a Magyar Telekomnál vagy a Librinél nem úgy működik, ahogy akarták, nem jelenti azt, hogy a módszerrel van a baj – ennek különböző kultúrabeli és demográfiai okai is vannak. Az amerikai hustle-culture szereplői és a profitorientált nagy tech, finance és egyéb cégek értelemszerűen kevésbé törődnek a munkavállalói well-being, a minőségbiztosítási és humánerőforrás-problémákkal… Közben pedig látunk példát 2019-ből, amikor a Microsoft Japán részlege 40%-os termelékenységi növekedést ért el a négynapos munkahét tesztelése alatt. 

Emellett:

• Kevesebb szabadságfelvétel – a dolgozók 25%-kal kevesebb távollétet vettek igénybe.
• Alacsonyabb irodai költségek – 23%-kal csökkent a villamosenergia-fogyasztás, és a nyomtatott papírok száma is 59%-kal esett vissza.
• Magas elégedettségi arány – a munkavállalók 92%-a elégedett volt a rövidített munkahét bevezetésével.

Érdekes, hogy miközben a világ több nagyvállalata is ebbe az irányba mozdul, Musk retorikája épp az ellenkezőjét hirdeti. És itthon is tapsikolunk, vagy épp vigyázzba állunk, támogatva ezt az ötletet – hacsak a MÁV kezdeményezésére gondolunk, a home office korlátozásának szempontjából. Persze a középvezetők nyugodtan lehetnek többet remoteban…

Nyilván, néhány rövidebb, intenzív időszakban belefér a hajtás, főleg vállalkozásépítésnél, de tartósan ez nem fenntartható. Milán is 2020-ig megállíthatatlanul hajtott, de aztán kezdte érezni, hogy már nem bírja – mára a Minnernél is időszakos pörgések vannak, projekt munkáknál, konferenciáknál hajtunk, de ezt 3-4 hónapnál tovább nem csináljuk mi sem. És mégis sikerrel növekedünk.

Ne áltassuk magunk

Elon Musk kétségkívül zseniális vezető, ugyanakkor a 120 órás munkahét és a napi 200 tweet inkább PR-értéket hordoz, mint valódi, fenntartható munkamódszert. A hustle kultúra a gyakorlatban több káros hatást hoz, mint amennyi hasznot – főleg hosszú távon.

Korábbi cikkünkben is beszéltünk róla: Dolgozz kevesebbet, hogy jobb főnök legyél. A túl sokat a munkán agyalók mentális kapacitását leszívja az állandó készenléti állapot, és így a másnapi munkavégzésben nem tudnak elég energiát fordítani vezetői feladataikra. A felelősségvállalás és a vezetői szerep felvétele a munkanap során szintén sok mentális energiát igényel, és a kutatásban egyértelmű összefüggés mutattak ki ennek sikere és az előző esti kikapcsolódás, pihenés minősége között. Fontos, hogy nem csak a vezetők érezték jobbnak a pihenés utáni napokat, hanem a közvetlenül alattuk dolgozók is érzékelték a különbséget.

Mindenkinek az a win, ha a munkaidő végével valóban véget ér a munka

Ezért érdemesebb egy kiegyensúlyozott munkastílust kialakítani, ahol a teljesítmény, a fókusz és a minőségi pihenés harmonizál. A maratont nem sprintelve nyered – így a vállalkozásod fejlesztésében is érdemes az okos, fenntartható tempóra törekedned, ahelyett, hogy mindenféle Diablo-mítoszhoz próbálnád mérni magad.

#könyvajánló 41 megvalósítási modell – Hogyan kezdjük el, folytassuk és fejezzük be a feladatainkat? – Ez nem egy produktivitási trükköket összegyűjtő könyv. Ahogy a szerzők írják: „Ez a könyv nem arról szól, hogyan lehetsz minden termelékenyebb, hanem arról szól, hogyan összpontosítsunk olyasvalamire, ami értelmes és értékes – számunkra és mások számára.” (Mikael Krogerus – Roman Tschäppeler)

Olvasnál még work-life balance témában?

• Új vezetők, új kihívások: Miért nem kell mindent tudnunk? – kutatás
• Egy cégvezető nem lehet Tiktokzombi – digitális detox receptre
• Hatékonyabb meetingek – kevesebb időpocsékolás, több eredmény
• Napi rutin, avagy a sikeres CEO-k így gazdálkodnak idejükkel – kutatás
• Timeboxing vs. Parkinson-törvény: Miért ragadunk bele a „végtelen” feladatokba?
• A munkahelyi kiégés valódi okai szervezeti szinten keresendők – kutatás

Források:
Entrepreneur, Forbes, The Guardian, HRdoktor, HR Portál, Index, Minner

Fotó:
Envato License