„Ma is fel kell vennem egy videót, de semmi kedvem.” Nincs ötletem, hogy milyen cikket lehetne, de őszintén nem is akarok keresni.” „Posztolni kellene a …. -ra, de nincs sok kedvem, lehet meg is untam.” Ha te is így érzel tartalomkészítőként, akkor valószínűleg tartalomgyártóként a kiégéssel, vagy a kiégés előfutárában, a krónikus stressz állapotban vagy. 4 tartalomgyártó saját kiégését, vagy éppen nem kiégését gyűjtöttem össze neked, hogy ezekből
Mi is az a kiégés?
A kiégés egy hosszabb folyamat, amiről már született több cikk a Minneren, nem is olyan régen. Ha éppen egy kiégés közepén vagy, akkor ezt a cikket tudjuk ajánlani: Ki vagyok égve! Hogyan tovább? – 8 tipp a kiégés kezelésére, viszont ha éppen megelőzni szeretnéd, akkor ezt a cikket olvasd el: Unod amit csinálsz? Úgy érzed, ki vagy égve? Nem vagy egyedül…
Több fázisa is van a kiégésnek, sokan mindegyik fázison végigmentek, vagy éppen valamelyikben benne vannak. Nézzük, milyen fázisok vannak:
- Nászút fázis – itt a legkisebb jele sincs a problémának
- Onset on stress – itt már kezded érezni a bajt néha
- Krónikus stressz – folyamatosan van egy magasabb stressz-szinted
- Kiégés – Itt a stressz már mindennapos, a problémák kezdenek felemészteni
- Kiégés szokássá válása – Ha nem kezeled a kiégésed, az a mindennapjaid részévé válik.
Tartalomgyártói praktikák a kiégés ellen
A tartalomgyártók különösen ki vannak téve a kiégésnek. Amint a tartalomgyártással kezdesz el foglalkozni, úgy nem csak magadnak felelsz a munkáddal, hanem a követőidnek is. Persze lehet mondani, hogy bármely más területen dolgozol, ott a munkáddal fizetsz, viszont a kontent, főleg, ha az életedről csinálod, megszünteti azt a szférát, amibe el tudnál menekülni.
Abosi Barnával, a Barni. YouTube csatorna tulajdonosával beszélgettem a kiégésről, mivel a tartalomgyártást már több éve csinálja, és azt mondta nekem, hogy ő még nem élt ilyet át. A kiégés számára az, hogy nem szereti csinálni, de ez neki nem jött még el a karrierjében. Ő a következő módszert alkalmazza: nagyjából fél évente csinál egy kihívást, ami során egy hónapon keresztül minden nap kitesz egy videót a Youtube csatornájára. Ezt tudatosan alkalmazza, ezzel a kevésbé hajtós hónapokban is értékelni tudja a munkásságát. A kérdésemre, hogy a nézői, követői mennyit vesznek észre, vagy észreveszik-e egyáltalán ezt, annyit mondott, hogy az intenzív egy hónap alatt a videók minőségét kifogásolják, de elenyésző az ilyen komment.
Nyiri Donátot,a Tízes Lista youtube csatornájának egyik tartalomgyártóját is megkérdeztem a kiégésről. (Milyen jó, hogy több tartalomgyártó van a közelemben, így azért insightokat könnyebben tudtam begyűjteni.)
Nos Donátnak nem volt komolyabb kiégése, viszont elmondása szerint ő a krónikus stressz állapotába került bele pár éve nyáron – többek között a Minnerre, a Tízes listára és a saját cégébe, a Complexitybe is gyártott tartalmakat, és úgy érezte, hogy annyi feladata van egyszerre, hogy egyszerűen nem volt képes elkezdeni egyiket sem. 1-2 hétig halogatta a dolgokat (nem, ez nem a Donát-elv féle halogatás), nem tudta rávenni magát, hogy tartalmat gyártson bárhova. Volt ugyan egy rutinja a videók elkészítésében, de itt nagyon sokat segített nekik, hogy már volt egy alkalmazottjuk akkor, aki megcsinálta a videó témájához tartozó kutatást, így Donátnak már ténylegesen csak írnia kellett. Elkezdte ezzel, és amint lezárta, az adott egy löketet neki. Ez sikerélmény volt, és bekerült egy pozitív spirálba, ami kihúzta ebből az állapotából, egyre több taskot zárt le, ami folyamatosan vitte előre.
