Az elmúlt hetekben több tőzsdés anyag is volt nálunk: BÉT prémium cégek weboldal-forgalma, Deutsche Bank-féle VB-részvény-elemzés, Milán-féle spekuláció. Kisebb cikkek, teszt jelleggel, és most kicsit ezekkel szemben megfordítjuk a nézőpontot. Mert a spekuláció, bár hasznos (ha tőzsdézésről van szó), de mégis, a mindennapjaink során spekuláció és felkészültség között van különbség. És túl sokszor az előbbit tesszük még akkor is, amikor utóbbival sokkal jobban járnánk…

Erre Aytekin Tank, a Jotform CEO-jának blogjából építkezünk, akinek elég jó írásai vannak és már korábban is idéztünk tőle: tavaly tőle hoztuk azt, hogy attól leszel jobb vezető, ha olajbogyót szüretelsz, vagy bármit, ami nem a munkád. Most arról ír, mit csinálj 2026-ban, ha nem tudod, mi következik, mi jön, mire számíts… (Pl. ha a Google betör a piacodra, mint ahogy az ő esetében történt)

Most olyan kérdéseket fogsz kapni, ami közökkentheti, segítheti a helyzetértékelésedet, azokban a szituációkban is, amelyekben eddig lehet, csak spekulációra vagy egy megérzésre hagyatkoztál.

Spekuláció vs. felkészülés.

208 másodperc

Egy kis anekdotával indítja a mondanivalóját:

2009. január 15-én a US Airways 1549-es járata madárrajba repült a LaGuardia felett. Mindkét hajtómű leállt. A kapitánynak 208 másodperce volt valamire, amire nem volt protokoll. Vízre szállt a Hudsonon és mindenki túlélte. A híradóban csodáról beszéltek, de a kapitány ennyivel egészítette ki: „42 év alatt apró, rendszeres befizetéseket tettem a tapasztalat bankjába. Január 15-én az egyenleg elég volt egy nagy kifizetésre.”

Nem volt spekuláció, ezt nem lehetett megjósolni, csak készen volt rá, hogy döntsön valamiről, amire nem lehetett felkészülni. Tank erre az egyetlen különbségre épít: ne a jövőt próbáld megbecsülni, hanem az elméd legyen készen arra, ha nem az jön, amire vártál. A többi cikkünk a tőzsdén, a VB-részvényeken, a BÉT-en pont a fordítottja. Onnan kifelé jöttünk, ide befelé megyünk.

Fejes helyett lépésről lépésre

Tank első pontja a legnehezebben befogadható, mert önkritikát kér. Amikor egy nagy változás jön – gazdasági visszaesés, ChatGPT-robbanás, új szabályozás –, az ösztönös reakció a gyors, átfogó döntés. Kirúgsz, AI-ra váltasz, stratégiát átírsz. Gyorsan, látványosan, mert aki nem csinál semmit, az lemarad (ugye?). Ez az ösztön ölné meg a céget, ha hagynád.

#kutatás Pl. az MIT mérése szerint a generatív AI üzleti integrálásának 95%-a kudarcba fullad. Nem az AI a hibás. Stephanie Woerner, az MIT CISR igazgatója szerint a probléma az, hogy a cégek egyszerre próbálnak mindent átalakítani, és nem vizsgálják, mi az, ami valójában számít. A kísérletezés az integráció első fázisa, nem maga az integráció. Hatalmas különbség van aközött, hogy van egy pilotod, és aközött, hogy valóban kialakítasz egy „AI-os munkamódszert”.

Persze Tank maga is AI-alapú termékeket épít: a Jotform AI form-builder a cég egyik főterméke. Az ő érdeke is a „csináld, de lassan, megfontoltan” narratíva. Aki mindent egyszerre forgat fel, nem fogja tudni utólag megmondani, mi mitől romlott, és mitől javult, ezért nem fogja megismételni a sikert sem. Persze, a magyar megfelelője ennek a reflexnek (még) nem a fél csapat kirúgása. De mondjuk az, hogy beveszel egy ChatGPT-licencet az egész csapatnak, írsz mellé egy „AI policy” doksit, és egy hónap múlva nem is érted az egészet. Vagy bármi hasonló hirtelenség.

Van itt egy magyar visszhang erre. A Foxpost-alapító mondta el a Minneren: jó ötlet, jó menedzsment, jó üzleti terv – ennyi kell, a tőke ezekre megtalálható. Milán külön is kibontotta: az alapítók többsége szerelmes a saját ötletébe, puffogtatja, mekkora piacot fog elérni, közben pozícionálás, marketing, szervezetfejlesztés szintjén egyetlen lépésük sincs. Az ötlet 2026-ban már olcsóbb, mint valaha. A menedzsment és a terv viszont ár nélkül is hiánycikk. A Foxpost-mantra abban különbözik a generatív AI hype-jától, hogy ott az alapító kimondta: az ötlet csak a belépő. Itt sok cégvezető hiszi azt, hogy az ötlet (most: az AI bevezetése) önmagában már stratégia.

Nem az önéletrajzot olvasod el

A klasszikus felvételi logika: tapasztalat, végzettség, iparági ismeret. Ezek fontosak, de 2026-ban nem elégségesek. Erről különben Milánnal részletesen írtunk: a hideg demo halott a B2B-ben, és nem véletlenül az önéletrajz halála is ugyanezt a paradigmaváltást követi.

Tank konkrét példán mutatja, mit keres ehelyett. Nemrég felvett egy termékmenedzsert, aki korábban egészségügyi technológia területén dolgozott, így semmi köze látszólag a Jotformhoz. Mégis felvette, mert a jelölt el tudta mondani, hogyan vitte át a tapasztalatát egy másik kontextusba. Miért?  Mert egészségügyi iparban dolgozni, ahol a hibáknak komoly következményei vannak, arra tanít, hogy a problémákat előre érezd, ne csak kezeld.

A jó kérdések egy felvételin: 

• volt-e olyan helyzet, amikor fel kellett hagyni a tervvel? 
• Hogyan tanultál valami újat nyomás alatt? 
• Mikor kérdőjelezted meg a saját feltételezéseidet?

Azt figyeld, hogyan gondolkodik a jelölt. Ne csak azt, mit tud.

Itt egyébként finoman csúsztat is a szöveg. A „tapasztalat ne számítson, az alkalmazkodás számítson” elv pont annak a vezetőnek könnyű, akinek nagy csapata van, és van mellette egy szenior réteg, ami felfogja a tanulási görbét. Aki tízfős cégben egyetlen szakembert vesz fel, az nem alkalmazkodóképességet vesz… 

Mi lenne, ha – szándékosan

A krízis-gondolkodás és a katasztrofizálás hasonlóan hangzanak, ellentétes irányba visznek. A katasztrofizálás esetében, addig forgatod a legrosszabb forgatókönyveket, amíg a szorongástól lefagysz. A krízis-gondolkodásnál viszont szándékosan felteszed a „mi lenne, ha” kérdést, hogy a válasz (bármi is legyen) ne lepjen meg.

A Jotform korai szakaszában Tank is elképzelte, mi történne, ha egy nagy versenyző belépne az online űrlapok piacára. Nem élvezte. De megadta, amire szüksége volt: értette, miben más a Jotform, és mi az, amit nem lehet lemásolni. És végülis neki lett igaza. Amikor a Google a Formsszal megjelent, nem esett pánikba. Tudta, mire kell duplázni: testreszabhatóság, felhasználói élmény. Azért tudott gyorsan és értelmesen lépni, mert már lejátszotta fejben a forgatókönyvet.

Veled mi történne bizonyos, hasonló krízis helyzetekben? Van elképzelésed? Lehet, hogy érdemes! Pl. mi történne, ha holnap a legnagyobb ügyfeled elmegy. Ha a beszállítód duplán emel árat. Ha az a kulcsember, aki tudja a rendszert, felmond. Nem stratégiát kell írni, csak végiggondolni. Annyi a különbség, hogy ha valamelyik tényleg eljön, már nem ott állsz le, hogy „basszus, erre nem készültem”.

Nyilván, a felkészülés nem azt jelenti, hogy nem leszel stresszes. Viszont nem fogsz lebénulni. A spekulációval az a baj, hogy azt feltételezi: a jövő megismerhető. A felkészüléssel ezt nem is kell tudni. Aki spekulál, az pozicionál, bemegy egy szektorba, kirúgja a fél csapatot, mindenét rátolja egy AI-pilotra. Aki felkészül, az opciókat tart fenn. Az első gyorsabb. A második tovább van a piacon.

Olvasnál még a témában?

• Mit és hogyan? Kulcstényezők a növekedéshez. Gyorsan növekvő cégek 4. rész
• Hogyan elemezzem a cégem? Így derítsd ki, hogy mit kell változtatni. Gyorsan növekvő cégek 2. rész
• 3+2 sikerminta: misszió, stratégia, adaptáció
• Hatékonyság, nem hype: Hogyan lesz valódi üzleti érték a generatív AI-ból? – útmutató

Forrás:
Entrepreneur, MIT, Minner

Fotó:
Canva, Flow