Ami neki nagyon sokat segített az a kötelességtudata – muszáj volt csinálni, viszont nem külső segítséggel, szakemberrel, hanem saját magát erőből át tudta lökni ezen a fázison, és belekerült egy pozitív loopba. A család ugyanakkor nem tudott neki nagyon segítséget nyújtani, megosztotta természetesen velük a problémáját, viszont senki nem tartalomgyártó náluk, így ténylegesen senki módszere nem járt sikerrel.
És ha nem sikerül? Tényleges kiégés
Mándó Milán, a Minner alapítója már túlesett egy elég nagy kiégésen, a következőket írta le ebben a cikkben: “Már február végén éreztem, hogy túl dolgoztam magam, és jó lenne pihenni. Aztán jöttek a korlátozások a koronavírus miatt, először még úgy gondoltam, hogy ez majd el is éri a pihenést nálam. Tévedtem. A Minner látogatottsága egekben volt, értelemszerűen még jobban meg akartam fogni a hullámot, a MinnerAkadémia forgalma is csúcson (megháromszorozódott). És ahol a tényezők ennyire nőnek, ott bizony a munka is több. Nos rádolgoztam az előtte lévő fáradtságra, aminek az eredménye az lett, hogy április közepén kezdődött valami, amit ennyire még nem éltem át. Közben ráerősített, hogy rengeteg vállalkozóval beszélgettem, szakmabelivel is. Utóbbiak trénerek, tanácsadók, akiknek a vírus, a gazdasági leállás lenullázta a bevételeiket. […] 2 hét telt el, amikor azt mondtam, na oké ezzel már foglalkozni kell.
Kívülről persze nem látszódott semmi, a Minner ment, előre el volt készítve minden, és a munkák is haladtak. De annyira furcsa volt, hogy rekord bevételek mellett kiégésszerű állapotba kerültem. Ezt hogy? És miért? Aztán beszélgettem szakemberekkel, (pszichológus és coach-ok). Kiderült, hogy több tényező is hatott rám, egyrészt a fenti negatívumok (kiderült empatikusabb vagyok mint gondoltam), a másik, hogy kutatások is bizonyítják, ilyen stresszes és negatív környezetben alapból csökken 12%-kal a (megmérték, kutatták) a teljesítmény. A másik érdekes dolog, hogy pont közben derült ki, hogy ismét bekerültem a top üzleti influencerek közé, méghozzá a dobogó második fokára (mondjuk a toplistán a helyezés már mindegy). Szakemberek szerint teljesült egy célom, és azért is történhetett kis leengedés. Mondjuk ezzel kicsit vitatkoztam, mert nem először vagyok benne, de tény, ennyire előkelő helyen nem voltam még. Új célok kellettek, kellenek, ami még nem tudatosult bennem. És persze az is negatív hatással volt rám, hogy láttam, a piacom éppen szenved, a vállalkozók, cégek akik a célcsoportom és az ő fizetőképességük csökken, ami hatással lesz hosszú távon a forgalmamra.”
Molnár Janka Sárát (A tudomány sexi) is megkérdeztem a kiégésről, hogy ő átélte-e már. Ő a következő mondta:
“A legnagyobb kiégésem augusztusban kezdődött, ami igazából, ha őszinte vagyok magammal, még most is tart.
Nekem nagyon nehéz az, hogy alapvetően tényleg egy nagyon boldog és életvidám ember vagyok, de nyilván nem csak ebből áll az élet, sőt… Viszont amikor az embernek kínja van, nyilván nem az az első, hogy elővegye a telefonját és elkezdjen sírni, vagy kiteregetni a magánéletét az interneten. Már csak azért sem, mert általában nem véletlen nem osztunk meg mindent a neten, amikor alapvetően sok nehézség van az életben, akkor pont nem arra vágyunk hogy még öt anonim bolond felhasználó belénk rúgjon kettőt és beszóljon hogy mondjuk ő örülne, ha ez lenne a legnagyobb baja, miközben a teljes képről nyilván fogalma sincs. Szóval azt hiszem tényleg nagyon nehéz a social mediát hitelesen és önazonosan csinálni, nagyon nehéz pár posztból átadni 24 óra valódiságát, a valódi személyiséget.”
Sajnos, főleg ha a saját életedről készítesz videókat, akkor akarva-akaratlanul az életed része lesz, és nem tudsz enélkül kelni vagy feküdni. Rengeteg kiégés prevenció praktika van, ezeket ne félj használni. Milán például elkezdett futni. Szakadj ki a mókuskerékből!
